Kemény a fotómodellek élete… Még a legprofibbaké is. Szigorú diéta, fegyelmezett munka, és csak utána a szórakozás. Nincs ez másképp akkor sem, ha az a bizonyos fotómodell ló. Vagy mégis? 😉
Szösszenetek kategória bejegyzései
Még hogy a lovaknak nincs humora?!
Míg Terina minden állatorvos és patkolókovács kedvence, Romeo hajlamos a rosszabb formáját hozni látogatói előtt. Előfordult már, hogy az állatorvos látogatásakor egyszerűen nem volt hajlandó bemenni a bokszába. És volt olyan patkolókovács segéd, aki addig-addig játszott őkelmével, míg egy csúnya csípés lett a vége. Na nem a segéd csípte meg Romeot…
Lovak a lexikonban
A hétvégén egy rendezvényre voltam hivatalos, ahol minden egyes asztalon a Pallas Nagy Lexikonának egy-egy kötete állt a dekoráció részeként. Gyönyörű, 1895-ből származó kötetek. Rendezvény ide, rendezvény oda, egyszerűen vétek lett volna nem belelapozni. A kíváncsiság pedig kifizetődött. Nézzük, mit találtam!
Újraindul a maszatolás, ismét van szénapellet
Július vége felé szénapelletügyi vészhelyzet állt elő nálunk, ami néhány napon belül válsággá mélyült. Az történt ugyanis, hogy a pelletellátónk raktárkészlete teljesen elfogyott. És mivel náluk a szénapelletből fogy a legkevesebb, ugyanakkor előállítása drágább és macerásabb, mint a lucernapelleté, nem is tudtak konkrétummal biztatni atekintetben, hogy vajon mennyit kell várnunk az újabb adagra.
Szénahordás és parasztfitnesz
Véleményvezér lettem?
Több téma között vacilláltam ezen a héten is. Ráadásul ott volt az a sürgető érzés, hogy valamit írni kell, mert a múlt hét is kimaradt. Valami jót, valami izgalmasat. Olyasmit, ami kapcsolódik az eddigiekhez, mégis más. Talán a bamba kiscsikók “újraprogramozásáról”. Vagy Terina reformkosztjáról. Vagy hogy mi a teendőd, ha sovány a lovad. Aztán történt valami, ami egycsapásra segített eldönteni a dolgot…
Ej, mi a kő, Romeo kend?!
Derült égből lógyógy cikkek
És a bibikirálynő ismét: Terina
Lábvédő ide vagy oda, Terinának nemrégiben ismét sikerült levernie a lábát szundikálás közben*. Ezúttal a bal hátsót. Újra előkerült az elsősegély ládikóm, a pataharangot szép fehér bucira cseréltük, kötözgettem, ápolgattam. De a gyógyulás nem ment simán, olyannyira, hogy még mindig küzdünk ezzel a makacs bibivel.




