Bár brit tudósok valószínűleg még nem bizonyították, de attól még tény, hogy lótartóként esélyed sincs arra, hogy unatkozz, vagy hogy megismerd a „szürke hétköznapok” fogalmát. Sőt! Nem kell a világ túlvégére utaznod kihívásokért és kalandokért, mindezt tálcán kínálják a saját lovaid. Az enyémek legalábbis biztosan. Szóval az úgy volt, hogy…
.
Néhány nappal karácsony előtt mit sem sejtve mentem ki egyik délután a karámba a lovakat ellenőrizni, illetve összeszedni a trágyakupacokat. Az első, Romeonak tulajdonítható kupacnál arra lettem figyelmes, hogy az egyik félbetört golyóbis töréslapja piros. No mifene? Á, biztos csak megevett valamit – győzködtem magamat. Megyek tovább. A második Romeo-féle kupacban is látok egy gyanúsan pirosló labdacsot. Nem, ez nem lehet vér, az kizárt dolog, győzködöm magamat. Nem akarom, nem vagyok hajlandó tudomásul venni.
A szívem persze a torkomban dobogott, ahogy mentem a soron következő kupacokhoz. Ott valószínűleg lábon hordtam ki egy infarktust, ugyanis ez a látvány fogadott:
Vérfoltok mindenfelé. Igen, tudom, hogy elég rossz a kép… Szóval vérfoltok a földön és a trágyalabdacsokon. Nos, itt már jogosan estem pánikba, hiszen ez top vészhelyzet, vér van a lovam trágyájában! Azonnal el kell küldenem a képeket állatorvosomnak, Dr. Pallós Andreának, majd ő meg mondja, hogyan tovább.
De ácsi! Hiszen Romeo ott szálazgat békésen néhány méterrel arrébb, és nem úgy néz ki, mint aki épp elvérezni készülne és életveszélyes állapotban lenne.
Gyanakvóan a másik oldalon ácsorgó Terinára pillantottam és mit láttam? Na mit? Hát, kérem, egészen pontosan ezt:
Szóval az történt, hogy az én édes, aranyos, egyetlen narkolepisziás öreg lovacskám a tutiszuper lábvédőt kijátszva ügyesen leverte a lábát, amikor elszenderedett, majd szépen végigtotyogott Romeo összes trágyakupacán azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy rám hozza a frászt.
Következtetések:
- Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de én még az életben nem örültem ennyire, hogy Terina leverte a lábát.
- Mondja valaki, hogy nehéz engem boldoggá tenni…
- A lovak nem ismerik a lehetetlent.
És azt is el kellett könyvelnem, hogy bár így ismét hosszadalmas és költséges kötözések sora előtt állunk, Terina még mindig jobban járt, mint ez a 27 éves kolleginája, aki egy mocsárba szenderült bele úgy, hogy végül a tűzoltók bányászták ki onnan:
Nos, minden jó, ha a vége jó: Terina ezzel a szép, ünnephez illő mikuláspiros kötéssel várta a karácsonyt. 🙂
Kapcsolódó írásaim:
És a bibikirálynő ismét: Terina >>
Terina és a multifunkciós pataharang >>
A ló lábának kötözése lépésről lépésre >>
