Dr. Apáti-Nagy Glória egy évet dolgozott a legnagyobb angliai lókórházban, a Rossdales Equine Hospitalban. Legutóbb arról mesélt, milyen volt Angliában lovas állatorvosként dolgozni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a lovak gyógyítására, de szóba kerültek a kinti munkavállalás nehézségei is. Ezúttal kiderül, mennyire más az angol lótartók lovaikhoz való hozzáállása, és hogy milyen árnyoldalai vannak a lovak biztosításának.
.
Hogyan írnád le az angol lótartók hozzáállását?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Ez egy jó kérdés. Általánosságban azt mondanám, hogy jobban bíznak az állatorvosokban. Sokkal kevesebb az „otthon megoldjuk okosba” megoldás. A ló vagy kiskedvencként van kezelve, vagy üzleti eszközként, abban az esetben viszont durván anyagi alapon döntenek.
Nekik nagyon fontos, hogy a ló mennyire komfortos, és úgymond boldog. Az a tréning része, hogy a ló napi 1-2 órát legelőn van. Persze az éghajlat miatt náluk minden évszakban van zöld legelő. Viszont ha a lónak olyan problémája van, amivel már fájdalom nélkül nem tud tovább eléldegélni, akkor elaltatást választanak.
A biztosításnak van egy úgynevezett “loss of use” része, ami azt jelenti, hogy ha a ló tovább nem tudja ellátni azt a célt, amire vásároltak, és erről van bizonyíték, akkor ha a tulaj elaltatást választ, a biztosító majdnem a teljes vételárat kifizeti. Sokszor emiatt volt olyan is, hogy a tulaj úgymond kiábrándult a lóból, és addig-addig ment, amíg talált valami indokot, ami miatt elaltattatta a lovat. Ez azt gondolom elég rossz gyakorlat, viszont nem nagyon van rá megoldás vagy kibúvó.
Sajnos az eutanáziát sokat gyakoroltam odakint. Sok esetben olyan lovakon is, amiket itthon még biztos, hogy kiraknának legelőre, aztán jól elvan ott. Most, hogy ez jó vagy nem jó, nem tudom. Az biztos, hogyha itthon ezt csinálnánk, rövid időn belül nem nagyon maradna ló Magyarországon. Ott viszont nagyon sok a ló. És az általános egészségügyi állapotuk egész jó. Az biztos előny, hogy azok a lovak nem kerülnek be a tenyésztésbe.
Amúgy a lótartók, főleg azok, akik ebből élnek, elég jól képzettek. Most nem arra gondolok, hogy tudjak latinul a ló testrészeit, hanem arra, hogy felismerik a tüneteket, ha baj van, ha megváltozik a ló viselkedése stb., és nem tétováznak, ha állatorvost kell hívni. Elég jó a reakcióidejük.
A legtöbb klinika tart rendezvényeket, képzéseket a tulajdonosok részére. Ezeknek az esti kis összejöveteleknek jóval száz fölött van általában a létszáma. Ez úgy néz ki, hogy szezonnak megfelelően az állatorvosok kiválasztanak egy témát és oktatják a klienseiket. Nálunk minden második héten volt egy előadás. Ezt nagyszerűnek tartom és egy ilyen kezdeményezés hihetetlenül hasznos lehetne itthon is.
És az állatorvosok?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Nagyon hajtanak, és nagyon igényesek a munkájukra. Nem jellemző a „jó lesz az úgy” hozzáállás. Ennek eredménye, hogy másoktól is ugyanezt a precizitást várják el, szóval nem lehet hibázni. Nagyon adnak a külsőségekre is. Ezt úgy értem, hogy mindennek szépnek és igényesnek kell lennie: szép kórlap, diagnosztikai képek, műtéti sebek, kötések. Tiszta lovak mennek haza és az istállóban is mindig tisztaság van. A személyes rend és tisztaság is követelmény.
Fontos a tulajdonossal való kommunikáció, hogy a tulajdonos megértse a problémát, ismerje a kockázatokat, és lehetőleg minden információ a rendelkezésére álljon, hogy megfelelően tudjon dönteni. Épp ezért a kezdő állatorvosok betanításának része a tulajdonossal való kommunikáció elsajátítása.
A mindennapi munka alapja az evidence based medicine. Ez azt jelenti, hogy a munkában a lehető legtöbb minden alá van támasztva tudományos eredményekkel, tényekkel. Emellett nagyon sok jó továbbképzés van majdnem minden hétvégén az ország valamelyik pontján, illetve könnyen kezelhető, felhasználóbarát szakmai honlapok segítik az információszerzést.
Milyen problémákkal szembesülnek az angol állatorvosok?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Magával a szakmával járó nehézségekkel mindenképp: hosszú munkaórák, arányaiban alacsony bérezés, kialvatlanság, stressz, hatalmas elvárások és felelősség. Ez valószínűleg a világ minden részén igaz az állatorvosokra. Náluk azonban ez mintha sokszorosan érződne. Egyszerűen olyan magasra tették a standard szintet és az elvárásokat, hogy nagyon sokan nem tudjak ezt hozni, vagy csak túl nagy áldozatok árán.
Az én látásmódom azonban eléggé korlátozottan, egy helyről származik, ami egy nagy presztízsű klinika, nagy elvárásokkal. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás reprezentatív az ország többi részére is, főleg a kisebb praxisokra, vagy a szakma más területén dolgozó állatorvosokra.
Mennyire elterjedt a lovak biztosítása?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Nagyon. Nyilván az is drága, mint minden biztosítás Angliában. De hihetetlen jó, hogy van nekik. Persze mint minden rendszer, ez sem tökéletes, vannak benne hibák, de ez eltörpül amellett a hatalmas plusz mellett, amit ad.
Állatorvosi szempontból lehetőséget teremt, hogy ne csak a legszükségesebb minimum legyen elvégezve, úgymond tűzoltásként, hanem a probléma mélyére lehessen ásni, és kideríteni azt, illetve komplikációkat is lehessen kezelni. A tulajdonosnak pedig nem kell egy összegben borsos számlákkal szembenéznie. Ez főleg életmentő műtéteknél nagyon jelentős.
Én személy szerint zseniálisnak tartom, és úgy gondolom, hogy alapjaiban változtatná meg a hazai lehetőségeket a gyógyítás tekintetében, ha lenne.
Folytatása következik
A folytatásban szó az Angliában általánosan alkalmazott lótartási gyakorlatról, és a „természetes” irányzatokról és kitérünk a kényes anyagiakra is.
Írta: dr. Apáti-Nagy Glória
Fotók: Rossdales Equine Hospital
Kapcsolódó cikkek:
Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában – 3. rész >>
Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában – 1. rész >>
