Az egyik reggel ónos eső esett. Ilyenkor mindig féltem a lovakat, hiszen a ló szinte minden terepen elközlekedik, kivéve a jégen. Ilyenkor az istálló előtti betont felszórjuk homokkal, vagy hamuval, a karám többi részét pedig leválasztjuk.
.
A lovak már javában ették az abrakot, mire kimentem. Míg felszórtunk, elfogyott az abrak, a kötél pedig nem volt beakasztva Romeo boksza előtt. Neki pedig – láss csodát – eszébe sem jutott kijönni, hogy segítsen Terinának kinyalni az etetőjét.
Elkészült a szénaháló, beakasztottam Terina bokszába, de elmaradt a roham: Romeo még mindig jólnevelten ácsorgott a bokszában. Kis töprengés után biztosítottam arról, hogy biztonságos a terep, szép óvatosan kijött és átsétált a mamához.
Szentimentális gazdához méltóan persze teljesen elérzékenyültem, hogy milyen okos az én kicsikém. Pedig minden bizonnyal csak annyi történt, hogy korábban már megcsúszott és konstatálta, hogy jobb lesz inkább vigyázni. De nem hülye a gyerek, no. 🙂
Fotók: Matthieu Paley
Kapcsolódó írásaim:
Fűthető itató lovaknak – házilag >>
