Amerikából jött, mestersége címere (hamarosan): lovas állatorvos

Mindig öröm, amikor lovas állatorvosok megosztják külföldi tapasztalataikat. Olvashattatok már itt a Racionál Horsemanshipen az Angliában, illetve a Németországban dolgozó lovas állatorvosok mindennapjairól, illetve a helyi lógyógyászat és lótartás sajátosságairól. Ezúttal az Amerikai Egyesült Államokból érkezett egy rövid beszámoló Trúzsi Roxána végzős állatorvostan hallgató jóvoltából.

Trúzsi Roxána neve már ismerős lehet a Racionál Horsemanship visszatérő olvasóinak, hiszen tagja annak a kis csapatnak, akiknek köszönhetően a hazai lótartók is megismerkedhettek a legfrissebb tudományos tényeken alapuló féreghajtás lehetőségeivel. Trúzsi Roxána végzős hallgatóként egy rövid tanulmányúton járt Amerikában, ahol bepillanthatott egy rendkívül neves lógyógyászati praxis munkájába.

„Trúzsi Roxána vagyok, az Állatorvostudományi Egyetem végzős állatorvostan hallgatója. Szakdolgozati témavezetőm, dr. Joó Kinga inspiráló beszámolóit hallgatva az ő külföldi tanulmányútjairól, úgy döntöttem, most vagy soha: én is megpályázom a Campus Mundi ösztöndíjat, hogy kijuthassak egy amerikai lókórházba, és ott végezzem el a lógyógyászati klinikai gyakorlatomat – ugyanis szakmánk számos területe közül mindig is ez állt hozzám a legközelebb.

Bár az Egyesült Államokban nem kell túl sokat keresgélni, hogy találjon az ember egy lóklinikát, ahol tárt karokkal várják a magam féle hallgatókat, a koronavírus járvány nem könnyítette meg a dolgomat. De végül a Brandon Equine Medical Centerrel sikerült leszerveznem a Campus Mundis kiutazást, Florida államba, egyhónapos időtartamra. Akkor még nem is tudtam, mennyire tökéletes helyet választottam.

A reptérre indulástól számított kb. 22 órán belül meg is érkeztem Floridába – megcsapott a 92 °F (33°C) és a 80%-os páratartalom. Vasárnap este 7 körül csöppentem be a Brandon Equine Medical Centerbe.

A kórház fő istállója
A kórház fő istállója

Még el sem foglaltam a szobámat, máris szóltak, hogy épp most altattak el egy lovat és vesznek belőle szövettani mintát, ha érdekel… Persze nekem több se kellett, már kaptam is fel egy műtős ruhát az utcai ruhámra, és csatlakoztam. Gondoltam, ez jól kezdődik!

A kórház nagyon jól szervezetten működött.

Egy hétre előre megkaptam a menetrendet, minden nap más állatorvos mellé voltam beosztva. Minden állatorvosnak megvolt a saját, jól képzett asszisztense. Az ő felelősségük volt az autók feltöltése, tőlük lehetett időpontot kérni, ők vezettek a kiszállásokra, stb. Ez lehetőséget adott arra, hogy például az autóban eltöltött időt vezetés helyett hasznosan tudja tölteni az állatorvos – papírmunkával és ügyintézéssel. Nagyon gördülékenyen és hatékonyan tudtak így együtt dolgozni. Itthon ilyen jól kiforrott rendszert én még nem tapasztaltam, de nyilván mindennek megvan az oka.

Amikor lehetett, engedtek gyakorolni, nagyon sokat magyaráztak, sőt, mondhatni szakmai konzultációkat folytattunk az esetek kapcsán. Ha valamire nem tudtam a választ, utána kellett néznem és később beszámolni róla. Talán az a legjobb szó rá, hogy „bevonva” éreztem magam, egy csapat voltunk. Fantasztikus érzés volt és nagyon hálás vagyok nekik.

A kórházi lovak reggeli fizikális vizsgálata az én feladatom volt, és erről mindig be is kellett számolnom az állatorvosoknak a viziten. Mindemellett hozzáfértem a lovak korábbi kórlapjaihoz is, zárójelentésekhez, amik nagyon korrekt részletességgel írták le a tapasztalt elváltozásokat és kezelési terveket. Csillogó szemekkel olvastam, rengeteget segítettek az esetek megértésében. Muszáj megjegyeznem, mennyire elengedhetetlennek tartom a betegek elektronikus nyilvántartását és dokumentációját az állat- és a humángyógyászatban egyaránt. Sajnos itthon ez sokszor nem annyira egyértelmű.

A rutinbeavatkozásoktól kezdve a nagyon ritka szív- és vesebetegségeken át, a legkülönbözőbb pata-rendellenességekig, mindenféle esettel találkozhattam, nem beszélve a rengeteg sántaságvizsgálatról és ízületkezelésről.

Sántaságvizsgáló: füves, homokos és betonos terület is rendelkezésre áll, így nagyon ideális körülmények között tanulhattam a tapasztalt, magasan képzett szakemberektől.
Sántaságvizsgáló: füves, homokos és betonos terület is rendelkezésre áll, így nagyon ideális körülmények között tanulhattam a tapasztalt, magasan képzett szakemberektől.

Nagyon tetszett az állatorvosok kommunikációja a tulajdonosok felé: érthetően magyarázták el a kórképeket, sokszor az itt látható modelleken bemutatva, és tálalták fel a kezelési lehetőségeket azok előnyeivel és hátrányaival együtt. Örömmel tapasztaltam, hogy ezzel együtt a tulajdonosok számára is fontos volt a probléma pontos megismerése. Nagyon érdeklődőek és nyitottak voltak, bizalommal fordultak állatorvosaik felé, nem volt divat megkérdőjelezni a szakvéleményt.

A magyarázatokat segítő modellek
A magyarázatokat segítő modellek

Sok volt a terepmunka, így volt, hogy egészen a 160 mérföldnyire fekvő Naples-ig utaztunk. Nagyon izgalmas volt, szebbnél szebb istállókban és lovasfarmokon kötöttünk ki.

Szebbnél szebb istállókban és lovasfarmokon kötöttünk ki
Szebbnél szebb istállókban és lovasfarmokon kötöttünk ki
Szebbnél szebb istállókban és lovasfarmokon kötöttünk ki
Szebbnél szebb istállókban és lovasfarmokon kötöttünk ki

Bármennyire is megterhelő az extrém magas hőmérsékleten és páratartalomban ólomköpenyben röntgenezni, a gyönyörű környezet és az emberek hihetetlen kedvessége mindig kárpótolja az embert. Úgy üdvözöltek, mintha ezer éve a legjobb barátok lennénk, holott akkor láttak először. Nem gondoltam volna, hogy ennyien jártak már Budapesten – és mindenki áradozott hazánk fővárosáról.

Persze ha már Floridában jártam, nem hagyhattam ki az aligátorok között kenuzást és az óceánparti napfelkeltét sem, a pelikánok társaságában. 🙂

Napfelkelte az óceán partján
Napfelkelte az óceán partján

Azt gondolom, a Campus Mundi ösztöndíj megpályázása – pláne, ha valaki rövidebb időtartamra vagy Európán kívülre szeretne utazni – egy olyan lehetőség, amit egyszerűen hiba kihagyni. Aki azon gondolkozik, hogy belevágjon-e egy hasonló kalandba, megéri-e a sok hercehurca, a szervezés, a papírmunka, a helykeresés, stb… Csak azt tudom tanácsolni, hogy mindenképpen megéri. Ha egyszer túl vagy a nehezén, és ott leszel, már el fog törpülni minden kényelmetlenség. Nekem életem egyik legmeghatározóbb élményét tette lehetővé ez az ösztöndíj, amiért nem lehetek elég hálás a Tempus Közalapítványnak és az Állatorvostudományi Egyetemnek. Magasan képzett lósebész- és belgyógyász specialistáktól tanulhattam, lélegzetelállító környezetben. Sokkal magabiztosabban beszélem a nyelvet, rugalmasabban alkalmazkodom idegen körülményekhez, és ebből kifolyólag könnyebben ugranék neki egy hosszabb külföldi tanulmányútnak is. Úgy érzem, hatalmasat profitáltam ebből a tanulmányi útból, és nagy előnyt fog jelenteni a karrierem során.

Egy szó, mint száz: Kalandra fel, váltsátok ti is valóra az álmaitokat!”

Kapcsolódó cikkek:

Egy lovas állatorvos mindennapjai Németországban »

Egy magyar állatorvos Anglia legnagyobb lókórházában »