Egy régi álmom vált valóra, amikor december közepén dr. Korbacska-Kutasi Orsolyának köszönhetően eltölthettem egy napot a bécsi Állatorvosi Egyetemen, bepillanthattam a belgyógyászat egy viszonylag nyugalmas hétköznapjába, és körülnézhettem az egyetem többi részén is.
.
A bécsi Állatorvosi Egyetem ha nem is a város közepén, de bizony a városon belül helyezkedik el és hatalmas területen fekszik. Öt egyetemi klinika (kisállat, ló, kérődző, sertés, baromfi és hal) 41.000 beteglátogatást bonyolít itt le évente, ezzel Ausztria legnagyobb állatkórháza. A rendelési idő hétfőtől péntekig 8-16 óráig tart, de természetesen a hét minden napján a nap 24 órájában rendelkezésre áll sürgősségi ellátás.
Egy jól látható piros vonal osztja ketté az egyetem területét, amit azt állatok nem léphetnek át. Az egyik oldalon helyezkednek el tehát a klinikák az állatokkal, a másik oldalon pedig az összes többi épület.
A Lóklinika ellátáshoz használt részei mind világos, tágas terek. És persze elsőre egy labirintus az egész.
Körülbelül hatvan boksz várja a pácienseket, mindegyik magas, fertőtleníthető falakkal, a lovak így nem tudnak érintkezni egymással. Vannak puha aljzattal ellátott bokszok például a laminitiszben szenvedő lovak számára, párnázott bokszok az idegrendszeri tünetekkel küzdő lovaknak. Az intenzív ellátást igénylő lovak bokszaiban a felszereltség része a kamera és az állat mozgását nem korlátozó infúzió felfüggesztés. Minden boksz elején ott egy filccel írható tábla, amire a ló ellátáshoz szükséges információk egyszerűen, gyorsan és áttekinthetően felvihetők.
A két csilli-villi műtőhöz természetesen tartoznak ébresztőbokszok. A hatalmas röntgenhelyiség felújítása nemrégiben készült el. Külön belgyógyászati, sebszeti, fogászati ellátóhelyiségek vannak kezelő kalodákkal. Minden kezelőben teljes a felszereltség minden földi jóból, amire csak szükség lehet a nyírógéptől kezdve a kötszereken és gyógyszereken át az ultrahangig.
A lovak ellátásához használt épületektől jó messzire áll az izolációs istálló egy külön, ismét csak teljesen felszerelt kezelővel a fertőző, illetve fertőzésre gyanús lovak vizsgálatára.
A sántaságvizsgálat egy kültéri fedett, puha és kemény talajjal is rendelkező felvezetőben, illetve az impozáns fedelesben zajlik.
Szégyenszemre nem fotóztam valami sokat, mert gyakran csak ámultam és bámultam – meg persze nem kifejezetten ildomos fotózni ilyen helyeken.
A nap a reggeli vizittel kezdődik, ami tényleg olyasmi, mint mondjuk a Dr. House című sorozatban. A hallgatók, akik az adott hétre be vannak osztva az adott osztályra, “kapnak” egy-egy esetet, vagyis lovat, amit be kell mutatniuk a társaiknak, illetve a részlegen dolgozó állatorvosoknak. Sorra veszik, hogy milyen panasszal és milyen állapotban került be, az elvégzett vizsgálatok és kezelések eredményét, milyen az állapota a vizit idején, és a további szükséges kezeléseket és vizsgálatokat. A gyakorló állatorvosok pedig kérdésekkel és magyarázatokkal vezetik végig és egészítik ki az elhangzottakat. Például ha adott egy ló orrfolyással, akkor sorra veszik, hogy mely betegségeknek lehet még ez a tünete.
Különlegesebb, bonyolultabb eseteknél a gyakorló állatorvosok kikeresik a vonatkozó friss kutatásokat vagy tankönyvi részleteket és kiadják a hallgatóknak elolvasásra, illetve prezentációra. A tanulóknak az eseteikkel kapcsolatban gyakorlati feladataik is vannak, például a megfelelő mennyiségű szénapellet elkészítése, vizeletgyűjtés, stb., illetve előfordulhat, hogy oktatási órán is részt kell venniük a gyakorlat mellett.
Többféle úton-módon érkezhetnek a lovak a klinikára. Lehet előre egyeztetett időpontjuk vizsgálatra vagy beavatkozásra, érkezhetnek sürgősségi ellátásra, illetve a klinikán belül átkerülhetnek egyik részlegről a másikra. Amikor új esetek érkeznek, a hallgatók lehetőséget kapnak, hogy részt vegyenek az állat kórtörténetének felállításában, ilyenkor egy gyakorló állatorvos jelenlétében egy részletes kérdőív alapján kikérdezik a lótartót (pl.: állat kora, védőoltások, féreghajtás, korábbi betegségek, jelenlegi panaszok, eddigi kezelése, stb.). Amikor egymással párhuzamosan több ló ellátása is zajlik, a gyakorló állatorvosok felosztják egymás között a hallgatókat.
Én egy viszonylag nyugodt hétfői napot fogtam ki. Néhány ló maradt csak bent hétvégéről, ezeknél folytatni kellett a kivizsgálást, kezelést, illetve megfigyelést. Behoztak egy kólikás lovat obstipációval, nagyon jó állapotban, még csak le sem volt izzadva; illetve egy bőrproblémákkal küzdő izlandit. Egy póni néhány napja a belgyógyászatra érkezett, majd átkerült a sebészetre kólikaműtétre, ezen a jeles hétfőn pedig visszaküldték a belgyógyászatra láz és hasmenés miatt. Az izolációs istállóban egy mirigykórra gyanús ló légzacskóit ellenőrizték és vettek belőlük mintát.
Az eseteknél volt egy olyan érzésem, hogy néhány idehaza nem ütné meg a lótartók ingerküszöbét. Pedig az ilyen eseteknél az állatorvosoknak nagyobb mozgásterük. Egy jobb állapotú beteget könnyebb rendbehozni. Illetve úgy tűnt, a lótartóknak köszönhetően nagyobb a mozgásterük az elvégezhető diagnosztikai vizsgálatok terén, így az esetleges problémákat már korai stádiumban elcsíphetik és megkezdhetik a kezelést. De persze biztosan van sok más olyan nap, amikor teljesen más a felhozatal.
Délután 15:30-kor a belgyógyászat és a sebészet állatorvosai is összegyűlnek az étkezőben és bemutatják a két éjszakásnak azokat az eseteket, akik bent maradtak a Klinikán. Minden egyes lóról elmondják, milyen állapotban van, van-e szüksége ellátásra, mire kell figyelni. Ha szükséges az éjszaka folyamán, természetesen hívnak még be állatorvosokat.
Rendkívül izgalmas volt belülről látni a klinika egy átlagos napját, és a sok fiatal, lelkes, mosolygós állatorvost, akik töretlen jókedvvel, fantasztikus energiával és türelemmel dolgoznak pácienseikért.
Köszönöm a lehetőséget!
Kapcsolódó írásaim:
Németország: ahol egy órán belül elérhető egy lóklinika »
Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában 1-2-3. »
Amerikából jött, mestersége címere (hamarosan): lovas állatorvos »
