A túlsúly egyre gyakoribb és egyre nagyobb probléma a lovak körében is. Ahogy dr. Teresa Hollands mondta: “Mi szívinfarktust kapunk, a túlsúlyos lovak laminitiszt.” Égető szükség van a szemléletváltásra: az állatorvosoknak és a lótartóknak is meg kell érteniük, hogy a túlsúlyos ló is rossz egészségi állapotban van, mert nem fit a feladatához, hasonlóan, mint egy kórosan sovány ló tette hozzá.
.
A testsúly ugyan fontos adat például a gyógyszerek, féreghatjók pontos adagolásához, a ló egészsége szempontjából azonban sokkal fontosabb a test “összetétele”, magyarán az izom és a zsír mennyisége.
Fontos felmérni, hogy a zsír hogyan oszlik el a lovon: a nyakon, bordákon, faron. (Itt olvashatsz bővebben dr. Teresa Hollands rendkívül egyszerű kondícióbecslő módszeréről.) Súlyos esetekben a vakszem helyén is zsírlerakódás alakulhat ki.
A felső nyakél ellenőrzése is sokat elárul: az a “taréj” a tarkószalag felett, amitől még szebb lesz a ló nyakának íve, és amire sok lovas oly büszke, mert a helyes edzésmunkának tulajdonítja, nem más, mint zsírlerakódás.
A testet beburkoló zsírrétegnél a szervek körüli zsírdepók sokkal veszélyesebbek, mert ezek metabolikusan aktívak, folyamatos, krónikus gyulladást tartanak fenn a szervezetben és felborítják a hormonháztartást.
Zsírlerakódás szempontjából az állat korát is figyelembe kell venni. A csikók fizikailag és biológiailag nem tudnak felizmosodni, a zsírlerakódástól látszanak fejlettebbnek, erősebbnek, mutatósabbnak koruknál. A túlsúlynak azonban már csikókorban megvannak a maga káros és akár egy életen át nyögött következményei.
A kor előrehaladtával a test felépítése változik, ahogy a ló idősödik, az izomtömeg csökken, a zsírtömeg nő. Emiatt ha egy idős ló hízni kezd, általában zsír és nem pedig izom keletkezik. A bevitt kalóriamennyiség növelése ilyenkor nem segít, az izomtömeg pótlásához fehérjére és mozgásra van szükség.
Harc a túlsúly ellen
A túlsúlyos ló esetében komplex szemléletmódra van szükség: kiegyensúlyozott, egész életen át tartó, a tartásmódra és a mozgatásra is kiterjedő menedzsment programot kell kidolgozni a takarmányozás optimalizálása mellett.
Az ördög a részletekben rejlik – különösen igaz ez a takarmányozás optimalizálásakor, ugyanis pontos mennyiségekre van szükség. Pontosan fel kell mérni, hogy milyen takarmányból mikor pontosan mennyit, hány grammot vagy kilogrammot eszik a ló. A szálas takarmány minősége mellett lényeges információ, hogy az „ad libitum” szénából pontosan mennyit fogyaszt el a ló. Dr. Hollands bizonyos esetekben még a trágyát is összegyűjteti és leméreti a lótartókkal.
Fontos, hogy a ló természetes táplálékfogyasztási magatartását ne korlátozd, mert az stresszhez, a stressz pedig sztereotip viselkedésformákhoz, illetve gyomorfekélyhez, az pedig egykönnyen kólikához vezet. Épp ezért dr. Hollands nem a szárazanyagbevitelt, hanem a kalóriák számát csökkenti. A szénaetetés egy túlsúlyos ló esetében is lényeges, áztatással azonban csökkenthető a kalóriatartalom. Egyúttal azonban vitaminokat és ásványi anyagokat is veszítünk, amit pótolni kell. Kis lyukú szénahálóval pedig hatékonyan és a ló számára jól tolerálhatóan lassítható a takarmányfelvétel.
A takarmányozás átgondolásakor a mennyiség mellett lényeges a minőség is: gyakori, hogy egy ló bár mennyiségileg túl van etetve, minőségileg éhezik, mert fontos fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek hiányoznak étrendjéből.
A túlsúly elleni harcban érdemes kihasználni az évszakok adta lehetőségeket, hiszen a testsúly szezonálisan változik: egy egészséges, 500 kilogrammos ló akár 40-60 kilót is veszíthet télen. Félre kell tenni ilyenkor a lótakarót, az alsó nyakél és a has megnyírásával pedig még hatékonyabb a fogyás, hiszen a ló több energiát fog felhasználni testhője fenntartásához.
A túlsúly sajnos sokkal komolyabb következményekkel jár, mint amire a lótartók számítanak. A túlsúlyhoz (is) köthető hormonális betegségekkel (Cushing-kór, metabolikus szindróma, inzulin-rezisztancia) egyre gyakrabban találkoznak az állatorvosok. Mind a metabolikus szindróma, mind a jellemzően idős korban jelentkező Cushing-kór (PPID) esetében gyakori kísérő probléma a laminitisz, avagy savós patairha-gyulladás. A legeléstől nem szükséges eltiltani az érintett lovakat, de szájkosárral, a legelési idő csökkentésével, a legelésre szánt idő egy részének karámban töltésével csökkenteni kell a felvett fű- és kalóriamennyiséget. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a rövidebb időt a legelőn töltő lovak gyakran nagyon nagy mennyiséget legelnek rövid idő alatt.
Lovaink egészsége érdekében szemléletet kell váltanunk.
A kórosan sovány és a túlsúlyos ló sem egészséges, mindkettőnek csökken az élettartama és mindkettő nagyobb eséllyel van betegségnek kitéve
– emelte ki dr. Teresa Hollands.
Mint oly sok problémát, a túlsúlyt is egyszerűbb megelőzni, mint a miatta kialakult helyzetet kezelni. Épp ezért:
- Nézd kritikus szemmel lovadat
- Végezz rendszeresen kondícióbecslést
- Kérd ki állatorvosod és patkolókovácsod véleményét is (hiszen egyrészt több lovat látnak, másrészt biztosan nem elfogultak)
- Ha szükséges, változtass lovad tartásán és takarmányozásán – ehhez is kérd állatorvosod segítségét.
Képek forrása: Pixabay
Kapcsolódó témák:
- Széna >>
- Szénapellet >>
- Szénaháló >>
- Szénaetető >>
- Kondícióbecslés >>
A cikksorozat korábbi részei:
- Gyomorfekély és kólika: a Te lovad is érintett lehet >>
- A ló, a munka és az energia, avagy mire kell a lóerő? >>
- Lovadnak is kell a fehérje >>
- Zsír és olaj: nem csak lovad patájára való >>
- Korpa: valóban szükség van rá lovad étrendjében? >>
- Zab, árpa, kukorica, korpa: ezt kell tudnod lovad abrakjáról >>
- Lónak lucernát? >>
- Lovad mindennapi betevője: a jó minőségű széna 2. >>
- Lovad mindennapi betevője: a jó minőségű széna 1. >>
- A ló és a LÓ legelő >>
- A ló, a zab és a széna nem változott – de a takarmányozás igen >>
- Most kiderül, mit esznek az olimpián résztvevő lovak >>
- Nincs ennél egyszerűbb módszer lovad kondícióbecslésére >>
- Lótakarmányozás a Kamarai Állatorvosban >>
- Biofarmer Lótakarmányozási Szakmai Napok – a lótakarmányozásról profiktól >>