A ló, a munka és az energia, avagy mire kell a lóerő?

Lótartás, , , , , ,

Az, hogy lovad milyen terhelésnek van kitéve, meghatározza, mennyi energiára, illetve mennyi takarmányra van szüksége. Lótartóként ezt azonban nem mindig könnyű megítélni, jól jön hozzá egy kis tudományos segítség.

.

A takarmányozásban a kiindulási alap a nem dolgozó, nem növekedésben lévő és tenyésztésbe nem vont átlagos kifejlett ló (pl. kerti dísz, társló, stb.), aki csak úgy éli világát. Ez a létfenntartás szintje, vagy az úgynevezett napi fenntartó energia, minden egyéb takarmányigényt ehhez a szinthez viszonyítunk. A ló ebben az esetben alapvetően saját testtömege két százalékának megfelelő súlyú takarmányt fogyaszt el naponta, tehát egy 500 kilogrammos ló 10 kilogramm szénát. Ez a mennyiség nem csak a ló energiaigényét fedezi, de a szükséges időtöltést és rágásmennyiséget is biztosítja.

Ha viszont a ló valamilyen igénybevételnek van kitéve, vagy például munkába van fogva vagy tenyésztésben áll, a takarmány- illetve energiaigénye a terhelésnek megfelelően növekszik, de ez a két érték nem minden esetben jár kéz a kézben.

A sportoLÓ takarmányozása

Könnyű munkát végez egy hobbiló, túraló, a díjlovaglás és a fogathajtás alsóbb kategóriáiban szereplő ló. A létfenntartó szinthez képest ilyenkor a ló energiaigénye 20-40 százalékkal nőhet meg.

Közepes terhelésnek vannak kitéve a magasabb szinten versenyző díj- és fogatlovak, az ugrólovak, az alsóbb kategóriákban versenyző lovastusa lovak. A ló takarmányigénye ilyenkor a saját testsúly 2,25 százalékára emelkedik naponta (ez egy 500 kilogrammos ló esetében 11,25 kg), energiaigénye pedig a létfenntartó szint 1,6-szorosa.

Intenzív munka a lóverseny, a lovaspóló és a nemzetközi szintű military. Ez az a szint, ahol a szükséges energia, illetve a takarmány mennyisége a legtávolabb áll egymástól. Ugyanis a ló nem képes végtelen mennyiségű takarmányt felvenni, és ilyen terhelés mellett naponta továbbra is a saját testsúlyának 2,25-2,5 százaléka lesz a takarmányfogyasztása (ez egy 500 kilogrammos ló esetében 11,25-12,5 kg), energiaigénye viszont a létfenntartó szint közel duplája (1,9-szerese). Itt van különösen nagy jelentősége annak, hogy bevitt kalóriák számát úgy növeljük, hogy közben a takarmány mennyisége nem változik, és a ló a számára szükséges szálas takarmányt is el tudja fogyasztani. A szálas takarmány azonban itt már gyakran a napi takarmányadag mindössze 50-60 százaléka.

A létfenntartáshoz, illetve a könnyű munkához szükséges energiát a jó minőségű széna, illetve legelő is képes fedezni. De kizárólag az energiát, a vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, fehérjéket ilyenkor is pótolni kell megfelelő takarmánykiegészítővel.  Közepes, illetve intenzív munkaterhelés mellett a ló energiaigényét a legelő, illetve a széna már nem fedezi.

Helyes takarmányozás – eredményes tenyésztés

A fedezőméneknél jellemző probléma a túletetés és a túlsúly, pedig a tenyészszezon alatti terhelés a könnyű munkának felel meg – hívta fel a figyelmet dr. Pagan.

A tenyészkanca takarmányozását három részre oszthatjuk. Az első 5-6 hónapban a magzat tömege és táplálóanyag-igénye is elhanyagolható, ilyenkor nincs jelentős plusz igénye a kancának a létfenntartáson kívül, leginkább a kiegyensúlyozott takarmányozásra kell törekedni. A leggyakoribb hiba, amit a lótartók ilyenkor elkövetnek, a túletetés.

A vemhesség 7-11. hónapja során a kanca kalória-, fehérje- és ásványi anyag szükséglete a vemhesség első időszakához képest 30 százalékkal nő, mivel a magzat ilyenkor rendkívül erélyesen növekszik.

Majd a laktáció alatt jelentősen nő a kanca energia-, fehérje-, kalcium- és foszforigénye, illetve közel annyit eszik, mint egy Derby-győztes versenyló. Az első 12 hétben a kanca energiaigénye a létfenntartó szint duplája, majd az elválasztásig 1,75-szöröse, takarmányfelvétele pedig a testsúly 2,5 százaléka is lehet naponta. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy a kanca valóban megkapja a számára szükséges takarmányt, vizet és tápanyagokat.

A csikónak a zab az anyja?

A fenti mondás tükrében sok lótartó a vemhes kanca, majd a megszületett csikó zabadagjától várja, a sikert, vagyis a szép, egészséges, terhelhető lóvá cseperedő csikót. Ez viszont hiú ábránd.

A csikó élete az anyaméhben kezdődik, egészsége ekkor a kanca megfelelő takarmányozásán áll vagy bukik. A vemhes kanca takarmányának kell tartalmaznia a megfelelő ásványi anyagokat és nyomelemeket (pl. cink, vas, réz), mert ezek hiányát a születés után már nem lehet pótolni.

A csikó megszületése után sem könnyebb azonban a helyzet: ha a szoptató kanca takarmányozása nem megfelelő, illetve ha a növekedésben lévő csikó nem kapja meg a szükséges mennyiségű fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket, valamint ha a kritikus fontosságú ásványi anyagok és nyomelemek nem a megfelelő arányban szerepelnek a csikó étrendjében, azt az egészsége bánja. Ez megjelenhet akár viszonylag korán valamilyen fejlődési betegség, vagy akár évek múltán jelentkező, tipikusan mozgásszervi problémák formájában. Ugyanakkor a túlsúly és a túletetés is kerülendő úgy a kanca, mint a csikó esetében.

A jól megválasztott, minőségi tápok, illetve takarmánykiegészítők tehát sokkal hasznosabb segítséget jelentenek, mint a fándli zab megpúpozása.

Ne feledd, a legelő, a széna és a zab nem fedezi a ló teljes táplálóanyag-igényét (erről ebben a cikkben olvashatsz bővebben: Zab, árpa, kukorica, korpa: ezt kell tudnod lovad abrakjáról).

A cikkhez az előadásokon elhangzottak mellett segítségül hívtam még:

  • Dr. Kutasi Orsolya: Lovak emésztésélettana
  • Dr. Jo‐Anne Murray: Dietary management

A cikksorozat korábbi részei: