Egérfészket evett? Meghűlt? Hideg vizet ivott? Amióta világ a világ, a lótartók valószínűleg azóta küzdenek a kólika ellen. De vajon az idők során mennyire sikerült a kiváltó okokat feltérképezni? Nézzük!
.
Az 1843 és 1939 közötti időszakból származó szövegeket és szövegrészleteket változatlanul, az eredeti forrás megjelölésével közlöm.
18. század
Bár később egy egész cikk foglalkozik majd a népi állatgyógyászat kólikára alkalmazott kezelési módjaival, a mai összeállítást kezdjük mindjárt egy rövid szemelvénnyel a népi állatgyógyászat területéről, mégpedig a 18. századból, Bács-Kiskun megyéből:
„A lónak egere van, ha véletlenül tollat vagy egérfészket eszik. Ilyenkor, kel, fekszik, veri magát a földhöz, szuszog, felpukkad.” – Bács-Kiskun megye múltjából 4. Rusvay Kálmán – A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten (Kecskemét, 1982)
1843
“leginkább okoztatik a’ meghűléstől, a’ megzabáiástól, kivált rozstól, lóherétől, száraz korpától ’s a’t. hideg itatástól nagy hévségben, hideg esőtől, mikor kihevűlve ’s izzadságban van a’ ló ’sa’t.” – Közhasznu Honi Vezér – gazdasági, házi és tiszti kalendáriom, 1843 Második osztály VII. Baromorvosság, a’ mennyire az a’ mezei gazdát érdekli, azaz némi adatok az állatgyógytudomány köréből
1859
„Allatgyógytani ritkaság. Fan Károly pesti molnár, a helybeli állat- gyógyintézetbe egy kólikában igen gyakran szenvedő lovat küldött be, melly minden ápolás s gyógyszer ellenére is nyolcz nap múlva megszűnt élni. Föl- bontatván, beleiben két tekeidomu követ* találtak, mellyek egyike 5 font 21 latot, a másika 3 font 29 latot nyomott.” – Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám) 1859-06-09 / 23. szám
*Bélkő, vagy enterolit. Az egyik több mint 2, a másik közel 1,5 kilogramm súlyú volt.
1881
” A lovak kólikáját nagyon hideg viz ivása is okozhatja. Ámbár házi állataink ivó vizének hidegnek, frissnek és tisztának kell lenni, a nagyon hideg viz az állatoknak még sem jó, sőt az által, hogy a belső részeket és a vért hirtelen lehűti, számos bajnak, különösen a kólikának is lehet okozója.
Az ágostai királyi ménesfelügyelőség istállóiban ennek igazságáról közelebb alaposan meggyőződtek. Ezen istállókban 90 csődör volt elhelyezve. Az istállók berendezése kitűnő, az állatok takarmányozása példaszerű volt. A lovak kitűnő egészségi állapotban voltak, kólika csak nagyon ritkán fordult elő. A múlt év november havának közepe felé egyszerre szokatlanul gyakoriak lettek a kólika-esetek. Két hét folyamában 20 ily eset fordult elő. Két ló elhullott, egyet csak nagy nehezen lehetett megmenteni. Természetesen rögtön kutatni kezdték a kellemetlen jelenségek okát, azonban nem találtak semmit, mig végre a lovak ivóvizére irányult a figyelem. Szembeötlött, hogy 5 fok, sőt még hidegebb volt. Ennek oka az volt, hogy a fővizvezetéket az istállóval összekötő csöveket akkor rakták le, midőn a föld meg volt fagyva, tehát nem lapult a csövekhez és igy nem védte azokat jól meg. A baj megakadályozására a lovaknak vizet adtak, mely 7°R. hőmérsékletű** volt. Több kólika-eset aztán nem fordult elő.” – Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám) 1881-03-16 / 11. szám
**Ez a cikk a Réaumur-skála szerinti fokokban adja meg a hőmérsékletet (°R., vagy °Ré). 7°Ré pontosan 8.75°C. A lovak itatására szánt víz ideális hőmérsékletét 8-9°R.-ben, azaz 10-11,25°C-ban határozza meg a cikk írója.
E szerint a forrás szerint közel 140 éve tehát, hogy leírták (de természetesen előfordulhat, hogy korábban is volt már rá példa), hogy a túlságosan hideg víz itatása összefüggésben lehet a kólika kialakulásával. Ennek ellenére még ma is nagyon sok lótartó van, aki erre nem figyel oda, vagy épp úri huncutságnak tartja, ha a ló télen temperált, netán meleg vagy langyos vizet kap.
1884
“Dr. Bayer, a bécsi cs. k. állatgyógyintézet tanára, a mező- és erdőgazdasági klubban közelebb fölolvasást tartott a lovaknál előfordulni szokott kólika fölött. Minthogy e kitűnő értekezés minden lótenyésztőre és lótulajdonosra nézve egyaránt érdekes, kivonatosan közöljük azt. …
Bayer tanár értekezik aztán a kólika jelenségeiről és lefolyásáról átalában, megemlékezik a disponáló és alkalmi okok felől, fölhozva itt az időjárás befolyását, tápszereket, az etetés módját stb., utal a bélkövekre és konkrementumok hihetetlen nagyságára, mint a bélszorulások egyik okára. … Továbbá a bélnek helyzetváltozásában is keresik a kólika okát. … Az, hogy vájjon a hengergőz*** és csakugyan a helyzetváltozás oka-e avagy vájjon nem megfordítva áll-e a dolog, egyelőre még kérdés marad.” – Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884 1884-09-18 / 38. szám
***A „hengergőz” szó jelentése ebben a cikkben ’hempergés’.
Ennek a cikknek az egyik érdekessége, hogy egy lótartónknak szóló előadás leirata – bizony, 1884-ből! A másik pedig (ami az idézett részletben nem szerepel), hogy a bélférgességről, a bélférgek károkozásáról, illetve a féregfertőzöttség és a kólika összefüggéséről is szó van benne.
1896
“a kólika gyűjtőnév alatt összefoglalt megbetegedések oka az esetek szerint nagyon különböző, a tényleg fenforgó okot pedig a laikus felismerni csak ritkán képes. … ennél a betegségnél a kezelés eredménye annak mielőbbi igénybevételétől függ, az előzetes sikertelen próbálgatás miatt a késedelmesen történő helyes beavatkozás is eredménytelen maradhat.” – Köztelek – 1896.54-105. szám 1896-10-07 / 81. szám Állategészségügy – Rovatvezető: Dr. Hutyra Ferencz
Hutÿra Ferenc (1860 – 1934) magyar állatorvos, orvos, patológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyarországi állatorvos-tudomány kimagasló jelentőségű, világszerte elismert alakja, az állatorvosi patológia, járványtan, belgyógyászat, immunológia, szerológia és virológia, valamint az igazságügyi állatorvostan terén végzett munkássága kiemelkedő. Nevéhez fűződik a korszerű humánorvosi szemlélet és gondolkodásmód meghonosítása az állatorvos-tudományban. A budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola megszervezője és három évtizeden keresztül rektora. 1890-től rovatvezetője volt a Köztelek című mezőgazdasági szaklapnak. Úttörő jelentőségű munkássága és életműve tiszteletére a Magyar Agrártudományi Egyesület Állatorvosok Társasága 1961-ben megalapította a Hutÿra Ferenc-emlékérmet. 1937 óta az Állatorvostudományi Egyetem parkjában áll mellszobra, az Egyetem közvetlen közelében pedig utcát neveztek el róla.
A Köztelek, alcíme szerint Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közlönye közgazdasági és agrár időszaki lap volt, amely 1891-1944. között jelent meg.
1899
“A betegség ismeretes okai közül leginkább szerepelték a következők: mozgás hiány, az alomból való evés, megzabálás, homokevés, karórágás, hűtés, hideg víz ivása, emésztési gyengeség túlságos megerőltetés után, szokatlan takarmányok, mint rozs, borsó, lóbab, tengeri.” – Gazdasági Lapok, 1899 (51. évfolyam, 1-53. szám) 1899-11-26 / 48. szám
1933
“A ’kólika’ szó, diagnostikai értelemben az állatorvosnak alig jelent többet, mint az orvosra nézve a páciens azon panasza, hogy hasi fájdalmai vannak. Vagyis a ’kólika’ elnevezés gyűjtőfogalom, mely lovaknál harmincnál többféle belső elváltozást foglal magában. Szorosabb értelemben kólika alatt (dolor coli) a bél izomzatának görcsös összehúzódását értjük, mikor is a belek idegvégződései erősebb nyomás alá kerülve és ezáltal csikaró fájdalom érzetét keltve, a lovak azt sajátszerű nyugtalansággal (elülső lábbal való kaparás, hasfelé tekintgetés, hirtelen lefekvés és felkelés, hempergés stb.) jelzik. …
Az emésztőszervi elváltozásokat előidéző, vagy arra hajlamosító okok különfélék, annál is inkább, mert a ló már bonctani viszonyainál fogva is a növényevők közül leginkább hajlamos ezen megbetegedésekre. … Az aránylag hosszú belek egy egységes pontban levő felfüggesztés folytán nagy kitérést végezhetnek, viszont csak egy bélrészletnek a felfüggesztési tengelye körül való elcsavarodása, vagy a többi bélrészeknek egyik bélkacs köré való fonódása mely igen súlyos kólikában nyilvánul, és szinte biztosan elhullásra vezet.
A felsorolt egynéhány belső okon kívül azonban sokkal nagyobb számban szerepelnek a külső körülmények ugy, hogy a kólikás betegségeket aránytalanul nagyobb számban tartási vagy takarmányozási viszonyok, vagy e téren elkövetelt hibák okozzák. … Viszont a kólikás betegségek jó része oly természetü, hogy magától gyógyulni képtelen és sokszor az orvosi beavatkozással is dacol.” – Magyar Katonai Szemle, 1933 (3. évfolyam, 2. negyedév) Lóismeret és Állategészséségügy Szolgálati lovaink emésztőszervi megbetegedései. Írta: Tóth József dr. honv. alállatorvos
1939
“A lovak közt már 1915 vége felé gyakori volt a kólikás megbetegedés, sőt elég sűrűn el is hullottak tőle szegény párák. Mint a boncolásoknál kitűnt, homokkólikáról volt szó. Valószínűleg a lovak ivóvize lehetett nagyon homokos. Egyik kimúlott ló beleiben pl. 15 kg homokot találtak!” – Alakulattörténetek (Ezredalbumok) Białoskurski Ödön: A m. kir. 37. honvéd tüzérdandár története 1914-1918 I. köt. (Budapest, 1939) II. A világháború első két esztendeje: Az orosz harctéren
Kólika: nincs új a nap alatt?
A fenti szemelvényekből jól látszik, hogy az 1800-as évek végén és 1900-as évek elején már jól feltérképezték a kólika lehetséges okait. De vajon hogyan kezelték a kólikában szenvedő lovakat ekkoriban? A cikksorozat következő részében a kólika kezelési módjairól, a korabeli csodaszerekről és az új kezelési módok kidolgozását célzó kísérletekről lesz szó. Folytatás májusban!
Forrás:
- Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) a magyar nyelven – illetve magyar területen – kinyomtatott lapok és folyóiratok legnagyobb adatbázisa. Hozzáférhetővé és kereshetővé teszi múltunk legfontosabb nyomtatott forrásait, legyen szó újságokról, tudományos folyóiratokról, lexikonokról vagy éppen könyvekről. Az Arcanumban a kereshető tartalom folyamatosan bővül. A gyűjtésem időpontjában közel 18 millió oldal állt a múlt iránt érdeklődő olvasók rendelkezésére (ez a szám a cikk megjelenésekor már 20 millió felett van).
- Wikipédia
Képek forrása: Fortepan, Arcanum Digitális Tudománytár, Pixabay
