Féreghajtás: elméletben minden lovas tudja, hogy fontos, a gyakorlatban és szívük mélyén a legtöbben mégis felesleges pénzkidobásnak tartják, esetleg gonosz és pénzéhes gyógyszergyárak összeesküvésének, akik feleslegesen mérgezik lovaikat, valamint az állatorvosok nagy bizniszének. De hol az igazság?
.
Figyelem, gatyát felkötni, mert szinte biztos, hogy sok újdonságot olvasol majd. Viszont megijedni nem kell, a cikket ezúttal sem tarkítják a nyugalom megzavarására alkalmas képek.

Alapok: a fejétől bűzlik a bélféreg
Minden lónak vannak belső élősködői, parazitái, ezeket bélféregnek nevezzük. A leggyakoribbak: a kis és nagy fonálférgek, orsó- és galandféreg. Hasonló, de mégis kicsit más a bagócslégy lárva. Lótartóként kb. annyit kell tudnod róluk, hogy kicsik, undik, bejutnak a lóba, ott össze-vissza vándorolnak a szervek között, majd a fejlődésük egy bizonyos pontján megtelepszenek az emésztőrendszer egy nekik szimpatikus pontján és elkezdenek petét üríteni. Kártételük egyrészt abból adódik, hogy növekedésük és táplálkozásuk során elvonják a tápanyagot a lótól, másrészt a fejlődő lárvák vándorlásuk során károsítják a ló érintett szerveit (erek, tüdő, máj, szív, de akár a szembe is eljutnak), majd a belek falait, komoly belgyógyászati betegségeket, súlyos esetben akár halálos kimenetelű kólikát is okozhatnak. Az enyhébb parazitás fertőzöttség tünetei alig észrevehetőek, de a bérférgek által okozott károk gyakran visszafordíthatatlanok.
A parazita peték és lárvák mindenütt előfordulnak, ahol lovak élnek: a legelőn, a szalmán, a bokszok falain. Minél több ló él együtt kis helyen, annál magasabb a parazita-koncentráció és ezzel együtt a fertőzéses nyomás: a lovak a legelés során vagy a széna elfogyasztásakor folyamatosan fertőződnek.
A féreghajtással ezen károkozásnak szeretnénk elejét venni. Nem az a cél, hogy a ló parazitamentes legyen, mert ez lehetetlen. Hanem hogy az egyéni fertőzöttséget olyan szinten tartsuk, hogy az ne veszélyeztesse a ló egészségét, illetve más lovak egészségét azzal, hogy sok petét ürít.
Minden lónak van egy sajátos parazitafertőzöttsége, kolóniája, ami csak rá jellemző. Hasonlóan van ez az egyes állományokkal is, ezért minden állománynak saját, célzott féreghajtási tervet kell kidolgozni.
Féreghajtótörténelem
Bár a bélférgek kártétele régóta ismert probléma, sokáig nem nagyon volt hatékony védekezési mód ellenük. A lótartók persze próbálkoztak, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy a bélférgek ellen hatásos szerek gyakran a ló számára is mérgezőek voltak. Az 1940-es években jelent meg az első modern féreghajtó, de a lóra való toxicitása még ennek is aggályos volt. A fonálférgek ellen azonban mintegy 20 évig jó eredményeket ért el, de beköszöntött valami, amiről az antibiotikumokkal kapcsolatban is lesz majd szó: a rezisztancia, azaz hogy a paraziták egyszerűen hozzászoknak a hatóanyaghoz, így az többé már nem pusztítja el őket. Az első eseteket már az ötvenes években regisztrálták.
A következő nagy áttörés az 1960-70-es években a benzimidazolok megjelenése volt: korábban soha nem látott hatékonyságot és biztonságot produkáltak, de 10 éven belül itt is megjelent a rezisztancia. Majd jött a pyrantel, utána az 1980-as években az ivermektin, végül a moxidectin. Ma már egyik sem mindenható csodafegyver.
Jól látható, hogy a kutatók és a paraziták folyamatosan macska-egér játékot játszanak. És bár világszerte folynak kutatások, ma is ezeket a hatóanyagokat használjuk, több-kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, hogy a paraziták rendkívül gyors fejlődési ciklusuknak és kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően egy lépéssel mindig a kutatók és a lótartók előtt járnak.
Minek ilyen sok hatóanyag?
Fontos tudnod, hogy a különböző hatóanyagok nem helyettesíthetőek szabadon egymással. Minden hatóanyagnak megvan a maga erőssége, hogy mely típusú paraziták mely fejlődési ciklusában a leghatékonyabb.
Ebből adódóan kizárólag abban az esetben tudsz hatékonyan féreghajtást végezni, ha tudod, hogy lovad vagy állományod milyen parazitákkal fertőzött. Erre való a bélsárvizsgálat – de sajnos ez sem mindenható és nem mutat ki mindent.
Minek a féreghajtáshoz állatorvos?
A féreghajtók ma Magyarországon vényköteles készítmények – ennek ellenére bámulatosan könnyen hozzá lehet jutni bármelyikhez, ami a megfelelő szaktudás híján többet árt, mint használ.
Minden állománynak, az állományon belül pedig minden lónak szükséges egy saját féreghajtási terv, aminek kialakításakor számos tényezőt figyelembe kell venni:
- éghajlat
- állomány: nagysága, összetétele, lovak kora, az állomány állandósága vagy változékonysága, a lovak mobilitása
- tartásmód és tartási hely
- évszak
- parazitafertőzöttség:
- milyen paraziták vannak jelen az állományban és milyen fejlődési ciklusban vannak épp
- fennáll-e rezisztancia valamilyen hatóanyaggal szemben
- az adott ló kora, féreghajtási előzményei, egészségi állapota, használati módja és mobilitása
A vemhes kancák és a csikók parazitamentesítése külön odafigyelést igényel.
Egy jó állatorvos a fentiek figyelembevételével alakít ki egy hatékony parazitamentesítési tervet, amivel fenntartható a ló és az állomány egészsége és elkerülhető a rezisztancia. Míg ha valaki találomra lövöldözi a készítményeket, saját maga hív életre féreghajtókkal szemben ellenálló parazitákat. Pedig a rezisztancia elleni küzdelem minden lótartó jól megfontolt érdeke.
A naptármódszer már a múlté
A hagyományos, és a lótartók jelentős része által máig alkalmazott féreghajtási programok alapja, hogy fix időközönként féregtelenítenek, és váltják a hatóanyagokat. Ez a már oly sokat emlegetett rezisztancia miatt elavult, ráadásul a különböző bélférgek eltérő biológiája és életciklusa miatt nem elég hatékony.
A kulcs a bélsárvizsgálat
A hatékony parazitamentesítés első lépése a bélsárvizsgálat, majd a kapott eredmény alapján elvégzett féreghajtás, végül ennek a hatékonyságát ismét bélsárvizsgálattal szükséges ellenőrizni. Sajnos ez a vizsgálat sem mindenható, hiszen a bélférgek bizonyos fejlődési állapotait, illetve a galandférgeket nem mutatja ki. De a rendkívül sok problémát okozó fonálférgek kimutatásában hatalmas segítség az állatorvosoknak és a lótartóknak.
Kockázatok és mellékhatások
Minden egészségügyi kezelésnek és gyógyszernek lehet mellékhatása. De elmondható, hogy a mai korszerű féreghajtó készítmények megfelelően alkalmazva rendkívül biztonságosak. A lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról kérdezd bátran állatorvosodat. És amennyiben a féreghajtó beadása után bármilyen furcsaságot, viselkedésbeli eltérést tapasztalsz lovadon, azonnal értesítsd állatorvosodat.
Fontos, hogy a készítményt mindig pontosan adagold, mert a nem csak a túladagolás lehet probléma, de az is, ha lovad nem kapja meg a hatásos mennyiséget.
Az ivermectint könnyű túladagolni, különösen ha nem kifejezetten lóra törzskönyvezett készítményt adsz. Szintén a nem lóra tözskönyvezett ivermectin készítményeknél gyakoribb, hogy injekció formájában kerülnek beadásra, az injekciónak pedig (az ivermectintől teljesen függetlenül) Chlostridium fertőzés lehet a nemkívánatos mellékhatása – ami, ha nem ismerik fel és kezelik időben, halálos lehet. Nem teljesen véletlen, hogy a lovaknak alapvetően szájon át adjuk a féreghajtót…
Lótartók gyakori félelme, hogy a féreghajtó megterheli a májat. Nos, minden terheli a májat, mert majdnem mindent a máj alakít át, metabolizál, ez a feladata. Májkárosodást azonban csak komoly túladagolás okozhat.
Masszív féregfertőzéssel küzdő lovak esetében a parazitamentesítés különös körültekintést igényel, mert a hirtelen nagy mennyiségben elpusztuló paraziták problémát – például allergiás reakciót, vagy a bél elzáródását – okozhatnak.
A csikók féreghajtása sem rutin feladat, mert nem mindegy, milyen életkorban milyen készítményt használsz (pl. az egészen fiatal csikók esetében az ivermectin kerülendő).
Az ivermectinről érdemes még tudnod, hogy bizonyos kutyafajták számára mérgező.
Megfelelő lótartással a bélférgek ellen
A parazitás fertőzöttség egészséges szinten tartásáért többet tehetsz megfelelő lótartással, mint gondolnád:
- A trágyát 24-72 órán belül távolítsd el az istállóból, legelőről, karámból.
- Ne zsúfolj túl sok lovat egy kis legelőre és a legelő ne legyen túllegeltetve.
- Száraz időben boronálj, fogasozz, az így elterített trágyakupacokban lévő petéket a nap sugarai elpusztítják. Utána 3-4 hétig pihentesd a legelőt.
- Hasznos, ha marha, kecske, birka tud legelni a területen.
- A szénát és az abrakot is etetőből kapják a lovak, ne a földről.
- Az újonnan érkező lovakat különítsd el, végeztess bélsárvizsgálatot, ennek alapján féreghajtást, csak utána kerüljön be az új ló az állományba vagy ki a legelőre.
- Komposztáld a trágyát, hogy elpusztuljanak a peték.
- Rendszeresen fertőtlenítsd az istállót – minden felületet!
Köszönöm a lektorálást dr. Joó Kingának és
dr. Korbacska-Kutasi Orsolyának!
Forrás:
- The Horse
- Horsetalk
- Parasitpedia.net
- PubMed
Borítókép: Happy Horse Cartoon Corral
Fotók: Dorottya, Racionál Horsemanship
A Vissza az alapokhoz cikksorozat korábbi részei:
- Csikók, pónik, öreg lovak: lófogászat haladóknak >>
- Ajándék lónak is nézd meg a fogát, avagy lófogászat kezdőknek >>
- Amit lótartóként az antibiotikumokról feltétlenül tudnod kell >>
- Féreghajtás: tények és tévhitek >>
- Olcsó ukrán féreghajtót tessék! >>
- Az új közellenség: szteroid >>
- Vért vettek a lovamtól… >>
- Beoltották a lovamat… >>
- Lótartók, vissza az alapokhoz! >>