Korábban már tisztáztuk, hogy nem minden ló vadló, amit eddig esetleg vadlóként emlegettél. Most pedig arról lesz szó, hogy sem a vad, sem a visszavadult lovak nem tekinthetők egyetlen homogén állománynak. Mert ahány élőhely és ahány lópopuláció, annyiféleképp élik az életüket.
.
Koncentráljunk ezúttal a vadon élő lovak mozgására, ivási szokásaira és táplálkozására. Hogy miért pont erre a három tényezőre? Azért, mert szorosan összefüggenek.
Hampson és Pollitt 2007-2011 között készített, rendkívül érdekes tanulmányából szemezgettem az adatokat.
Evés, ivás, mozgás
Egy kísérlet során GPS jeladókat erősítettek házi lovakra és megfigyelték a mozgásukat különböző méretű karámokban és legelőkön. Egyidejűleg különböző élőhelyeken élő visszavadult lovakat is hasonló módon követtek nyomon.
A háziasított lovak esetén ahogy nőtt a karám mérete, úgy nőtt a napi megtett távolság. A 6×6 méteres kifutóban tartott lovak napi 1,1 kilométert tettek meg, de egy 16 hektáros karámban akár 7,2 kilométert is. Ebben a kísérletben a megfigyelt szabadon élő visszavadult lovak napi 17,9 kilométert tettek meg.
Egy másik kísérlet arra mutatott rá, hogy a Przewalski lovak ritkábban ittak, mint a házi lovak, és a testméretükhöz képest több vizet vettek fel. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vadlovak számára nem az ivás gyakorisága, hanem az elfogyasztott víz mennyisége volt fontos. A sivatagos részeken élő vad és visszavadult lovak valószínűleg genetikailag is alkalmazkodtak a forró és száraz éghajlathoz.
Jó példát szolgáltatnak erre a sivatag szélén élő ausztál brumbyk. A képességük, hogy akár 65 kilométert megtegyenek a víz és a táplálék között és négy napot is túléljenek víz nélkül, valószínűleg olyan adaptációt mutat, ami eltér a háziló ősöktől. Hiszen lássuk be, nem realisztikus azt elvárni, hogy egy átlagos házi ló hasonlóan nagy távolságokat tegyen meg hasonlóan ritka itatás mellett. Ez a kísérlet arra is rámutatott, hogy ezek a brumbyk nagyobb távolságokat tesznek meg naponta, mint azt korábban más lófélék esetén tapasztalták.
De mégis mennyit mozognak „a vadlovak”?
Ismét nem vadlovakról, hanem visszavadult lovakról lesz szó. Egy kísérletben 12 brumby mozgását vizsgálták, ők átlagosan 15.9 ± 1.9 kilométert tettek meg naponta (8,1-28,3 km közötti távokból jött ki ez az átlag).
A kutatók megfigyelték, hogy a visszavadult ausztrál lovak olyan területen, ahol bőséges legelő és víz is állt rendelkezésükre, közel maradtak a vízhez (maximum 8 kilométerre távolodtak el). De a sivatag szélén élő lovak akár 55 kilométerre is eltávolodtak a víztől és akár 12 órán át is mentek, hogy igyanak. Ezek a lovak csak 2-4 naponta ittak. Ez utóbbi nem általános és nem tipikus a visszavadult lovak között, de ezen populációk számára a túlélés záloga.
Egy másik kísérlet során négy sivatag szélén élő lovat, akik hozzá voltak szokva, hogy nagy távolságokat tegyenek meg a víz és a legelő között és ritkán igyanak, áttelepítettek egy olyan területre, ahol bőségesen rendelkezésükre állt víz és legelő. A lovak azonnal alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és a következő négy hónap során egyszer sem távolodtak el jobban a víztől, mint 4,9 kilométer.
Ezek a megfigyelések több fontos dologra rámutatnak:
- A legfontosabb, hogy a vad- és visszavadult lovak mozgását, a naponta megtett távolságot a táplálék és a víz elhelyezkedése, egymástól való távolsága döntően meghatározza.
- A vad és visszavadult lovak sem feltétlenül akarnak nagy távolságokat megtenni, ha nem muszáj. Lehet, hogy az adott élőhelyen rá vannak kényszerítve, de amint lehetőségük van, mert kedvezőbbek a körülmények, azonnal módosítanak.
A kutatók egyöntetű álláspontja, hogy a sivatagi brumbyk hatalmas távolságokat lefedő mozgása nem általánosan jellemző, nem “természetes” a visszavadult, vagy a vadlovak esetében sem, hanem kényszerhelyzet szülte megoldás.
A különféle vad és visszavadult lovakkal és lófélékkel (przewalski, zebra, szamár) végzett kutatások azt mutatják, hogy a lófélék átlagos, “természetes” mozgása körülbelül napi 5-10 kilométerre tehető.
Fotók: Flickr: yaruman5, Cowboy Dave, Bill Stilwell
Forrás: Improving the Foot Health of the Domestic Horse — The relevance of the feral horse foot model — by B. A. Hampson and C. C. Pollitt
