Facebook huszárok, ideje visszavonulót fújni!

Internet és közösségi média: a mindennapjaink már elképzelhetetlenek nélkülük, és rengeteg dologban könnyítik meg az életet. De egyre inkább úgy tűnik, hogy a lovasok, lótartók a technika ezen csodáit nem tudják a javukra fordítani, és akarva-akaratlanul elindítottak egy olyan spirált, aminek ők és lovaik lesznek a legnagyobb kárvallottjai.

.

Az internet akkora tudásanyagot tesz azonnal, időbeli és térbeli korlátoktól függetlenül hozzáférhetővé, amiről korábban soha nem is álmodhattunk. Csak épp két dolog szükséges hozzá: nyelvismeret, és a megbízható források felismerésének képessége, azaz a forráskritika. És persze ott a közösségi média. Az áldása egyben az átka is: az azonos téma iránt érdeklődők időt és távolságot legyőzve oszthatják meg véleményüket, gondolataikat, tapasztalataikat másokkal. A közösségi médiában azonnaliság és egyenjogúság van: minden egyes lájk és minden egyes komment egyenlő, függetlenül attól, hogy kitől is érkezett.

A felhasználók lelkesen, elszántan nyilatkoznak bármiről, függetlenül attól, hogy van-e elegendő ismeretük az adott témában, avagy sincs. Sőt, gyakran ahhoz sem rendelkeznek elegendő ismerettel, hogy ez utóbbit felmérjék.

A posztok lájkok és kommentek világában egész egyszerűen annak van igaza, aki a leghangosabb és aki a legtöbb lájkot tudja begyűjteni – általában a baráti körtől, szimpatizánsoktól. Ezzel pedig kialakul a jó öreg “vak vezet világtalant” helyzet, ami különösen a lovak jólétét, egészségét érintő kérdések esetében válik fájdalmasan veszélyessé.

Fotó: Racionál Horsemanship
Fotó: Racionál Horsemanship

Bár az utóbbi években látható némi javulás, a felhasználók legkedvesebb mondása a lógyógyászat kapcsán, hogy “nem kell minden apróság miatt állatorvost hívni”, gyakran kiegészülve még az oktatás, tanulás, tudomány hasznosságát megkérdőjelező felhangokkal. De, mint egy kedves állatorvos ismerősöm rámutatott:

az, aki a közösségi médiában kér tanácsot lova egészségügyi problémája kapcsán, az esetek döntő többségében nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amik segítségével meg tudná különböztetni a hasznos tanácsot az égbekiáltó baromságtól.

Természetesen a kérdezőnek több lehetősége is van. Vagy megretten a kommentcunami láttán és mégiscsak elgondolkozik azon, hogy jobb lenne állatorvost (vagy a probléma természetének megfelelően patkolókovácsot, illetve más szakembert) hívni. Vagy valamilyen szimpátia (pl.: a hozzászóló stílusa, lájkok száma, megvalósíthatóság, előzetes ismeretek, stb.) alapján választ egy vagy két javaslatot és kipróbálja őket – a legtöbb esetben soha nem derül ki, hogy milyen eredménnyel. A hozzászólók pedig abban a békés elégedettségben hajtják álomra a fejüket, hogy ők ezúttal is megmondták a tutit.

Tény, hogy nem kell minden aprósághoz állatorvost hívni,

de a legtöbb helyzet nem fekete és fehér, a legegyszerűbb és legbiztonságosabb megoldási javaslatoknak is lehetnek kockázatai és mellékhatásai, amivel már a lótartónak kell megbirkóznia, nem a jószándékú kommentelőnek.

Mindezek miatt pedig

egyre kevesebb szakember vállalja a szélmalomharcot, és szól hozzá a közösségi médiában.

Hiszen kinek hiányoznak a gyakran alpári stílusban folyó parttalan viták? Miért vitatkozzon egy szakember laikusokkal, ha sokkal hasznosabban is töltheti az idejét, és még gyomorgörcsöt sem kap az idegességtől…?

De nem csak az állatorvosok vannak így ezzel. Én is kétszer meggondolom, mielőtt egy cikket posztolnék egy csoportban, mert egyszerűen eljutottam odáig, hogy nem éri meg az idegeskedést.

A folyamat legnagyobb kárvallottjai pedig a lótartók és lovaik lesznek. Mert egyre kevésbé akad olyan szakember, aki venné az időt, fáradságot, energiát és vállalná a csatározást azért, hogy értékes tudást adjon át. A lótartók így magukra maradnak, a mindenhez IS értő hangadók pedig kedvükre terjeszthetik a városi legendákat, a szájhagyomány útján terjedő ostobaságokat (napjaink “népi gyógymódjait”) és minden mást.

Pedig ugyebár az internet révén soha nem látott tudásmennyiséghez lenne hozzáférésünk ingyen, időbeli és térbeli korlátok nélkül… Kedves Lótartók, lehet, hogy ezen érdemes lenne lassan elgondolkozni és tenni valamit.

A dolog pikantériája, hogy az élet valahogy úgy hozta, hogy a fenti tapasztalatokat szinte egyidőben fogalmaztuk meg Marton Zsófiával és Bertalan Zsolttal, akik hozzájárultak, hogy az ő gondolataikat is megosszam ebben a cikkben.

Marton Zsófia ló-fitoterapeuta:

“Nem az a helyzet, hogy sosem szólok hozzá a lovas csoportokba érkező, elsősorban lóegészséggel, takarmányozással kapcsolatos kommentekhez, de legtöbbször nem látom értelmét” – mondja Marton Zsófia. “Nagyon irritáló és bosszantó, hogy olyanok is osztják a tanácsokat abszolút magabiztosan, akik feltűnően nem értenek hozzá. Vagy teljesen értelmetlen a javaslatuk, vagy visszamondanak egy valahol olvasott/hallott, jól hangzó, sekélyes információt, úgy, hogy a mögötte meghúzódó ok-okozati összefüggésekről halvány lila sejtelmük sincs. Ez már az első mondatból kitűnik a hozzáértőnek. Ezekkel az emberekkel vitázni egyrészt színvonalamon aluli időpazarlás, másrészt értelmetlen, ugyanis amíg két-három „bari” nem győzi lájkolni, támogatni a kommentjeiket, addig ezek uralják az adott kommunikációt. Tehát, ha valaki kérdéséhez mégis hozzászólok, akkor gyakran utána 2 hétig felé sem nézek a reakcióknak, hogy ne idegesítsem magam, ha valaki netán beszólogat a ‘kitudja mekkora nemtudásával’. Akinek szimpatikusak a gondolataim, az úgyis megtalál. Szerencsére időnként vannak nyitott, a jószándékú hozzászólásaimat elfogadó emberek, és miattuk megéri bevállalni a tortúrát (meg a lovaik miatt).

A magam részéről nagy harcos vagyok. Nem fogom engedni, hogy a FB main stream maga alá gyűrjön vagy elhallgattasson, tudva, hogy eközben lovakat szurkálnak, etetnek félre vagy ‘jószándékúan’ szenvedtetnek. Proaktív lépésként létrehoztam egy FB csoportot, kimondottan kehes és légzőszervi betegséggel küzdő lovak gazdáinak. A tartalom cenzúrázott, minimális reklám megengedett (vásárlói vélemények és tapasztalatcsere formájában). Kb. két-három hetente megosztok valamilyen szakmai cikket, hiteles forrásból fordítva, hogy a csoport tagjainak legyen lehetősége külföldi szakirodalmat magyarul, a lovasok számára is érthető nyelvezeten olvasni. Mondanom sem kell, aki önjelölt gyógyítóként próbál megnyilvánulni, vagy szidalmaz másokat (ilyen még nem fordult elő), az azonnal repül. Két állatorvos is besegít időnként: egyikőjük a cenzúrázásban, a másik válaszol is, ha gyógyszeres a kérdés – nagyon hálás vagyok nekik. Arra biztatom minden, a szakmájához értő, a FB-os tömegtől megcsömörlött társamat, hogy járjon el hasonlóképp és gyújtson fényt a sötétben.

Ahol az én nevem szerepel, ott hiteles, állatorvosok által lektorált, megalapozott információk vannak, valamint a kölcsönös tisztelet a lovak iránti elköteleződéssel, szeretettel és legfőképp alázattal párosul. Azok lovasok meg fognak találni minket, akiknek egy kicsit is számít, hogy KI adja a tanácsot. Erőnkön felüli vállalkozás ez, de én kötelességemnek érzem az ellenerő felmutatását. Az idő nekünk dolgozik, hiszen előbb-utóbb saját és lovuk kárán tanulják meg az emberek, hogy kibicnek semmi sem drága!”

Marton Zsófia írásait itt is olvashatod: FitoCavallo gyógynövények lovaknak >>

Bertalan Zsolt: lóoszteopata és akupunktőr

“Régen minden jobb volt(?)…az internet terjedésével egyre több szakmai, közös érdeklődési körű fórum, oldal jött létre. A FB megjelenése előtt a különböző fórumok voltak a trendik. Már ezeken a fórumokon is érzékelhető volt, hogy a kezdeti lelkesedés után, hogy a valós tudással és tapasztalattal bíró szakemberek nem nagyon vagy csak nagyon szűkszavúan szóltak hozzá egy-egy témához. Miért? Mert feleslegesnek tartották… A fórumok legaktívabb tagjai „magasan képzett szakértőkből” állt… Az esetleges hiányosságaikat széles baráti körrel pótolták, akik mint valami véderő, azonnal a barát/barátnő/lovastárs védelmére keltek. Nem érvekkel, hanem a más véleményen lévő „ősellenség” gúnyolásával. A másik fél, látva a túlerő eszmecserére méltatlan és felkészületlen sisere hadát inkább kiszállt a csevegésből… És egy idő után minden szakmai fórum ellaposodott…

Aztán jött a FB! Na majd itt! Több lehetőség van kommunikálni, gyorsabb, több interakció, emoji és majd sokkal jobban visszaadja az „élő beszéd varázsát”! Sokkal jobb lesz, mint az „őskori fórumok”…

…Nos, a rendszer semmit sem változott… Azért valami mégis… A szakemberek lassan leregisztrálnak minden szakmai fórumról és már lassan a Fb-ról is, mert értelmetlen, energiapazarló vitákban a barátot/barátnőd sokszor elvtelenül bevédő „hozzáértők” stílusa még bántóbb lett…

Az internet/FB hatalmas lehetőséget tartalmazott abban, hogy a felgyorsult világban információt közöljünk. Írásban, videókban, hanganyagban… kinek mi tetszik! A legtöbb téma, főleg szakmai, nem minden esetben fekete és fehér, minél több szempont alapján kapunk információt annál biztosabban(?) alakíthatjuk ki/formálhatjuk véleményünket. Aminek következtében jobbakká válunk… Ehhez azonban az kellene, hogy tapasztalt szakemberek megosszák velünk tudásukat. Ők azonban már túl vannak az internet hőskorának fórum tapasztalatain. Lelki békéjük érdekében nem foglalkoznak a FB-kal…

És bár hatalmas a zsivaj, mégis bántóan nagy a Csönd… És ez így jó. (?)”

Érdemes követned a Ló osteopathia és akupunktúra oldalt, ahol számos hasznos és elgondolkodtató bejegyzést olvashatsz:

Hogyan tovább?

A rossz hír az, hogy ezen a helyzeten nem a hangadók, nem a hangos kisebbség fog elgondolkozni és változtatni. De tény, hogy a helyzett megérett a változtatásra. Ideje lenne elismerni a valódi szakemberek tudását, megbecsülni idejüket és türelmüket, amikor segíteni próbálnak. Ez olyasmi, amit a halk többség már akár a mai naptól kezdve megtehetne.

Kapcsolódó írásaim:

A lovadat etesd, ne a trollokat! >>

Lóbetegségek és internetes népi bölcsességek >>