Egyik reggel felhívott egy kedves ismerősöm, akivel olykor összefutunk lovaglás közben és azt mondta: „A segítségedet szeretném kérni. Emlékszem, mesélted, hogy a nagy sárga lovad nálatok született, és a mai fejeddel már tudod, hogy elkövettél hibákat a tartásában, nevelésében. …
.
… Én épp csikóvásárlás előtt állok. Tudnánk valamikor beszélgetni? Elmondanád, mi az, amit ma már másképp csinálnál?”
Mindenki hibázik. És általában vannak, akik – ha jól ismernek – idejekorán figyelmeztetnek is arra, hogy rossz úton jársz. Engem is figyelmeztettek: az edzőm, az állatorvosom.
Persze minden lovas hisz a lovában, a vele kialakított különleges kapcsolatban, és abban, hogy együtt minden akadályt legyőzhetnek, minden könyvekben leírt okosságot megcáfolhatnak. Én is hittem. De ez sajnos nem mindig sikerül. Előbb-utóbb kiderül, hogy igaza volt az edzőnek, az állatorvosnak, a könyvnek.
A kérdés csak az, hogy megfogadod-e a megfogadásra érdemes tanácsokat, vagy inkább a saját bőrödön (illetve a lovadén) szerzel tapasztalatot…
Szóval? Te kinek a hibájából tanulsz?
Fotó: Haga Zsuzsi
