Egy ideje Terina a szokottnál is csillogóbb szemmel várja az etetéseket. Ez pedig minden alkalommal mosolyra késztet, ő ugyanis sosem volt az a haspók alkat, míg Romeo pont az ellentéte: igazi zabagép, aki ölni tudja a kajáért.
.
De most Terina lelkes, csillog a szeme, és míg rám várakozik, többet höhög kapar, mint korábban. Azt ugyanis tudni kell, hogy nem vagyok épp villámkezű, ha az abrak elkészítéséről van szó. Mire kimérem a korpát, lecsöpögtetem a zabot, felvágom az almát, odalöttyintem az olajat, és kimérem Romeo löttyét, szegények a hamut is mamunak mondják. És még csak utána meregetem a vizet és kevergetek. Hát ki bírja ezt kivárni, kérem?!
Na de hogy mi a megnövekedett lelkesedés oka? Ez egy összetett kérdés.
Egyrészt a táp. Merthogy néhány hónapja kénytelen vagyok ismét táppal is etetni őnagyságát. Terina ugyanis tipikusan az, akire azt mondjuk, hogy nem jó takarmányhasznosító. Így volt ez tíz éve is és így van most is, de a kor előrehaladtával még bonyolultabb ez a takarmányozósdi.
Ezen a télen nagyon büszke voltam, mert nagyon jól tartotta magát. Decemberben ugyan egy betegség miatt majdnem két napig nem evett, utána sem volt egyszerű dolgom vele egy pár napig. Ez érthető módon meglátszott rajta, de szerencsére sikerült hamar visszapótolnunk az elvesztett kilókat, aminek rettenetesen örültem.
Majd mire eljött a szőrváltás, azt vettem észre, hogy ismét elkelne egy kis plusz. Ilyenkor vagy vitamin kiegészítőt, vagy lótápot etetek egy-két hónapig, hogy az öreglány összekapja magát. (Meg persze fokozatosan megemelem a zab és az olaj adagját is.) Most a táp mellett döntöttem. Már az illata is csábító volt, amikor kibontottam, és bizony ízre sem rossz. 🙂
Szép fokozatosan kezdtem el adagolni, mint mindig mindent. Egy marék, majd két marék, majd három marék került több napos átmenetekkel Terina etetőjébe. Az adagok növekedésével egyenes arányban fokozódott Terina szemének csillogása és az etetés iránt mutatott lelkesedése.
De a siker csak váratott magára. És bár tudom, hogy nem szabad siettetni a kilókat, mégis kezdtem kétségbe esni, és napról-napra egyre soványabbnak láttam a lovamat. Árgus szemekkel figyeltem, hogy eszik, rág és nyel-e rendesen.
Majd kétségbeesve felhívtam barátnőmet és kedvenc állatorvosomat, Dr. Pallós Andreát. Kezdetnek rendkívül összeszedetten ennyit bírtam kinyögni: „Jó lenne, ha kijönnél, mert nekem nem tetszik a Terina”. (Hiába, ha a saját lovaim diagnosztizálásáról van szó, hihetetlenül pontos bírok lenni…)
És hogy mi történt ezután? És hogy mi a másik dolog, ami miatt Terina olyan lelkesen várja az etetéseket? Azt majd legközelebb mesélem el. 😉
Fotók: Haga Zsuzsi
Kapcsolódó írásaim:
Te tudod, mennyit rág a lovad? >>
Legelőhöz szoktatás? Csak fokozatosan! >>
