A régi öregek bezzeg – avagy a kólika és a népi gyógymódok

Vajon „a régi öregek” ismerték minden nyavalya gyógymódját? Vajon „nagyapáink idejében” a lovakat messze elkerülte a kólika? Vagy csak a megszépítő emlékezet űz gúnyt belőlünk? Mint ahogy a cikksorozat korábbi részeiben ezt megszokhattad, ezúttal is ledöntünk egy, a kólikát övező városi legendát.

A huszárló nem kólikázott – avagy megszépítő emlékezet című cikkben már alaposan körbejártuk, hogy a kólika „a régi szép időkben” sem kerülte el a lovakat.

Ezúttal is az Arcanum Digitális Tudománytár anyagai közül válogattam és ezúttal is egy rendkívül egyszerű alapfeltevésem volt a források feldolgozásakor: ha a kólika nem okozott problémát „régen”, akkor feltehetőleg nem foglalkoztatta az embereket, nem volt téma, így a levéltár anyagai között nem, vagy csak alig találkozom majd ezzel kapcsolatos anyagokkal. Ha viszont a kólika gyakori jelenség volt és gondot okozott, és mindennapos beszédtéma volt, akkor volt rá népi gyógymód is.

Azonban míg cikksorozat előző részeiben változatlanul közöltem a szemelvényeket, ezúttal kénytelen voltam cenzúrázni, mert nem szeretném, ha bárki is kipróbálná az itt olvasottakat. Emellett pedig szeretném hangsúlyozni: a cikkben felsorolt eljárások az 18-19., illetve a 20. század elejének népi gyógymódjaiba adnak betekintést.

Kizárólag történelmi érdekességként, nem pedig kezelési ajánlásként tekintendők. Lovad kezeléséhez mindig kérd állatorvosod segítségét!

Ugyanakkor fontos azt is hozzátenni, hogy a lenti szemelvények természetesen nem adnak teljeskörű áttekintést a kor népi állatgyógyászatából.

18. század

„A lónak egere van, ha véletlenül tollat vagy egérfészket eszik. Ilyenkor, kel, fekszik, veri magát a földhöz, szuszog, felpukkad. Egyedüli az ilyennek, hogy a pofája alatt a torkában lévő egeret megfogjuk és …. Azonkívül az orrlyukon keresztül meg kell füstölni.A füstöléshez csak lábról levetett kapcát használjunk vagy kék rongyot. Ha a kólikás nyugtalanság még erre sem múlna el, legjobb … a végbél falát szappanozni.” (Bugacpuszta. K. S.) – Bács-Kiskun megye múltjából 4., Kecskemét, 1982. – Rusvay Kálmán: Népi gyógyászat, A népi állatgyógyítás múltja Kecskeméten

1907

„A lovon történik leggyakrabban valami baj. A leggyakoribb betegség a hasgörcs (kólika), mely különösen a zöld takarmány mohó fogyasztása következtében jön létre. A következőképen gyógyítják a beteg állatot. Egy ember megfogja a ló fejét, a másik pedig kiveszi az állat nyelvét s …; ennek megtörténtével sövényt ugratnak vele s egy ember ráülve körül kerüli az egész határt futólépésben. Ugyanott ezen betegségnél a ’csodaorvos’ már másképen gyógyít. Ő …a ló nyelvéből harap le saját maga egy kicsiny darabot, mi elegendő arra, hogy a ló meggyógyuljon (Felnémet, Heves m.).

Ugyancsak a kólika-tünetek gyógyítására használják az alföldi paraszt téli-nyári ruhadarabját, a subát is. Leterítik szőrével felfelé s keresztül vezetgetik rajta a beteg állatot; ugyanekkor alkalmazzák a régi, piszkos, zsíros kalapot is, melylyel a ló hasát csapkodják meg.” (Földes, Hajdú m.)

A Hajdúságon … helyeznek a ló húgycsatornájába. Azt tartják, hogy a … izgatólag hat az állat húgyszervére, minek következtében meggyógyul.” – Ethnographia 1907, 18. évfolyam, II. Néphit és népszokások – Benkóczy Emil: Néhány állatbetegség népies gyógyítása

„1. A lovak, ha kifáradnak és erősen hideg vizet isznak, vagy ha nagyon jóllaknak és nem itatják meg őket, vértolulást (sorecsei) kapnak. Ilyen esetben a földre vetik magukat s folyton hánykolódnak, a fülök mégett pedig egy vastag véredény földagad. Ezt a bajt úgy gyógyítják, hogy a megdagadt véredényt …, egy jót lovagolnak rajta. … Mások pedig elegendőnek tartják, ha a ló fülét …, mert ilyenkor az addig rázza a fülét, a mig a baja elmúlik. Ez a betegség kólika.” – Ethnographia 1907, 18. évfolyam, II. Néphit és népszokások – Pávay V. Ferencz: Oláhlapádi babonák és népies gyógymódok s földrajzi elterjedésük

1935

„Ha valamilyen állat — leggyakrabban a ló — kolikás tüneteket mutat azaz lefekszik, hempereg, hasa felé rug, összegörnyed, reszket, öklöndözik, nem eszik, kapar stb. aminek belső szervi megbetegedés az oka, akkor szerintük aszerint kell ’kezelni’ a betegséget, hogy az milyen ’kolika’, mert ez szerintük csak két féle, u. m. vagy ’szélkolika’ vagy ’hugykolika’: az előbbinél ’szél nem megy a jószágtól’ az utóbbinál ’megállott nálla a vizelet’. Azelőbbinél teljes rajta-rajtában izzadásig hajszolják állatot, azután ha még ez sem használ, akkor a nyaki vivőéren ’megerelik’ az állatot … Amidőn a vér folyik, babonás aggodalommal figyelik, annak alvadékonyságát, szinét, stb. Ma aztán elegendő mennyiséget kieresztettek a vérből, akkor a két sebszélt gombostűvel összehúzzák s a lónak sőrényszőrével nyolcas hurkot fonnak a tü két vége körül s igy állitják el a vérzést, a sebre pókhálót tesznek, azután arra a falról meszet kaparnak. A rendesen felfúvódott ’kolikás’ betegnek a hasát villanyéllel dörzsölik s ecetes csutakkal csutakolják. Belsőleg szájon át ecetesfoghagymát adnak keserüsóval együtt. ’Hugykolikánál’ a himivaru állatnak a hugycsövébe, nőivarú állatnak a hüvelyébe … tesznek.

Vannak olyan ’kolikás’ lovak is, amelyek szerintük ’egérfészket’ ettek s azoknak ’egere’ van. A fültő alatti nyálmirigyet ilyenkor vakaró nyelével dörzsölik kimerülésig, hogy onnan az ’egeret’ kiűzzék. – Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban – Különlenyomat a Kunszentmártoni Hiradó 1935. évi augusztusi számaiból

Gyógymód…?

Talán ennyiből már jól látható, hogy a „régi öregek” sem birtokolták a bölcsek kövét, ők sem ismerték a kólika gyógymódját. Az enyhébb kólikák (amelyek szerencsére az esetek nagyon nagy részét teszik ki) szerencsére akkoriban is meggyógyultak, függetlenül attól, hogy kalapot vagy subát használtak a „kezeléshez”. A „gyógymódok” egy része azonban kifejezetten kegyetlen. A feltételezett okokat sokáig és sokféle megközelítésből lehetne sorolni – de ettől most talán tekintsünk el. Azonban megdöbbentő látni, hogy hiába a már akkoriban megjelentetett tudományos cáfolatok, és hiába az eltelt idő, ezen „gyógymódok” egy része még ma is él a magyar lovas legendáriumban.

Folytatása következik

A cikksorozat utolsó részében a pusztai népek kólikagyógyítási gyakorlatába pillantunk majd be.

Forrás

Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) a magyar nyelven – illetve magyar területen – kinyomtatott lapok és folyóiratok legnagyobb adatbázisa. Hozzáférhetővé és kereshetővé teszi múltunk legfontosabb nyomtatott forrásait, legyen szó újságokról, tudományos folyóiratokról, lexikonokról vagy éppen könyvekről. A kereshető tartalom folyamatosan bővül. A gyűjtésem időpontjában közel 18 millió oldal állt a múlt iránt érdeklődő olvasók rendelkezésére (ez a szám a cikk megjelenésekor már 20 millió felett van).

Fotó: Fortepan