Lábvédő ide vagy oda, Terinának nemrégiben ismét sikerült levernie a lábát szundikálás közben*. Ezúttal a bal hátsót. Újra előkerült az elsősegély ládikóm, a pataharangot szép fehér bucira cseréltük, kötözgettem, ápolgattam. De a gyógyulás nem ment simán, olyannyira, hogy még mindig küzdünk ezzel a makacs bibivel.
.
Néhány nappal a rosszul végződő szundikálás* után Terina lába bedagadt, úgyhogy a napi rutint még némi szájon át adható gyulladáscsökkentővel is kiegészítettem – bár sejtettem, hogy ez biza kevés lesz. Sajnos bejött a megérzésem: mivel a helyzet mit sem javult, harmadnap jelentkeztünk kedvenc doktor néninknél, Dr. Pallós Andreánál, aki a gyulladáscsökkentő mellé antibiotikumot is rendelt. A renitens bal hátsó láb szépen visszanyerte eredeti formáját, de a sebből továbbra is szokatlanul sok trutymó ürült. De nem baj, kezelgessem, ahogy mindig is szoktuk, állapodtunk meg.
Működött is a dolog. Úgy egy hétig. Majd épp a hosszú hétvége szombatjának estéjén döntött úgy, hogy mégsem… Hogy a helyzet még izgalmasabb legyen, ekkor igencsak könnyelmű és elítélhető módon épp csak annyi kötszer volt idehaza, hogy egy, azaz egy kötést össze tudjak hozni belőle. Na de mi lesz vasárnap? Nesze neked túlzott optimizmus!
Szóval a szombat esti programban már a mosás-öblögetés, kötözés is helyet kapott.
A vasárnapi kötéscsere pedig már az extrém sport kategóriát súrolta. Gézlap még volt otthon, a vattát egy 30 centi széles polár anyaggal helyettesítettem, azt gézzel rögzítettem, majd az egészet a maradék 50 centiméternyi Peha-haftommal tettem annyira atombiztossá, hogy egy napot kibírjon.
Hétfőn pedig irány a gyógyszertár, hogy feltölthessem a készleteimet. Ha a kötszergyártók alaposabban utánanéznének az értékesítéseiknek, biztos vagyok benne, hogy Terina aktivitása jól láthatóan mutatkozna a környékbeli patikák forgalmán. Ugyanis ipari mennyiségű kötszert fogyasztunk – ismét… Simán lehetnénk a Peha-haft, vagy a sebészeti vatta reklámarca…
És persze még nem látom az alagút végét, csak drukkolni tudok, hogy megússzuk az újabb antibiotikum kúrát…
Mivel lovaimat ismerve tudom, hogy az ünnepi hosszú hétvégénk alakulhatott volna ennél is eseménydúsabbra, inkább megköszönöm nekik, hogy csak ennyi kalandban volt részünk.
És mivel megtanultam mennyire igaz, hogy “nyugtával dicsérd a napot”, ezért ezt a bejegyzést szigorúan március 16-án jelentettem meg. Vagyis csak miután a hosszú hétvége hivatalosan is véget ért. 🙂
Lábjegyzet
* Terina 24 éves és narkolepsziás, így előfordul, hogy szundikálás közben kisebb-nagyobb balesetek érik. Emiatt (és amúgy is) folyamatos állatorvosi felügyelet alatt áll.
** A kokárda kizárólag a fotózás idejére került a kötésre.
Kapcsolódó írásaim:
Terina és a multifunkciós pataharang >>
A ló lábának kötözése lépésről lépésre >>
