Felelős lótartók legfontosabb feladata: #maradjotthon

„Mi lesz, ha kijárási tilalom lesz? Hogyan jutok el a lovamhoz? Hogyan fogom megoldani a lovam mozgatását?” „Én akkoris kimegyek, próbáljon meg bárki is visszatartani!” „Jaj, ez a vírus nem ránézéssel terjed, majd nem megyünk közel egymáshoz.” – Ilyen és hasonló hozzászólásokkal nem nehéz összefutni a közösségi médiában a koronavírus járvány kapcsán lovasok között kialakult beszélgetésekben. De álljunk meg egy szóra! Ideje átgondolni egy-két dolgot és meghozni néhány felelősségteljes döntést.

.

Az emberi egészség az első. Tény, hogy a lovakat el kell látni és lehetőség szerint mozgatni, de

a járványvédelmi intézkedések sikeressége ott áll vagy bukik, hogy az emberi interakciók számát sikerül-e minimálisra csökkenteni.

Ahol emberi mozgás van, ott emberi interakció is lesz. Ahol pedig emberi interakció van, ott fertőzésveszély is.

Tény, hogy a vírus nem ránézéssel terjed. De a vonatkozó vizsgálatok szerint hosszú időn át fertőzőképes marad különféle felületeken, illetve aeroszolként a levegőben is, tehát még csak egy kézfogás sem szükséges a fertőződéshez. Nem az a probléma tehát, hogy a lovasok nem tartanak elég távolságot tereplovaglás közben, hanem az, hogy bármelyikük észrevétlenül behurcolhatja a vírust a lovardába.

Ha pedig a lovarda személyzete megfertőződik, akkor kerül csak igazán veszélybe a lovak ellátása.

Nem lehet tehát kérdés, hogy mennyire fontos a lovarda személyforgalmának korlátozása. Ez az ott dolgozók, az ott tartott lovak és a lótartók jól megfontolt érdeke is.

De gondoljuk tovább: egy hivatalosan karantén alá helyezett telephelyre előreláthatólag és valószínűleg az állatorvos ugyan a megfelelő védőfelszereléssel felvértezve és a megfelelő védőintézkedések betartása mellett kimehet vészhelyzetben, tehát életveszély esetén állatot ellátni. De gondolj bele, hogy vajon hány szakember szeretné ilyesmivel kockáztatni a saját és családja egészségét, illetve további munkavégzését, vagyis az összes többi páciense ellátását? Az ütemezhető, előre időzíthető állatorvosi vizsgálatokról és beavatkozásokról pedig minden valószínűség szerint le kell mondanunk egy időre. Szóval még egy fontos pont:

vigyázzunk lovaink állatorvosaira és patkolókovácsaira, mert ha ők megbetegszenek, annak ismét csak lovaink látják a kárát.

Jelen helyzetben a lovarda üzemeltetőjének legfontosabb feladata, hogy átgondolja a helyzetet és vészforgatókönyvet dolgozzon ki, biztosítva a lovak és a lovardában dolgozók teljeskörű és zökkenőmentes ellátását. A lovak ellátása alatt az az ellátás értendő, ami a lovak jólétéhez és egészségének megőrzéséhez szükséges. Nem pedig az, hogy puszit kapjon este a homlokára, vagy fel legyen készítve a Díjugrató Országos Bajnokságra. Nézzük racionálisan: a lovak mozgatására a karámozás, a legelő, a jártatógép teljességgel kielégítő alternatívák.

Értelemszerűen vannak “munkaigényesebb” lovak. Tudom miről beszélek, nekem is van kettő, akik azért is vannak itthon, mert egy lovardában tényleg nem várhatom el azt a mennyiségű macerát, amit én minden nap eljátszok velük. De! A legtöbb ló szerencsére nem ilyen.

Ha lovad valamilyen tápot vagy takarmánykiegészítőt eszik, valószínűleg megoldható, hogy több napra előre összekészítsd a napi adagjait.

Jó alkalom ez arra is, hogy átgondold, valóban szüksége van-e háromféle tápra, négyféle vitaminra és ötféle táplálékkiegészítőre, meg arra a kis gyógynövényre.

Kérd ehhez bátran állatorvosod segítségét. De azt is érdemes átgondolni, mi az, amire a lónak valóban folyamatosan, napi szinten szüksége van az egészséges életvitelhez (pl. légzéskönnyítő készítmények), és mi az, amire nincs. Például egy átlagos, egészséges lónak valószínűleg semmi baja nem lesz, ha most egy darabig nem kapja meg mondjuk a vitaminját. Tehát a valóban nélkülözhetetlen kegy- és vegyszereket készítsd elő több napra, feliratozd. Az sem ördögtől való, hogy otthon összekészíted ezeket a készítményeket és időről-időre csak beakasztod a lovarda kapujára, így elkerülve az emberi interakciót.

Volt már szó arról is, hogy készíts lovadhoz vészforgatókönyvet arra az esetre, ha Te magad betegednél meg, vagy kerülnél karanténba. Ennek a vészforgatókönyvnek tartalmaznia kell az etetésre vonatkozó rendelkezéseket is.

Ha jól választottál lovardát lovad számára, akkor nyugodtan alhatsz. Ha nem, akkor bizony lesz időd átgondolni, hogy mi lett volna a helyes döntés.

Tény, hogy ebben a lovarda is partner kell, hogy legyen, hiszen a megfelelő ellátásba az istálló, bokszok tisztán tartása, a rendszeres lóápolás, a napi szintű pataápolás, illetve a mozgatás elvégzése, az egyedre szabott takarmányozás, és a napi szinten szükséges egészségügyi beavatkozások (pl. inhaláció, kötéscsere, stb.) elvégzése is beletartozik. Ahogy az is, hogy egészségügyi probléma esetén a lovardának kell időben állatorvost hívnia. Ez az egyik oldalon növeli a lovardában dolgozók feladatait. A másik oldalon viszont a csökkenő személyforgalom valószínűleg kevesebb munkát jelent és a kettő remélhetőleg kompenzálja egymást. Ha adottak a technikai lehetőségek, sokat segíthet a lótartóknak ebben az időszakban, ha webkamerán keresztül láthatják lovukat, vagy ha a lovarda rendszeresen posztol például képeket a lovakról a közösségi médiában.

A lovarda üzemeltetőjének is jól megfontolt érdeke a lovak minél magasabb szintű ellátása, és a lótartók megnyugtatása, mert csak ezáltal biztosítható a lovardában dolgozók egészségének védelme.

Tény, hogy sok helyen munkaerőhiány van, sok lótartó erre hivatkozva nem látja biztosítottnak lova megfelelő ellátását, és választaná a lovardába járást akár kijárási tilalom esetén is. Erre lehet megoldás, ha több lótartó összefog, és beosztják egymás között, hogy mely napokon ki az az egy közülük, aki a társaság összes lovát ellátja.

Természetesen a lovardákon kívül is vannak állatállományok, amiket el kell látni ebben az időszakban is, nem kell tehát attól félni, hogy a kijárási tilalom azt jelenti, hogy az állattartó telepeken éhen halnak az állatok. Valószínűleg erre is lesz megoldás, de a jelenlegi helyzetre nincs előre kidolgozott forgatókönyv, a jogszabályok sem feltétlenül tartalmaznak minden instrukciót, amire jelen esetben szükség lenne, illetve a helyzet is óráról órára változik, ami szintén nem könnyíti meg az illetékesek dolgát.

De fel kell tudnunk mérni, hogy a jelenlegi helyzetben sokkal fontosabb kérdésekre kell központi szinten választ találni, mint hogy a lovasok mikor és hogyan látogathatják lovaikat.

Emellett sajnos ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy eljöhet az a pont, amikor elrendelik a kijárási tilalmat, ami nem csak azt jelenti majd, hogy szigorúan meghatározott feltételek mellett hagyhatod csak el a lakhelyedet, de azt is, hogy a lovarda nem engedhet be.

Ha pedig ez megtörténik, az azt jelenti, hogy súlyos a helyzet, és egyszerűen nem lehet az a lótartók első gondolata, hogy hogyan játszhatnák ki a szabályokat. Muszáj ismételnem a már leírtakat:

a jelenlegi járványvédelmi intézkedések célja az ember interakciók számának csökkentése.

A fenti cél egy lovarda esetében a leghatékonyabban a személyforgalom drasztikus korlátozásával érhető el.

Kérlek, ezt jegyezd meg és ennek megfelelően gondold újra és szervezd át a mindennapjaidat.

Tudom, hogy lovasként a legtöbbünk csak akkor nyugodt, ha saját maga gondoskodhat kedvencéről. De fel kell fognunk, hogy nem csak saját életünkért, de mások életéért is felelősek vagyunk.

Tehát: ha nem életvitelszerűen élsz a lovardában, a jelenlegi helyzetben akkor jársz el felelősen, ha nem jársz ki oda, de legalábbis radikálisan csökkented látogatásaid számát.

Ha mégis kilátogatsz a létesítménybe, tartsd be az alapvető higiéniai intézkedéseket, amiről korábban A koronavírusról lótartóknak c. cikkben már volt szó.

Lovasként pedig fontos megérteni: ez nem a nagy közös tereplovaglások, túrák, lovastáborok és „kiscsoportos szabadtéri gyermekmegőrzés” időszaka.

Az iskolák bezárása és a munkahelyek leállítása nem azért történt, hogy mi minél zavartalanabbul élvezzük a tavaszt lovainkkal, hanem azért, hogy emberéleteket lehessen megmenteni. Mindenkinek kötelessége mindent megtenni ennek érdekében.

Tehát: #maradjotthon

Kapcsolódó írásaim:

A koronavírusról lótartóknak >>