Elrohant ez a nyár

Nem elsuhant, hanem sokkal inkább átvágtatott a fejem felett az idei nyár, tele olyan teendőkkel, projektekkel munkákkal és döntésekkel, amelyekre csak egy oldalról tudtam elvenni az időt és az energiát: az írástól.

.

Ez nem az a nyár volt, amikor az ember szeptember elején a homlokára csap és döbbenten konstatálja, hogy elröppent háron hónap. És nem is az a nyár, amikor az ember lánya tétlenül sütteti magát a napon (állítólag ilyen is létezik). Hanem egy olyan nyár, amikor alig volt olyan nap, ami eseménytelenül telt és adott volna egy szusszanásnyi pihenőt.

Lássuk, mi is történt, ami itt, a Racionál Horsemanshipen is érdeklődésre tarthat számot.

Idén nyáron kizárólag Terina szeméről és lábáról készültek fotók, így kénytelen voltam egy korábbi képet keresni ehhez a cikkhez…

Nos, idén is volt szénahordás. Kicsit később, és kicsit több izgalommal kezdődött, mint szokott, hiszen szerencsétlen időpontban érkező esőzések miatt jó egy hónapos késéssel kezdtük meg az első kaszálásból származó bálák behordását. Mivel az első kaszálás idén országszerte gyenge volt, ezért mi is csak a megszokottnál kevesebb bálát tudtunk vásárolni régi, megbízható forrásainktól. Volt egy kanyar lucernánk is Terinának, zöld, sokleveles, jó minőség. Hoztunk néhány mázsa zabot is a közeli magtárból, ahol magadnak kell felmerned és bezsákolnod a terményt. Majd szeptember elején a sarjúszéna bálákkal zártuk a nagyobb beszerzéseket. A szalma mennyisége még nem az igazi, de azon majd még igazítunk.

Ami a lovakat illeti… Mindketten mindent megtettek azért, hogy zavartalanul tarthassam a kapcsolatot kedves állatorvos ismerőseimmel.

Romeo az egyik első komolyabb hőhullám idején (ismét) rám hozta a frászt egy kisebb orrvérzéssel, úgyhogy protokoll szerint azonnal állatorvosért és endoszkópért kiáltottam.* Az endoszkópos vizsgálat és a labor szerencsére azt mutatta, hogy őkelme alapvetően egészséges. Az orrvérzés okát nem tudtuk megfejteni, dr. Povázsai Ágnes az ereket, érfalakat erősítő takarmánykiegészítő etetését javasolta.

Terina viszont sok dilemmát, vívódást és álmatlan éjszakákat okozott. Dr. Makra Zita 2019. decemberében állapított meg nála glaukómával társuló havivakságot, amikor épp csak egyenesbe jöttünk egy patatályog és egy nem gyógyuló lábsérülés kezelése után.

A beteg szem injekciós kezelése nem hozta meg a várt javulást, a kenőcsök és cseppek is épp csak a szintentartásra voltak elegendőek. Idén tavasszal született meg az ítélet, hogy mivel rettenetesen magas a szemnyomása és látni is alig lát már vele, a legjobb lenne eltávolítani azt a szemet. És bár számos előadáson hallgattam meg nagyszerű előadóktól, hogy ebben a stádiumban ez már jelentős fájdalom és a legjobb, amit a lóért tehetünk, a szem eltávolítása, bevallom, nem volt egyszerű döntés.

Mire elszántam magamat a műtétre és megkezdtem az időpontegyeztetést, az öreglány megijedt és a vak oldalával nekiszaladt egy utánfutónak. Két lábát kellett varrni. Történt ez szinte napra pontosan egy évvel az után, hogy a hátsó lábát kellett ellátnia dr. Tóth Eszternek. Ezt a szép évfordulót méltóképp, Terinához igazán hűen ünnepeltük és ismét késő estig varrtunk a doktornővel. Mindezt a legnagyobb szúnyoginvázió kellős közepén, természetesen a lehető legtöbb világítás mellett, egy látványosabb méretű lóvér-tócsával megspékelve a dolgot. Terina ekkor az érintett szemével már egyáltalán nem látott.

A mindennapokban küzdöttünk vele. A vak oldalán szüggyel, vállal nekiment dolgoknak. Nehéz volt vezetni, fordítani és nagyon oda kellett figyelni, hogy ne fejeljen le, amikor tettem-vettem körülötte.

Amikor a lábából kikerültek a varratok, végre beütemezhettük a szemműtétet. Bár többféle opció létezik, én Terina kora és állapota miatt a legegyszerűbb eljárás mellett döntöttem, ami itthon, állva, érzéstelenítés és bódítás mellett is elvégezhető. Egy sokkal nagyobb kockázattal járó altatásos műtétbe nem akartam belemenni csak azért, hogy kozmetikailag szebb legyen a végeredmény. 35 fok volt, tűzött a nap, már az előkészítés is hosszadalmas, és maga a műtét sem rövid. Le a kalappal dr. Bába András és csapata előtt, akik így is a legnagyobb türelemmel és alapossággal végezték a beavatkozást. És Terina előtt, aki konkrétan hagyta, engedte, csináljanak, amit akarnak.

Az öreglány a procedúrát egy tekintélyes kötéssel zárta. A feladat az volt, hogy ne nagyon tévesszem szem elől, nehogy megpróbálja levakarni a kötést a fejéről. Emellett egy jó adag fájdalomcsillapítót kellett volna este beletölteni. Őnagysága akkorra azonban már elég nyűgös volt, és ha nyűgös, akkor bizony nem csúszik a gyógyszeres abrak, erőltetni pedig akkor nem akartam semmit. Úgyhogy a nap zárásaként megkértem még dr. Pallós Andreát, hogy a rendeléséről hazafelé jövet legyen kedves és szúrjon még bele egy fájdalomcsillapítót. Így nem kellett a lóval erőlködni, csillapítottuk a fájdalmát és amint hatott a szer, jókedvűen fogyasztotta el az esti szénaadagját. Egy nap alatt ennyi állatorvos egyetlen lónál, nos ez minden bizonnyal nem hivatalos világrekord.

Bába doktor a lelkemre kötötte, hogy nagyon figyeljem a lovat, nehogy levegye a kötést. De ha leveszi, az sem tragédia, elmondta a további teendőket. Én könnyelműen azt gondoltam, ez nálunk nem téma, eddig Terina soha egyetlen varratát vagy kötését sem macerálta. Nos, részemről tévedni emberi dolog, részéről pedig mindent el kell kezdeni egyszer. Mivel egészen addig tényleg hozzá sem nyúlt a kötéséhez, estefelé már nem néztem rá Terinára tízpercenként. Mire kimentem, a kötést oly módon kezdte letornázni a fejéről, hogy a jó vastag, copolyból és mindenféle szuper rugalmas kötszerből felépített masszív cucc rácsúszott az orrára és alig kapott levegőt. Így majdnem hozzáadtuk a műtétet követő halálozási statisztikához a fulladást, mint halálokot. Mivel alapvetően nem szeretem, ha egy seb nincs bekötve, Bába doktor megnyugtató szavai ellenére gyorsan applikáltam egy kötést az öreglány fejére. Alapanyag szerencsére volt otthon hozzá bőven. 😉 A következő néhány éjszakát pedig szépen kétoldalra kikötve töltötte.

Ami viszont reggel fogadott, az maga volt a csoda. Terina jókedvűen, élénken várt, olyan szépen fordult meg az istállóban, mint már időtlen idők óta nem, majd lendületesen kiügetett az istállóból és jó étvággyal evett. A mozgáskoordinációja újra a régi volt. Fantasztikus volt, hogy a műtétet követően – valószínűleg azért, mert megszűnt a hatalmas szemnyomás okozta fájdalom – már semminek nem ment neki, újra könnyen vezethető volt, meg lehetett fordítani, és akkor sem fejelt le, ha a vak oldalán voltam.

Az utókezelés gyakorlatilag eseménytelenül telt attól eltekintve, hogy avatatlan szemnek biztosan érdekes látvány volt az a két hét, amikor nem csak a ló két-három lábán, de már a fején is kötés volt.

Az elején még kicsit szoknunk kellett a helyzetet mindkettőnknek. Persze próbáltam a látó jobb oldala felől vezetni, de ez az elején még nem ment, az öreglány a 28 év során megszokott módon áttendált a másik oldalra. Ez is logikus lenne, hiszen így én lehetnék a bal szeme, de mára már ő is inkább azt igényli, hogy a látó oldala felől vezessem.

A tanulság, hogy ez volt a legjobb, amit tehettünk. Terina minden egyes nap erre emlékeztet élénkségével, jókedvével és újabban a farán látható kis kialmásodással is, amire határtalanul büszke vagyok.

Ezúton is köszönöm minden kedves közreműködő állatorvos ismerősöm végtelen türelmét, kedvességét és alaposságát.

A zavartalan csoda azonban mindössze egy hónapig tartott. Most megkezdjük a küzdelmet azért, hogy a jobb szeme megmaradhasson. A godos állatorvosi kezelés mellé ezúttal hozzáadunk még némi Fitocavallo gyógynövényt és Bertalan Zsolt-féle akupunktúrát is. Drukkoljatok!

Lábjegyzet:

*Lótartóként fontos tudnod, hogy lovak esetében az orrvérzés nem elnézhető probléma, hanem mivel életet veszélyeztető állapotokat is jelezhet, azonnali állatorvosi vizsgálatot igényel.

**Ha kérdésed van, kérdezz bátran. De kérlek, egy valamit ne tégy: ne ítélkezz, amíg nem próbáltál hasonló kaliberű és hasonló problémákkal rendelkező lovakat  jó életminőségben és jó egészségben tartani.

Kapcsolódó írásaim: