A lovakkal csak a gond van. Eleve már azt sem tudjuk eldönteni, hogy mi is tulajdonképpen a ló? Társállat és családi kedvenc, vagy hasznonállat, amit dolgoztatni lehet, nem mellesleg négy lábon járó húskonzerv?
.
A lovakkal mindig csak a baj van. Például azt sem tudjuk, nagyjából mennyi van belőlük idehaza. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz tartoznak, a NÉBIH-nek pedig a rengeteg baromfi, sertés, marha, veszettségoltás, romlott élelmiszer és növényvédő szer mellett ez a 60-75.000 ló csak púp a hátán. Pláne, ha még foglalkozni is kell velük.
A lovak passzusait a Lóútlevél Iroda adja ki, de a sok ló igazából nekik is csak macera. Meg a lótenyésztési felügyelőknek is. Pláne, hogy a lótartók mindig megtalálják őket mindenféle ügyes-bajos dolgukkal. Mint például, hogy szeretnének útlevelet egy frissen vásárolt, de papírral nem rendelkező lónak. Vagy egy frissen vásárolt lónak, akiről kiderül, hogy az egyébként meggyőzően kinéző sütése és útlevele is hamis. Vagy a szomszéd zugménjétől igencsak nem tervezetten született kiscsikónak.
Ez csak néhány apró probléma, amik miatt szép lassan összeomlani látszik az egész rendszer és a nyakunkba szakad ez az egész lóútleveles, fertőző kevésvérűséges mizéria.
Kérdés, mit hozunk ki ebből? Mármint mi lovasok, lótartók, a szakmai szervezetek és az illetékesek. Megnyugtatjuk a kedélyeket, kicsit megtámogatjuk az összedőlőben lévő rendszert és elfedjük a repedéseket, vagy új, erősebb falakat húzunk a régiek helyére?
Hogy lovas nemzet a magyar? Ugyan kérem! Hiszen ezzel a sok lóval mindig csak a gond van.
