A kíváncsi ló és a kutya vacsorája

Romeo250Az esti itatások idején a lovak már a hálóikból szálazzák a szénát – Terina esetleg az istálló előtt álldogálva bóbiskol – a kutyák pedig már bevackolták magukat fészkeikbe.

.

Egyik este egy kis maradék tésztát is vittem ki magammal, hogy megetessem a már bevackolódott kutyákkal és ne kelljen másnapra eltenni. Odaöntöttem a lovaknak a meleg vizet, megkapták a szokásos esti bónusz maréknyi csemegeszénájukat, majd elosztottam a két kutya között a tésztát.

Romeo hatalmas szemekkel, teljes értetlenséggel és nem kevés felháborodással figyelte a jelentet. Gondolom elsősorban a következő kérdései merülhettek fel:

  1. Nemá! Ők is szoktak enni?
  2. Mit kapnak ők, amit én nem?

Bizonyos szempontból érthető a dolog, hiszen a kutyákat a lovaktól külön etetjük, Romeo tehát nem is nagyon láthatta még őket enni – kivéve, amikor abrakoláskor az etetőkből kipotyogó maradékot szedik össze.

Olyannyira felkeltette a kíváncsiságát a dolog, hogy meg kellett mutatnom neki a kiürült edényt. Kíváncsian szaglászta, ha nem vigyázok, képes lett volna és kinyalogatja a maradékot.

Végülis annyira nem gáz, mint amikor egy régi lovam elette főtt a csirke farhátat a puli elől… Ugye?

Romeo-legel790

TAnita Lovasboltja

Kapcsolódó írások:

Egy kis kutyaetológia >>

A szénaháló jó barátod >>

Az egyszerű dolgok varázsa >>