Emberemlékezet óta patkoljuk a lovakat. De miért? Szükséges egyáltalán a patkó? Manapság egyre többen hangoztatják azt, hogy a patkó csak a modern kor átka, a csúnya, pénzéhes cégek és patkolókovácsok biznisze a lovak kárára. És hogy a lovaknak nincs szükségük patkóra, hiszen ha lenne, eleve azzal születnének. De vajon mi az igazság?
.
Már az ókori rómaiak is használtak úgynevezett „lószandálokat” a paták védelmére, de ezeket még nem szegekkel, hanem bőrszíjakkal erősítették fel az állatok lábára.
De hogy a patkó és a patkolás vajon mióta létezik, az máig kérdéses. A legtöbb forrás szerint a kelták már az időszámításunk előtti első században patkolták a lovakat. Más források szerint már az időszámításunk előtti 400 körülre datálható etruszk sírokban is találtak szeglyukakkal ellátott patkókat. Nem egyszerű a dolog, hiszen a vas mindig is drága alapanyag volt, amit újra és újra felhasználtak. A patkolás a legtöbb forrás szerint az időszámításunk szerinti 5-7. század között kezdhetett megjelenni és 1000 után elterjedni. Az első írott források időszámításunk után 910 körül említik a patkót.
Napóleon felismerte, hogy seregei sikerességében mekkora szerepe van annak, hogy a lovak megfelelően legyenek patkolva, ezért rendszeresítette a patkolókovácsokat seregeiben. Patkolták a huszárok lovait, innen a huszársarkas patkó. Patkót hordtak a városi konflisokat és fiákereket húzó lovak, de a mezőgazdasági földeken dolgozó patások is. Sőt, ma már szinte feledésbe merült, de érdekességképp megemlítem, hogy bizony a befogott marhákat is patkolták.
A nomád, pusztai népek viszont nem patkoltak – úgy Ázsiában, mint az amerikai prériken.
Ma bizonyos irányzatok a patkolást kiáltják ki minden baj okozójának, a lovak megnyomorítójának, a patkótlanítást pedig minden probléma megoldásának. Bár szép lenne, ha minden ennyire egyszerű lenne, a rossz hír az, hogy a képlet ennél sokkal összetettebb.
Minden egyes ló más és más. Azt pedig, hogy szüksége van-e patkolásra, egy sor tényező befolyásolja. Nézzük a legfontosabbakat:
- a ló genetikai adottságai, konformációja
- tartásmódja
- munkavégzése
- a talaj, amin él
- a talaj, amin dolgozik
- és végül egy teljesen szubjektív dolog: hogy az adott ló igényli-e, szüksége van-e rá
Már az első öt pont garantálja, hogy nincs két egyforma ló, két egyforma helyzet vagy két egyforma megoldás. Minden egyes esetet egyénileg kell elbírálni. Ami az én lovamnak bejön, nem biztos, hogy valaki más lovának is jó lesz. És fordítva.
Mindebből következik, hogy nincs egyetlen, általános, egyetemleges üdvözítő módszer vagy sablon, ami minden lónak megfelelne.
“Minden patát csak egyféleképpen lehet jól megkörmölni” – tanítja dr. Hans Castelijns. De ez koránt sem jelenti azt, hogy létezne egy sablon, ami alapján minden patát körmölni kellene.
De keringenek még tévhitek ezen a csatamezőn szép számmal. Például az, hogy a patkolókovács így is, úgy is megpatkolja a lovat, ha kell, ha nem. Tévedés. Egy jó patkolókovács a fent már tárgyalt pontok figyelembevételével el fogja mondani, mi lenne a legjobb a lovadnak, és veled konzultálva dönt a teendőkről. Sőt, jelezni fogja, ha például tartásbeli vagy egészségügyi problémákat vél felfedezni.
Hasonlóan gyakran előforduló tévhit, hogy a patkolókovácsok nem tudnak helyesen körmölni, ők csak patkolni tudnak és minden problémát a patkolással akarnak megoldani. Pedig minden patkolókovács tudja, hogy a helyes patkolás alapja a helyes körmölés. A patkóval leggyakrabban, ha nincs szükség valamilyen különleges megoldásra, “csak” ezt a helyesen kialakított körmölést védjük a kopástól.
De kikerülhetetlen tény, hogy vannak jó és kevésbé jó szakemberek. Sőt csapnivalóan rosszak és képesítés nélkül dolgozó kontárok itt is, ahogy minden egyes szakmában. Lótartóként a Te felelősséged, hogy a megfelelő szakemberre bízd lovad lábának egészségét. És az is a te felelősséged, hogy logikusan átgondold, amit a csodatévő, minden lónak minden baját megoldó módszerekről hallasz.
A lovad jóléte sok-sok tényező összességéből áll össze, kialakítása pedig csapatmunka. Ennek a csapatnak tagja vagy Te, az állatorvosod, a patkolókovácsod, de a lovász, a lovardavezető és az edződ is. A legjobb, amit tehetsz, ha konzultálsz velük, meghallgatod a tanácsaikat. Emellett pedig bővítsd a tudásodat megbízható, hiteles forrásokból – bár tudom, hogy az utóbbi időben ezeket egyre nehezebb kiválasztani.
Lovad életéről, egészségéről pedig kizárólag megbízható, képzett szakemberek megkérdezésével dönts, sosem hirtelen felindulásból, vagy divatirányzatok alapján. És mindig dönts úgy, ahogy a lovadnak a legjobb.
Ha a Te lovad patkolva boldog, ne szívasd azzal, hogy mindenáron patkó nélkül élje az életét. De ha állatorvosod és patkolókovácsod úgy véli, hogy kiválóan ellenne patkó nélkül is, akkor vágjatok bele bátran, de alaposan átgondoltan a patkótlanításba.
És két zárójeles gondolat így a végére:
- A patkolókovács szakma tradíciói és technikái több évszázad és több millió ló patkolását ötvözik. Az utóbbi évtizedekben a technika és a képalkotó eljárások robbanásszerű fejlődésének köszönhetően a korábbinál sokkal pontosabban ismerjük a ló lábának működését. Rengeteg megoldási lehetőség kínálkozik a diagnosztikára és a problémák megoldására is.
A világ neves állatorvosi egyetemein folynak tudományos kutatások, melyek tárgya a ló biomechanikája, a patamechanizmus, a sántaság, a patkó hatása és így tovább. Ezekben a kutatásokban állatorvosok, patkolókovácsok és állatorvos patkolókovácsok is részt vesznek.
- Egy, az átgondolatlan patkótlanítást megsínylő ló gyógyítása és talpra állítása költséges dolog. Ha az állatorvosok és a patkolókovácsok csak a pénzt tartanák szem előtt, akkor nem figyelmeztetnének a dolog veszélyeire. De minden egyes alkalommal megteszik, mert a lovad érdekeit tartják szem előtt.
Lektorálta: Pródán Norbert patkolókovács mester
Forrás: Wikipédia, MAPE, Equisearch
Fotók: Pixabay
