Bár hazánk földrajzilag kifejezetten szerencsés elhelyezkedésű, és az időjárási szélsőségek nagyrészt elkerülnek minket, sok lótartó már most is saját, illetve lova bőrén érzi a klímaváltozás hatásait. De vajon mi vár ránk a jövőben? Milyen kihívásokkal kell majd szembenéznünk és megküzdenünk lótartóként a klímaváltozás miatt?
.
Ma már csak az nem hall a klímaváltozásról, vagy klímakatasztrófáról és az emberi fogyasztás okozta problémákról, aki valóban a homokba dugja a fejét. Egyre-másra jelennek meg a különféle forgatókönyvek és egyre több mondja azt, hogy az éghajlatváltozás következtében olyan mértékben változik meg az általunk megismert világ, és olyan jelentős területek válnak lakhatatlanná, hogy már a mi életünkben elszabadul a pokol, felbomlik a civilizáció és eluralkodik az anarchia.
Te eltöprengtél már azon, hogy vajon milyen kilátásaink vannak lótartóként? Vajon meddig lesz fenntartható a lótartás? Meddig engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy puszta kedvtelésből tartsunk ekkora állatokat? Meddig lesznek még legelőink és meddig leszünk képesek megtermelni a szénát számukra? És milyen új betegségek leselkednek lovainkra?
Te belegondoltál már, hogy csak a Te életed alatt mennyit változott a környezet, amiben élsz? Ha visszagondolok, gyerekként már belemehettünk a 20 fokos Balatonba, de a 22 fok már szuper volt. Ma már nyár végére a 29-30 fokos vízhőmérséklet sem ritka, de nyár elején sem 20 fokról indul a strandszezon. Vagy például még a 2000-es évek elején is döntően nyugat-északnyugati szél fújt errefelé. De már évek óta jellemzően kelet-délkeleti a szélirány.
A lovak egészségvédelme terén a 2007-es év vízválasztó volt, ekkor diagnosztizálták idehaza először a nyugat-nílusi lázat lóban. Ludak között a vírus már korábban megjelent az országban, 2003-ban okozott először járványszerű megbetegedést az ország keleti régiójában, a lovakat azonban még négy évig elkerülte a betegség (legalábbis az első diagnosztizált megbetegedésre csak négy év múlva került sor). Azóta pedig évről évre növekszik az esetszám. A betegség hazai megjelenése a klímaváltozásnak köszönhető.
Dr. Kutasi Orsolya, akire szakmailag nagyon felnézek, két dolgot rendre ki szokott emelni a klímaváltozással kapcsolatban. Az egyik, hogy az időjárás kiszámíthatatlansága miatt idehaza is egyre nehezebb lesz jó minőségű szénát termelni, helyette a szenázsé lehet a jövő, amit magasabb víztartalommal lehet bebálázni és befóliázni. Ez viszont drága technológiai váltást, valamint úgy a termelők, mint a lótartók részéről szemléletbeli váltást igényel, mivel a szenázs romlandó, illetve egy-két minőségbeli baki a botulizmus névre hallgató halálos betegséget okozhatja – bár ez ellen szerencsére létezik védőoltás. A másik pedig az afrikai lópestis, ami ha betör Európába, akár a lóállomány 90%-át is kivégezheti még azelőtt, hogy feleszmélnénk.
Jelen cikk megjelenése idején pedig megjelent a hír, miszerint a Margitszigeten élő sünök egyikén egy, a krími-kongói vérzéses láz hordozójaként ismert kullancsfaj egy fejlődésben lévő egyedét találták meg az MTA kutatói. A betegség 30 százalékos mortalitású, védekezés híján az emberrel akár két hét alatt végez, és lóra is veszélyes. A kutatók szerint már az is sokat mond az inváziós fajok terjeszkedésének sebességéről és léptékéről, hogy egy fővárosi közparkban megjelent egy Afrikában őshonos, repülésre képtelen vérszívó. A kullancsok terjedésében a nagyobb testű állatoknak, főleg a vándormadaraknak van szerepük. Az ökológusok és parazitológusok szerint a klímaváltozás a fajok korábbi elterjedését rendezi át. Az enyhe telek következtében egyre inkább lehetővé válik a trópusi, szubtrópusi fajok túlélése, így tartós megtelepedése Európában és Magyarországon is – hívta fel a figyelmet az MTA közleménye.
Egy 2009-es camebridge-i tanulmány szerint a klímaváltozás predesztinálja a különféle vektorok megjelenését Európában is, és a legfontosabb így felbukkanó lóbetegségek között az afrikai lópestist, a krími-kongói vérzéses lázat, és a nyugat-nílusi vírust jelölte meg.
De ne legyenek illúzióink, bizonyára vannak még más kórokozók is, amik szívesen kötnének szorosabb ismeretséget lovainkkal és/vagy akár velünk is. Ugyanis minél melegebb van, annál nagyobb a betegségek, járványok kitörésének esélye, és annál nagyobb az újfajta betegségek, kórokozók megjelenésének az esélye is.
Persze ha bejön azoknak a kutatóknak a jóslata, akik szerint 2030-2050 körül a Föld egyszerűen megszűnik számunkra lakható lenni, emiatt elszabadul a káosz, és összeomlik a ma ismert és működő emberi civilizáció, vélhetően lesz fontosabb dolgunk is, mint lovaink miatt aggódni.
A „Klíma mint a háborús konfliktusok rizikófaktóra” címmel a Nature június közepén közelte azt a tanulmányt, amelyet 11 nemzetközileg elismert klímatudós és háborús konfliktuskutató jegyez. A tanulmány szerint eddig az éghajlati tényezők csekély mértékben növelték a háborúk kirobbanásának kockázatát. Ám ahogy emelkedik a hőmérséklet, úgy lesz egyre jelentősebb hatással a társadalmi és gazdasági viszonyokra a klíma például aszály, árvíz, hőhullám formájában. Az emelkedő élelmiszerárak, a csökkenő vízkészletek, a sűrűsödő időjárási anomáliák következtében az erőforrásokhoz való hozzáférés korlátozódik, aminek következtében nő az erőszak szintje. A fokozódó elszegényedés, a társadalmi csoportok közötti konfliktushelyzetek számának szaporodása nagyobb valószínűséggel vezet fegyveres összecsapáshoz.
Az eddigi, éghajlatváltozással foglalkozó tanulmányok – érthetően – nem foglalkoznak kimerítően a lótartás kérdésével, de nézzük, hogy a vonatkozó maroknyi szakcikk milyen kihívásokat sorol fel:
- Hosszabb és melegebb nyarak, tehát:
- erősebb UV sugárzás, ennek következtében bőr- és szemproblémák
- növekvő vízigény
- Földrajzi elhelyezkedéstől függően enyhébb, vagy rövidebb időn át sokkal hidegebb, de legalábbis kevésbé kiszámítható telek. A hideg időszakban növekszik a takarmányigény.
- Több komolyabb vihar és áradások – ebben a cikkben már volt szó arról, hogy az áradások hogyan érintik a lovakat: Lótartónak lenni hurrikán idején…
- Egyre hosszabb aszályok:
- takarmánytermelési nehézségek, emiatt a takarmány drágulása
- legelők kiszáradása
- erdő- és bozóttüzek
- a levegő megnövekedő porkoncentrációja miatt még gyakoribbá válnak a légúti megbetegedések
- Több, többféle és veszélyesebb rovarok, melyek betegségeket terjesztenek
- Reprodukciós problémák
- A fentiek okozta stressz
A vadon élő lovak számára sincs menekvés
A globális felmelegedés akár azon lovak kihalását is okozhatja, amelyek nem alkalmazkodtak ezekhez a kihívásokhoz. Hiba lenne azt hinni, hogy a vadon élő lovakat nem érinti a változás. Elég csak visszagondolni az Ausztráliába 2019 januárjában rekord forróságot hozó nyárra, ami vadon élő lovak és tevék tömeges halálát okozta. Több mint száz állat egy Alice Springs-i (Northern Territory) kiszáradt vízforrás mellett lelte halálát. De volt már szó arról itt a Racionál Horsemanshipen arról is, hogy az aszály miatt a kihalás szélén állnak a namíbiai vadlovak.
A természet ismétli önmagát?
A lovak – pontosabban elődeik – az evolúció folyamán több alkalommal is megmutatták már, hogy képesek alkalmazkodni a klíma változásaihoz: amikor a föld történetében jelentős felmelegedés következett be, a lóelődök testmérete csökkenni kezdett. Egyrészt generációk alatt lettek kisebbek, illetve átvették a nagyobb testméretű hippusok helyét. Azonban míg akkor akár tízezer évük is volt az alkalmazkodásra, az éghajlatváltozás ma ennél sokkal gyorsabban zajlik le.
De hogy mi a kisebb test előnye? Egy kisebb testmérettel rendelkező élőlény kevesebb és gyengébb minőségű élelemmel is beéri, és jobban bírja a meleget, mert testfelülete a test térfogatához képest nagyobb, így hatékonyabban tudja hűteni magát. Kutatók világszerte számos emlős- és madárfaj esetében felfigyeltek az utóbbi években, évtizedben a testméret csökkenésére.
Ez persze két dologra mutat rá: az egyik, hogy a természetben továbbra is az erősebb és az alkalmazkodni jobban tudó egyed marad életben. A másik, amit szintén egyre többen emelnek ki, hogy igazából nem a Föld van veszélyben, hanem az emberi civilizáció. Mert a Föld és a természet valószínűleg nagyszerűen meglesz nélkülünk is.
Hogy mit tehetünk lótartóként?
Egyelőre úgy tűnik, hogy nem sokat:
- Hatékonyabb vízgazdálkodás:
- az esővíz gyűjtése
- a természetes vízforrások fokozott védelme
- Hatékonyabb legelőgazdálkodás:
- a túllegeltetés elkerülése
- sáros időben a legeltetés mellőzése a taposási károk elkerülése érdekében
- a legelő visszatelepítése
- a trágya megfelelő kezelése
- A védőoltások nyújtotta védelem maximális kihasználása
Persze sok kicsi sokra megy, tehát érdemes hatékonyan használni a rendelkezésünkre álló energiaforrásokat, becsatlakozni a műanyagmentes júliusba, ültetni még egy fát, örülni egy új fecskefészeknek, vagy akár műfészkeket kihelyezni, netán méhecskehotelt nyitni.
Ugyanakkor kérdés, hogy vajon tényleg olyan sokra megy-e a sok kicsi… Hiszen a világ szén-dioxid-kibocsátásának döntő hányadáért például az USA és Kína felel. Emellett az is tény, hogy például a repülés, illetve a haszonállattartás is magasan vezetik a károsanyag-kibocsátás ranglistáját. Sőt, az ENSZ 2017-es jelentése szerint a haszonállatok tartásából eredő károsanyag-kibocsátás meghaladja a közlekedését. A haszonállattartás miatt felszabaduló metán és dinitrogén-oxid (kéjgáz) sokkal károsabbak, mint a szén-dioxid.
A probléma egyik megoldása a húsfogyasztás mennyiségének, ergó, a haszonállattartásnak a csökkentése lehet. A másik egészen különleges. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben azzal állt elő, hogy a szarvasmarhák emésztőrendszerében található mikroorganizmusok összetételének megváltoztatásával csökkenthető lenne az állatok metánkibocsátása.
De vajon hogyan tovább?
Környezettudatos lótartók, jelentkezzetek
Téged akár magánemberként, akár lótartóként foglalkoztat a klímaváltozás gondolata és a tanulmányok által felvázolt nem túl derűs jövőkép? Te mit teszel a mindennapokban és mit javasolsz másoknak? Oszd meg a Racionál Horsemanship olvasóival kommentben, vagy akár e-mailben, Facebook üzenetben!
Források:
Képek forrása: Pixabay
