Az állatorvos az a mentős, aki maga finanszírozza a mentőautót és a defibrillátort

Szerencsésnek vallom magamat, amiért állatorvosokkal dolgozhatok, számos nagyszerű embert ismertem meg közöttük és rengeteget tanultam tőlük. Sőt, bátran vállalom, hogy elfogult vagyok irányukban. Emiatt különösen kritikusan látom a helyzetet, amikor valamilyen úton-módon kapcsolatba kerülök a humán egészségüggyel és szembesülök hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb esetekkel. Figyelem, megosztó tartalom következik!

.

Tény, hogy szerencsés vagyok. Olyan állatorvosok vesznek körül, akik értékes és/vagy családtagként szeretett állatokat gyógyítanak. Ráadásul egytől-egyig kiváló szakemberek. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem volt rossz tapasztalatom állatorvosokkal. Megfizettem ezen a területen is a tanulópénzt, találkoztam csapnivaló szakemberekkel és láttam hajmeresztő ügyeket is. Mindennek ellenére azt mondom, le a kalappal előttük. És azt, hogy az állataim jó kezekben vannak, ha egészségügyi ellátásra szorulnak.

Fotó: Flickr, Dot Diva
Fotó: Flickr, Dot Diva

De lássunk néhány konkrétumot:

  • És azt látom, hogy az állatorvosok gyakran nem dolgoznak kevesebbet, mint a humán egészségügyben dolgozó kollégáik. Ők is éjszakáznak és ügyelnek bőven, és ritka kincs egy-egy nyugodt ünnepnap, vagy egy szabad este.
  • Nincsen fizetett szabadságuk és betegállományuk, hiszen a legtöbben vállalkozók.
  • A továbbképzéseiket maguk fizetik.
  • Nem panaszkodhatnak a munkakörülményekre, az eszközparkra, a műszerekre és fogyóeszközökre, mert mindezt magunknak kell megteremteniük és finanszírozniuk ahhoz, hogy dolgozhassanak. Nem csupán néhány fecskendőről és egy fonendoszkópról van szó, hanem akár az autóról, amivel az állatorvos a betegeihez jár, az olyan rettenetesen drága műszerekről, mint a mobil röntgen, ultrahang, vagy épp endoszkóp. Vagy akár egy saját rendelőről. A kijáró állatorvos pedig az állat tartási helyén gyógyít: az istállóban, a legelőn, télen, nyáron, esőben, hóban.
  • Gyakran teljesen egyedül dolgoznak, nincsenek asszisztenseik, ápolóik, akik folyamatosan a kezük alá dolgoznának, vagy elvégeznék az adminisztrációt.
  • Nem kapnak több tízezer forintnyi hálapénzt, hiszen az állattartó a szolgáltatásért fizet. Legfeljebb egy kis borravaló, egy kávé vagy egy doboz csokoládé, és a jól végzett munka tudata a plusz egy-egy eset után.
  • Képesek arra, hogy nem csak a pácienssel – tehát az állattal -, de az állattartóval szemben is empatikusak legyenek – pedig épp ugyanazzal az emberanyaggal dolgoznak, mint humán kollégáik.
  • Igyekeznek minden beavatkozást a lehető legkíméletesebben végezni, hiszen elég, ha egyszer indokolatlanul fájdalmat okoznak, az állat legközelebb egyértelműen és vehemensen meg fogja nehezíteni az együttműködést.
  • El tudják magyarázni, milyen betegségről van szó, mi okozza, mi a teendő.
  • Egy állatorvos akkor is megmutatja és elmagyarázza az állattartónak, mit lát a röntgen vagy ultrahang felvételen, ha az még soha nem látott ilyet.
  • Örülnek, ha az állattartók minél többet tanulnak, mert ez azt jelenti, hogy kevesebb és jobban kezelhető problémákkal fordulnak majd hozzájuk.
  • Tudnak mérlegelni. Nem áldozzák fel a pácienst a diagnózisért, nem teszik ki felesleges és túlzott kiadásoknak az állattartót, hanem mérlegelnek és próbálnak mindhárom fél számára optimális megoldást találni.
  • Ha szükséges, bátran továbbküldik a beteget a megfelelő tudással/felszereltséggel rendelkező kollégához vagy ellátóhelyre, és erről konzultálnak is a hatékonyabb ellátás érdekében.
  • Mindennapos, hogy például mozgásszervi problémákat, műtéteket követően előírják a rehabilitáció menetét az állattartónak, vagy fizioterápiát javasolnak.
  • És még egy érdekes dolog: az elvégzett munkáért vállalt felelősség. Minden praktizáló állatorvos kötelezően rendelkezik felelősségbiztosítással.
Egy kis fizioterápia
Egy kis fizioterápia – Fotó: Flickr, Oregon State University

A fenti összehasonlítás messze nem teljes és értelemszerűen nem az egyetemes igazságot, hanem a saját tapasztalataimat, évek alatt átélt sok-sok eset alapján kikristályosodott véleményemet tartalmazza. Még véletlenül sem állítom, hogy minden fekete és fehér. De azt igen, hogy egészségügyi probléma esetén hamarabb fordulok állatorvos ismerőseimhez, mint a háziorvosomhoz.

Tény, hogy az állatorvosok között sem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő szakembert, de állattartóként megteheted, hogy döntesz arról, kire bízod kedvencedet. Ha pedig megtaláltad a megfelelő szakit, sokat tehetsz a zökkenőmentes munkakapcsolatért.

Lábjegyzet

  • A fenti összefoglaló egy hosszabb, megtörtént humán esetek alapján megírt cikk részeként készült.
  • Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem helyeztem el reklámokat.
  • A fenti írás a rendelkezésemre álló információk alapján a véleményemet tartalmazza.

Fotó: Flickr – Dot DivaFlickr – Oregon State University

Kapcsolódó írásaim:

Lovad van? Hívj lovas állatorvost! >>

Az állatorvosoddal való jó kapcsolat titka >>

Vigyázz lovad állatorvosára (és magadra)! >>

Lovadhoz hívj lovas állatorvost – avagy a tévédoki-jelenség >>

Miért nem lettem állatorvos? >>

Jól nézd meg, kire bízod kutyád egészségét >>