Korábban már volt szó arról, hogy bizony a huszárló is kólikázott, illetve hogy a kólika különféle kiváltó okai, illetve a különféle bélhelyzet-változások már az 1800-as évek végén, illetve az 1900-as évek elején is ismertek voltak. De vajon hogyan kezelték a kólikában szenvedő lovakat az egyszer használatos tű és fecskendő, a modern görcsoldók, vagy az ultrahang kora előtt?

.

A kólika soha nem kímélte a lovakat, emiatt az 1800-as évek végén, illetve az 1900-as évek elején is az újságok és magazinok gyakori témája volt. És nem is csoda, hogy már ekkoriban is igyekeztek mindent bevetni a kezelésére. Nézzük, milyen kezelési módokat alkalmaztak és javasoltak a 19-20. század fordulóján.

Fontos! A cikkben bemutatott szemelvények az 1800-as évek végének, illetve az 1900-as évek elejének lehetőségeit és ajánlásait tükrözik, kizárólag történelmi érdekességként, nem pedig kezelési ajánlásként tekintendők. Lovad kezeléséhez mindig kérd állatorvosod segítségét!

Gyógy- és csodaszerek

A Gazdasági Lapok 1874. február 22-én megjelent 8. száma német forrásra hivatkozva beszámol arról, hogy a feketekávé számos más probléma mellett a kólika gyógyítására is  alkalmas. Majd a Vadász- és Versenylap 1876. március 22-én megjelent 12. számában, az „Ismét egy adat a ló kolikájának gyógyításához” című cikkben arra hívja fel a figyelmet, hogy: „A ’Spoit’-ban egy levelező azt irja, hogy tapasztalatai szerint a feketekávé, mint átalános gyógyszer a lovak kólikája ellen nem alkalmazható, mivel e baj is különféle okokból eredhet, és igy az ellene fordítandó gyógyszernek is többfélének kell lennie.”

A Köztelek 1910. augusztus 10-én megjelent 62. száma beszámol arról, hogy Pruneau a Bull. de la Soc. centr. de med. vét. legutóbbi számában a lovak kólikájának villanyossággal való kezeléséről ír.

1867

„A lovaknál a kólika ellen legbiztosb szerül ajánlhatjuk : 18-20 csep kámphorszeszt óránkint czukron beadni, e mellett forró vizet öntvén egy tekenőbe vagy dézsába azt úgy kell a ló hasa alá helyezni, hogy ha a lovat pokróczokkal betakarjuk, annak gőze a ló hasát érje.” – Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám) 1867-03-27 / 13. szám

1878

„Kólika gyógyítása lónál. Reinhardt porosz ker állatorvos kólikánál Chloralhydratot, 10-15 grammnyi adagokban és kénsavas sókkal összekötve, igen jó sikerrel használt. … a fájdalmak többnyire már az első adagra engedtek.” – Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878-08-14 / 33. szám

1880

„Ströhl Mátyás homöopathikus kézi gyógyszertára, a lovaknak mindenféle kólikája és annak következményei ellen, (tartalmaz 4 üveg homöopathikus gyógyszert, használati utasítással, tokban). Néhány adag, azaz 4-8 csepp az ő gyógyszeréből elegendő, hogy a kólikától győzőst lovakat meggyógyítsa s ezt alkalmazhatja bárki is, a legfélrébb eső utakon, utczákon sok s gyógyszer sikere mindig bizonyos. Minden dicsérgetés fölösleges, minthogy a kézi gyógyszertár Salzburg tartományban eléggé meg lett próbálva, mit a tömérdek dicsérő igazolvány is tanusit.” – Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880-04-08 / 15. szám

1884

“Esermum sulphuricum a neve egy uj gyógyszernek, melyet a kólika ellen, lovaknál, nagy sikerrel alkalmaznak. Az „Eserinum” illetőleg „Phisostigmium sulfurieum” a Calabar-babnak (Faba Calafaris) kivonata. Az ezzel tett kisérletek ama meggyőződésre vezettek, hogy sajátlagos hatást gyakorol az emésztési csatornára, amenyiben a bélizomzatot erősebb tevékenységre izgatja, s ezáltal hasmenést idéz elő. Ennélfogva, e szert különösen a lovak hasszorulási kolikájánál alkalmazták s e tekintetben jogosan emelkedett hirre. … A szer beadása után husz percz múlva már hatását tapasztalhatni, amenyiben bő ürülés áll be. A többszörösen tett kisérletek nyomán azt is lehetett észlelni, hogy ahol a Phisostigminium hatástalan marad, annak oka az emésztési csatornában levő szervi bajban rejlik, mely a már régibb idők óta ismert szerek (aloé stb.) által sem távolitható el s hogy ez esetben az állat a kimúlástól meg nem menthető.

A Physostigminium sulphuricum 0,08 — 0,1 gr. adagokban, 1 pCt. vizes oldatban az úgynevezett Provaz-féle fecskendővel, tetszés szerinti helyen fecskendeztetik a bőr alá, a beszúrási hely kissé a kézzel eldörzsölendő (mert különben ama helyen könnyen daganat keletkezhetik) s az állat aztán egy ideig jártatandó.

A német hadseregnek valamennyi ezredénél alkalmazásba vették ezt s kitűnő hatását egyhangúlag dicsérik. Noha a gyógyszer első pillanatra drágának látszik (1 gr. 12-15 márkába kerül), de ha meggondoljuk, hogy 1 gr. 10-18 befecskendezésre elegendő, hogy e szert felényire sem kell ismételgetni, mint más gyógyszereket, belátjuk hogy a Physostigmin viszonylag olcsó.” – Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884-04-24 / 17. szám

“Mostanában nap-nap mellett hirdetnek uj és biztos szereket egyes betegségek ellen. Igy Dittmann A. gyáros is a mult év második felében nagy zajt ütött és a főváros lótartó közönségénél nagy érdeklődést is keltett találmányával, a füstklistélylyel, a melyet a lovak kólikája és a szarvasmarhák dobkórja ellen ajánlott.” (A készülék gyakorlatilag pipából dohányfüstöt vezetett az állat végbelébe – a szerk.) “A gyáros megkeresése folytán az állatorvosi akadémia belgyógyászati osztályán is végeztünk az eszközzel kísérleteket ugy egészséges, mint kólikás lovakon összesen 12 esetben. Egy pár esetben az alkalmazás után … órán belül egy legfeljebb kétszeri bélsárürülés következett be a nélkül, hogy a kólika tünetei súlyos voltukból észrevehetőleg engedtek volna, ugy hogy minden esetben más hatásosabb kezelési módokat kellett igénybe vennünk.” – Köztelek 1896-10-07 / 81. szám Állategészségügy – Rovatvezető: Dr. Hutyra Ferencz

1899

“A leggyakoribb betegség, mely a lóállományok tulajdonosait fenyegeti, a kolika és ennek folytán a Chlorbarium fölfedezése nagy haladásnak tekintendő. … Ezt a szert intravenös alkalmazzák, az állat vénájába fecskendezvén be. Az összes ujabbi gyógyszerek, melyek mostanáig használtattak, sokkal bizonytalanabbak és lassúbb hatásúak. … A Chlorbarium-ot azonban feltétlenül az orvosnak kell alkalmazni, mert mérges és nagyobb adagokban föltétlenül halálos hatású. ” – Gazdasági Lapok 1899-08-06 / 32. szám

1911

“Több évi kísérletezés után az állatorvosi főiskola volt asszisztensének, dr. med. vet. Gross J. urnak sikerült egy biztosan ható szert összeállítania, melyet a szakemberek unikumnak tartanak és amely minden kísérletnél fényesen bevált. Ezen szer „Flatulol” név alatt lajstromoztatott s mint folyadék praktikusan van összeállítva, hogy a lovaknál fellépő veszély alkalmával a szájba lehessen önteni. … A cs. és kir. hadsereg, az állami intézetek és a monarchia mintagazdaságai a fenti czég készítményét az istállóban tartják.” – Köztelek 1911-09-16 / 73. szám

Konzervatív kezelési módok

1876

„A’ kólika egyik legveszedelmesebb nyavalyája a’ lónak, mivel igen sebesen halad elő, és ha a’ segítséget halászijuk, igen gyakran halált okoz. — Hogy tehát semmit el ne mulaszszunk, a’ mi segítséget nyújthatna, így kell cselekedni: legelőször is száraz, meleg, és jól megalmozott istállóba kell vinni a’ beteg állatot, aztán eret kell vágni …; ez meglévőn pedig , e’ következő orvosságot kell neki betölteni: 2 lat széki fűvirágot meg kell jól néhányszor forralni valami másfél meszszely vízben, azután megszűrni, 2 lat búza-szattal (assa foetida) és három tojásszékkel jól megvegyíteni , és az egészet egyszerre beadni. — Legsikeresebb segédeszközök azonban ezen nyavalyánál az ingerlő dörzsölések a’ hason is; e’ végre meg kell vegyíteni 2 lat salamiaszeszt, 1 lat körösbogártnkturát, és 6 la terpetinolajt , és ezt egyszerre be kell jól dörzsölni a’ hasába. Ezen bedörzsölés után nagyon nyughatatlan és dühösködő kezd lenni ugyan a’ ló, de a’ mi csak kevés ideig szokott tartani. — Egy más szinte igen jó sikerű orvossága ezen nyavalyának a’ klistérek*, mellyek fel font zöld szappanból, 8 lat konyhasóból, fél font olajból , és 3 meszszely vízből, készíttetnek, a’ miből minden fél órában 2-3 fecskendővel langyosan bele kell fecskendeni a’ beteg állat végbelébe. — Igen czélirányos az is, ha a’ ló hasa minél gyakrabban száraz szalmával dörzsöltetik, minekutána a’ lovat pokróczczal be kell teríteni. Ha 6-8 óra alatt meg semmi jobbúlás nem látszik, és ha a’ nyavalya jelenségei még nem enyésznének el észrevehetőleg, úgy ismételni kell … még egyszer. — Hogyha a’ nyavalya egyenlő erővel tovább tart 12-18 óránál, úgy rendszerint elkerülhetetlen a’ halál, néha azonban mégis használ ekkor is e’ következő orvosság: 12 lat glaubersó, 8 lat lenmagolaj, és másfél meszszely langyos víz öszszevegyítve ’s egyszerre betöltve. — A’ szokásba vett lovaglás az illyen beteg lovon legtöbb esetekben inkább ártalmas mint hasznos.” – Közhasznu Honi Vezér – gazdasági, házi és tiszti kalendáriom, 1843 Második osztály VII. Baromorvosság, a’ mennyire az a’ mezei gazdát érdekli, azaz némi adatok az állatgyógytudomány köréből

* klistér vagy allövet – jelentésük: beöntés

„…sokan a bajt föl nem ismerve, gyakran kólika elleni szert alkalmaznak a lónál, a nélkül hogy tudnák, vajjon valóban e betegség gyötri-e a lovat. Ily esetben legjobbnak tartja, ha valamely szakavatott állatorvos megérkeztéig a beteg állat baján erős dörzsölés s a szabad légen való lassú jártatás által segítenek, nehogy ellenesetben a baj még nagyobb mérvet öltsön.” – Vadász- és Versenylap 20. évfolyam, 1876-03-22 / 12. szám

„Csakis egy eshetőség volt ezen kérdés sötét pontja, ez akasztotta meg gyakran az orvost és pedig a makacs bélrekedés, mely a hasrágásnak** gyakori létesítője, néha halált okozó következménye volt. … Ajánltatott egy physikai gyógymód, t. i a bélcsatornának a szó szoros értelmében vízzel való kiöblítése és Dammann a múlt évben felszólította az állatorvosokat, hogy ezen eljárással kísérleteket tenni és azok eredményét közölni ne terheltessenek.” Tormay Béla – Földmivelési Érdekeink, 1876-05-01 / 18. szám

** hasrágás – kólika

1884

“A lovak kólikájának gyógyítását igen egyszerű szerrel végzi egy Adam H. nevü német állatorvos. Az állat megvizsgálása után néhány liter hideg kútvizet önt be annak végbelébe. Szerinte a hideg viz a belekre igen csilapitólag hat, ugy, hogy az opium befecskendezéseket feleslegessé teszi.” – Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884-07-31 / 31. szám

“Rendszerint az első dolog, a mit régi szakemberek tesznek, mihelyt kólikás lóhoz hivatnak — az érvágás. Az ilyen, minden újítástól irtózó s gyakorlati tapasztalataikon kérődző egyének még arra a fáradságra sem szánják el magokat, hogy csak meg is kíséreljék, vájjon az ezernyi esetekben kipróbált egyik vagy másik gyógyitásmód nem mutat-e föl hasonló eredményt, a mellett, hogy mindenesetre kevésbé árt. Hiszen határozottan ártalmára van az az állatnak s hiába való gyöngitését eszközli, ha, a nélkül hogy szükség lenne rá, attól bizonyos menynyiségü vért elvonunk, melynek helyrepótlására huzamos idő kívántatik. Szerencsére, a fiatalabb állatorvosok megtanulták a vérnek értékét becsülni s csak akkor nyúlnak az érvágóhoz, mikor az érvágás elkerülhetetlenül szükségesnek látszik. …

A lovak aztán, (igen gyakran szükségtelenül, igen erős szerek alkalmazásával) megdörzsöltetnek s néhány allövetet kapnak. Aközben növényfőzet, többnyire szikfü-főzet készíttetik, melyhez különféle szerek adatnak s mely aztán az állatba erőszakkal töltetik be. Aztán megjártatják a lovat s gyakran a legsebesebb menetben is megzaklatják. …

A lovak nyugtalankodása, csupán a fájdalom következménye lévén, fájdalomcsilapitó szert kell alkalmaznunk. Sokkal czélszerübb, ha a csekélyhatású szíkfüvirág helyett, gyorsan és biztosan működő szert választunk, nevezetesen morphium-befecskendést alkalmazunk. ” – Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884-09-18 / 38. szám

Egy kis kitérő: A fenti a cikk egy lótartónknak szóló előadás leirata 1884-ből, egy részét már a Kólika-krónikák című cikk is tartalmazta. Számos rendkívül érdekes, sőt, akár modernnek is tekinthető kijelentés van benne. Felhívja a figyelmet például arra, hogy a lóba erőszakkal, szájon át beletöltött különféle „gyógyhatásúnak” tekintett készítmények gyakran okoznak akár halálos kimenetelű tüdőgyulladást, de felhívja a figyelmet a beöntés kockázataira is.

Emellett külön figyelmet érdemelnek az érvágásról szóló részek, különösen azért, mert sajnos még ma is akadnak lótartók, akik így próbálják kezelni a kólikában szenvedő lovakat.

A morfiumról és ópiumról más szemelvények is említést tesznek. Fontos szem előtt tartani, hogy ekkoriban sokkal szabadabban és nagyvonalúbban bántak ezekkel a hatóanyagokkal úgy a humán, mint az állatgyógyászatban, illetve mivel sokkal kevesebb gyógyszer volt elérhető, mint ma, elég univerzálisan használták őket.

1915

“A kólikára nézve ugyancsak a poroszok az 1866 és az 1870-71-i hadjáratban az alábbi gyógyítási eljárást alkalmazták. A beteg állatot vizifecskendő mellé, vagy kúthoz, patakhoz vezették és 10-20 veder hideg vizzel a háton és hason gyors egymásutánban végigöntötték és ezután ugyancsak gyorsan a kéz élével való simítással a szőrzetben levő vizet eltávolították. Erre az állatot az istállóba vagy legalább is szélcsendes helyre állították, a hol 2-5 pokróczot teritettek rá, a szerint, hogy milyen volt a hőmérsék és a pokróczokat jól leszorították. A kólika elmultával a pokróczokat leszedték, száraz takarót tettek az állatra és a hasát szalmával szárazra csutakolták. Ezt követőleg 8-12 óráig nem volt szabad abrakolni a lovat, éppúgy italt sem kaphatott. … A gyógyulási proczessust illetőleg meg kell jegyezni, hogy szabályos lefolyásnál a pokróczokba burkolt állat rendszerint lefekszik és eleinte nyugodtan viselkedik, később azonban nyugtalanná lesz, a minek okát a fokozott, fájdalmas, de gyógyító bélműködésben kell keresni. Ez csak látszólagos roszabbodás, bár gyakran és igen hevesen ismétlődik. A lovak e mellett ide-oda hempergetik magukat, nyögnek, ismételten talpra állnak, majd újra lefekszenek. Rövidebb-hosszabb idő elmultával a gyógyulás beáll és ekkor az állat felkel, megrázza magát, vidáman tekint körül és abrakot keres a jászolban.

A hol ez a körülményesebb eljárás nem vihető keresztül, igy különösen menetelés közben vagy az ellenség üldözésénél, elegendő a hideg vizzel való erősseb leöntés, majd utána a hasnak és oldalaknak kemény szalmával egészen a gőzölgés beálltáig való csutaklása; igy egy negyed óra alatt a ló újra helyreáll.” – Vadász- és Versenylap 59. évfolyam, 1915-04-09 / 15. szám

1931

“A kólikás betegségek gyógykezelésénél a Mayer-féle béltamponátor igen jó szolgálatot tett. Segítségével sokkal nagyobb vízmennyiség ömleszthető a végbélbe, mint a közönséges irrigátorral, a beömlesztést az állatok nyugodtan tűrik. E körülménynek elsősorban a bélsárpangásoknál van döntő jelentősége a gyógyulásra. A béltamponatorral néha kis- és közepesfoku vastagbélcsavarodások is megszüntethetők voltak. …

Hasonlóképen igen jól bevált a Neimann-Schulze-féle orr-nyelőcsőszonda. A gyógyszereknek szájon át való beadása kizárólag ezzel történt. A bélmozgások fokozására az eddig használt arecolin és pilocarpin mellett a neucesol gyakran használtatott, még pedig igen jó eredménnyel. Célszerű a 0.8 g-os ampullát két részletben fecskendezni az izomzatba. A neucesol különösen bélsárpangásoknál és felfúvódásoknál volt igen jó hatással. Ugyancsak eredményesen használtatott bélsárpangásoknál az atropin is.

A kólikás megbetegedéseknél a vakbélcsapolást általában ritkán alkalmazzák, pedig egyrészt veszélytelen, másrészt, különösen felfúvódásoknál, gyakran döntő befolyása van a betegség kimenetelére. ” – Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév) Lóismeret és Állategészségügy A m. kir. honvédség állategészségügyi statisztikája az 1930. évről. Írták: Turba István dr. törzsállatorvos és Nikoleth Ede dr. főállatorvos

1933

„… A francia kezelési módszer lényege az, hogy a lovat hőmérőzés után bőven almozott boxba teszik, italóvederben középsókat és szódabicarbonát (50 gram) tartalmazó vizet helyeznek be, hogy a ló tetszés szerint ihasson. Ha a tünetek súlyosbodnak, a lovat csipős (mustárliszt) anyagokkal főként a hasfalon s a végtagok belső oldalán ledörzsölik. Tulnagy nyugtalanság esetén ópium tincturát adagolnak (10 ccm-t vénába).

A marokkói csapatoknál a kólikás esetekben úgyszólván rendszeresen adagolják az ópiumot szájon át is). … A morphiumot minden súlyos kólikánál ajánlatos használni…
A bélcsapolás mindenesetre kellő óvatosságot és nagy gyakorlatot igényel, de korántsem olyan veszélyes, mint eddig hitték.” – Magyar Katonai Szemle, 1933 (3. évfolyam, 2. negyedév) Lóismeret és Állategészségügy Szolgálati lovaink emésztőszervi megbetegedései. Írta: Tóth József dr. honv. alállatorvos

Modern sebészeti megoldások a kólika gyógyításának szolgálatában

Már Hutyra Ferenc (1860-1934) és Marek József (1868-1952) leírta a kólika minden lehetséges elváltozásat és azok kialakulását. Az első eredményes kólikaműtétet Plósz Béla (1863-1945) és dr. Marek József végezte 1902-ben, de csak jóval az inhalációs anesztézia 1960-as debütálása után, 1976-tól vált rutinná ez a beavatkozás a lógyógyászatban. Dr. Bucsy László végezte hazánkban a modern kor első kólikaműtéteit a Gödöllői Állatkórházban, idehaza ekkor még nem volt elérhető az inhalációs narkózis.

A kólikaműtétek tekintetében világviszonylatban is a nyolcvanas évek vége jelentette a fordulópontot. Míg 1987-ig a túlélés esélye mindössze 50% volt, 1987 után már 70-90% volt a sikerességi ráta. Napjainkban a kólikaműtéten átesett lovak 85% visszatérhet korábbi munkájához.***

Zsurmák

A szemelvények válogatása közben több dolog fordult meg a fejemben. Egyrészt az, hogy szinte nincs új a nap alatt. Másrészt az, hogy bár a vizsgált időszakban sokkal lassabban folyt az élet, a kommunikáció és a közlekedés is több időt vett igénybe, mint manapság, mégis egyre-másra megjelenik az intelem, hogy a lótartó hívjon állatorvost.

Jól látható, hogy tényleg a legkülönfélébb módszerekhez folyamodtak az állattartók, és külön érdekesség az is, hogy az állatorvos szakma már ekkor is figyelemmel kísérte ezeket a próbálkozásokat. Értelemszerűen a bemutatott kezelési módok nagyrészt az enyhe kólikás bántalmak esetében jelenthet segítséget a lónak.

Mindemellett érdekes az is, hogy olyan kezelési módok, amikről már ekkor leírták, hogy nem célravezetőek, még ma is élnek a lovas legendáriumban és vannak lótartók, akik nem restek kipróbálni, vagy másoknak ajánlani ezeket.

A folytatásban

Most, hogy egy kis áttekintést kaptunk az 1800-as évek végének és az 1900-as évek elejének állatorvos-tudományából és a kólika gyógyításának lehetőségeiről, legközelebb a népi gyógyászat, majd pedig a pusztai népek kólikagyógyászata terén teszünk kalandtúrát.

Forrás:

• Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) a magyar nyelven – illetve magyar területen – kinyomtatott lapok és folyóiratok legnagyobb adatbázisa. Hozzáférhetővé és kereshetővé teszi múltunk legfontosabb nyomtatott forrásait, legyen szó újságokról, tudományos folyóiratokról, lexikonokról vagy éppen könyvekről. A kereshető tartalom folyamatosan bővül. A gyűjtésem időpontjában közel 18 millió oldal állt a múlt iránt érdeklődő olvasók rendelkezésére (ez a szám a cikk megjelenésekor már 20 millió felett van).
• *** Prof. dr. Tóth József 2016-os Lógyógyászati Kongresszuson elhangzott előadása alapján

Köszönet

Klösz György (1844-1913) fotográfus Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán (1899-1934) készült fotóit dr. Perényi János, a Kamarai Állatorvos főszerkesztője bocsátotta rendelkezésemre. Köszönöm!

Kapcsolódó írásaim:

Kólika-krónikák >>

A huszárló nem kólikázott – avagy megszépítő emlékezet >>

Minden kólikával kapcsolatos cikk a Racionál Horsemanshipen >>