Idehaza, a szürke magyar valóságban gyakran érezzük úgy, hogy külföldön minden szebb és jobb. Hogy jobban élnek a lovak, a lótartók kevesebb anyagi gonddal küzdenek, és a lovas állatorvosok mindennapjai is másképp telnek. Vajon valóban így van? Vagy csak a távolság szépít meg mindent? Dr. Apáti-Nagy Glória egy évet dolgozott a legnagyobb angliai lókórházban, a Rossdales Equine Hospitalban és leírta tapasztalatait.
.
Milyen volt Angliában lovas állatorvosként dolgozni?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Ha egy szóval kellene összefoglalnom, azt mondanám: állat. Én Newmarketban, a Rossdales Equine Hospitalban dolgoztam gyakornokként egy évig. Ez a legnagyobb lókórhaz Nagy-Britanniában, és azt hiszem a harmadik legnagyobb a világban.
Az évi esetszámuk 15.000 körül van, 50 lógyógyász specialista állatorvos dolgozik három helyszínen kb. 100 fő kisegítő személyzettel. Nyilván erre van is kereslet, hiszen Newmarketban alapjáraton van 3.000 telivér, ez a szám az őszi és tavaszi árverésekkor, plusz a versenyszezonban felmegy akár 5.000 fölé is – és ezek csak a telivérek. A környéken állomásoznak olyan nevek mint Billy Twomey díjugrató, vagy a Fox-Pitt Eventing Team. Itt a lovak értéke könnyeden megy millió font fölé.
Mindezek ismeretében nem kell mondanom, mekkora öröm és büszkeség volt, amikor itt megkaptam ezt az állást.
Az első pár hónapban köpni-nyelni nem tudtam. Férjem mindig azt mondja, hogy
onnan tudod, hogy a jó szobában vagy, ha te vagy a leghülyébb.
Na, hát nekem semmi kétségem nem volt afelől, hogy a jó szobában vagyok-e. Olyan technikákat, gyógymódokat, eszközöket láttam a mindennapi használatban, amikről sokszor még csak nem is hallottam. Bár az is tény, hogy frissen végzettként mentem ki, szóval egy újszülöttnek minden vicc új. Hatalmas elismerés és élmény volt annak a csapatnak a részese lenni.
Az éremnek azonban persze megvan a másik oldala is.
Az Egyesült Királyságban négyszerese az átlagnak az öngyilkossági ráta az állatorvosok között. Nálunk a nőknek 40 alatt nem sűrűn volt gyereke, de sokszor meg családjuk se.
Sajnos eléggé alulfizetettek voltunk. Nem más állatorvosokhoz képest, hanem más szakmákhoz képest. Ez sokszor elég nyomasztó volt.
Egy Starbucksban dolgozónak konkrétan kétszerese volt az órabére, mint az enyém.
És még nagyon is örültem, mert előtte ingyen dolgoztam három hónapig 24/7 egy másik klinikán Angliában.
Ez nagyüzemi lógyógyászat volt a legfelső fokon,
sokszor nagyon megterhelő időszakokkal. Az alap munkaóra 55-60 óra, erre jön rá az ügyelet, meg a túlóra, ha sok az eset.
A csapat amúgy nagyon támogató, de azért bizonyítanod kell, hogy nem véletlenül vagy ott ahol, viszont ha befogadnak, nagyon segítőkészek. Elég nagy a versengés az állatorvosok között, legfőképpen a fiatalok között, de soha nem tesznek keresztbe egymásnak. Ilyen meg se fordul a fejükben.
Azt gondolom,
az ekkora lókórházak kulcsa abban van, hogy hihetetlenül jól strukturáltan épülnek fel.
Nyilván kell a piaci igény és a fizetőképes kereslet is hozzá, de a klienseket tudni is kell kiszolgálni.
Itt minden protokoll szerint működött onnan kezdve, hogy a ló betette a lábát a klinikára, egészen addig, hogy elhagyta a bokszot és új ló került abba a bokszba.
Mondok egy példát. Legyen ez például egy hasmenős ló. A recepción felveszik az adatokat, az intern felveszi a kórismét, megcsinál egy általános vizsgálatot, a nurse leveszi a vért, lefuttatja a hematológiát és csinál egy PIGGLET-et ( hematokrit, total protein, glükóz, laktóz, triglicerid paraméterek) és betesz egy kanült. Három paraméternek kellett nem stimmelnie ahhoz, hogy izolációs istállóba kerüljön a ló a hasmenéses tünetekkel: legyen hasmenése, alacsony legyen a fehérvérsejt száma, és legyen láza. Ha mind három megvan, megy az izolációba, nem is találkozik másik lóval, ha valami hiányzik, bemehet a kórházi istállókba és fokozott elővigyázatossággal ott maradhat. Ezután a specialisták elkezdik a vizsgálatokat és előírják a kezelést. Amikor a ló meggyógyult és hazament, utána attól függően, hogy mi volt a baja, a négyféle tisztítási protokoll egyike lép életbe.
Amit én itthon megvalósíthatónak gondolok ebből, az egy protokoll összeírása a helyi állapotok és a helyi lehetőségek figyelembe vételével. Teljesen oké, ha valaki nem találkozott még valamilyen esettel, de a tünetek ott lesznek, és ha a kezében van egy útmutató, az alapján lehet cselekedni, és a kockázatát az esetleges rossz döntésnek le lehet csökkenteni.
Kihívás tekintetében nem hiszem, hogy nagyobb kihívás kint dolgozni, mint itthon. Sőt, azt gondolom, pont azért, mert náluk az egész ökoszisztéma ki van építve és rendkívül képzett segítőszemélyzet van szinte mindenhol, ezért könnyebb is. A kommunális tudás sokkal nagyobb és sokkal jobban hozzáférhető. Lehet kérdezni a seniorabbaktól következmények nélkül. Az eset sikeressége a lényeg.
Miben jobb és miben rosszabb külföldön, esetedben Angliában dolgozni lovas állatorvosként?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Jobb, hogy sokat lehet tanulni, tisztább, rendezettebb körülmények között lehet dolgozni,
minden diagnosztikai eszköz a rendelkezésünkre áll, és a jól működő biztosítási rendszer miatt a pénz általában nem limitáló tényező.
Rosszabb, hogy
külföldi vagy egy idegen országban, és ezt sehogyan nem változtathatod meg.
Én pont a Brexit idején mentem ki, és ezt eléggé meg lehetett érezni.
Hatalmas a megfelelési kényszer, őrületesen sok a munka, nem lehet hibázni és körülbelül semmi elismerést nem kapsz se a társadalomtól se a munkahelyedtől. Az az alap, hogy jól végzed a munkád.
Robot vagy, aki nem gondolkozik, nem él.
Az élet nagyon sokba kerül, és nincsen senki, aki majd segít, mondjuk egy autószerelő vagy egy ismerős fogorvos.
Milyen lehetőségek álltak rendelkezésetekre a lovak gyógyítására?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Szinte minden. Nálunk volt két műtő, egy MRI, CT, szcintigráfia, röntgen, overground endoszkóp, gasztroszkóp, őrületesen high tech ultrahangok, lézer, shock wave, fizioterapeuta, rengeteg specialista és precíz, jól képzett asszisztencia. Most ennyi jut eszembe, de a honlapjukon a teljes lista fent van.
Tényleg szinte minden van.
Ami ismét egy nagy előnyük, hogy
a biztosított lovak sokkal hamarabb jutnak az állatorvoshoz,
ezért nincsenek úgymond “aszalva” tehát még eredményesen lehet rajtuk segíteni. Egy kólikás ló, ha biztosított, a megérkezéstől számított fel órán belül az asztalon van. Ezáltal a sikeres kólikaműtétek száma is sokkal magasabb.
Ugyanakkor azok a lovak, amik nincsenek biztosítva és sürgősségi ellátás kell nekik, nagyon nagy aranyban kerülnek elaltatásra.
Annyira drága az ellátás, hogy a lótartók nagy többsége zsebből nem tudja ott helyben kifizetni a költségeket. Szóval nagy a kontraszt.
Neked milyen eseteid, feladataid voltak?
Dr. Apáti-Nagy Glória: Én elsősorban a diagnosztikai intézetben dolgoztam, én csináltam a röntgen képeket, bonescan (szcintigráfiai) felvételeket, besegítettem a CT és MRI felvételek készítésébe, amikor pedig volt egy kis időm, becsatlakoztam ahova csak lehetett, leginkább a klinikusok mellé sántaságvizsgálatokhoz.
Amit én talán a legtöbbet láttam, azok stressztöresek voltak telivéren. Azok mindig jó napok voltak, amikor tálaltam egyet, mert bár 2-3 órán át bonescanneltem egy lovat, de tudtam, hogy konkrétan az életét mentem meg. Sportlovaknal is nagyon hasznos volt a szcintigráfia a különféle nyaki, háti és keresztcsont környéki problémák felderítésére.
CT-t főleg fogaszati eseteknél, illetve alsó végtagi töréseknél használtak az operáció előtt, ugye ezek nagyon gyakoriak voltak a telivérek miatt.
De olyan érdekes kórképeket is lehetett diagnosztizálni, mint például a Temporohyoid Osteoarthropathy, ami a nyelvcsont és a koponya csontos alapja közötti ízület gyulladása.
Műtétekből a legtöbb szerintem hörgősségműtét és a hátsó végtag proximal suspensory desmitisénél használt neurectomia és fasciotomia volt.
De az ottlétem alatt volt egy nephrectomia is, ami a vese eltávolítását jelenti. Az a ló amúgy többszöri majdnem meghalás után most díjugratásban versenyez.
Írta: dr. Apáti Nagy Glória
Fotók: Rossdales Equine Hospital
Folytatása következik
Dr. Apáti Nagy Glória legközelebb az angol lótartók és állatorvosok hozzáállásáról, a lovak biztosításának előnyiről és árnyoldalairól mesél majd, de egy későbbi cikkben arról is áttekintést ad, mennyibe kerül az állatorvosi ellátás Angliában.
Kapcsolódó bejegyzések:
Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában – 2. rész >>
Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában – 3. rész >>
