A ló és a LÓ legelő

A legelés fontos, ezt minden lótartó tudja. De egyáltalán nem mindegy, hogy hol, milyen legelőn. Egész könyveket lehetne megtölteni azzal, milyen is pontosan a jó minőségű legelő, milyen növényeket kellene, hogy tartalmazzon, lehet morfondírozni azon, hogy mi a jobb, a telepített, vagy az ősgyep. De szorítkozzunk a még ennél is fontosabb alapokra.

.

Növényevő lévén a ló létszükséglete a rost, melynek legfőbb forrása a széna és a legelő. A takarmányozás alapja ideális esetben még sport- és versenylovak esetében is a napi 2-3 óra legelés lenne.

Kép forrása: Pixabay
Kép forrása: Pixabay

Tévhit ugyanakkor, hogy a legelőn megvan minden, amire a lónak szüksége van. Ez még a jó minőségű angol vagy kentucky legelők esetében is csak fenntartásokkal igaz: biztosítják ugyan a létfenntartáshoz és könnyű munkához szükséges energiát (sőt, abból gyakran túl sokat is), ásványi anyagokból és nyomelemekből azonban még azok sem adnak elegendő mennyiséget. A magyar legelők pedig májusra elveszítik a takarmányozásban betöltött szerepüket.

Nézzük, mit ért dr. Pagan “jó minőségű legelő” alatt! Érdemes megfigyelni a fű magasságát és sűrűségét is:

Kiváló minődégű legelő - Fotó: Kentucky Equine Research
Kiváló minődégű legelő – Fotó: Kentucky Equine Research

TAnita Lovasboltja

Az ilyen legelő biztosítja tehát a létfenntartáshoz és a könnyű munkához szükséges energiát, ásványi anyagokból, nyomelemekből azonban még ez sem ad elegendő mennyiséget. Idehaza viszont nem kifejezetten jellemző, hogy a lovak az év nagy részét ilyen legelőkön tölthetnék.

Ez viszont nem legelő, hiszen ez maximum csipegetés, de semmiképpen sem legelés:

Ahogy ez sem legelő – legalábbis lótakarmányozás szempontjából nem minőségi legelő:

Bár első pillantásra tetszetős lehet a magas, kiszáradt fű, hiszen olyan, mintha a ló a hasa aljáig járna a szénában, takarmányozás szempontjából ez közel sem ideális helyzet. Ahhoz ugyanis, hogy a növény szára elég erős legyen a virág, majd a magok megtartásához, egy lignin nevű anyag termelődik benne. A lignin a ló számára nem emészthető, ezáltal jelentősen rontja a növény emészthetőségét. Azok a legelők, ahol tehát akár 60-80 centiméteres felmagzott fűfélék lengedeznek, lótakarmányozás szempontjából nem jó minőségű legelők. 

Mindkét esetben fontos, hogy lótartóként megértsd: az ilyen területek időtöltés szempontjából legelők, takarmányozási szempontból azonban nem töltik be a szerepüket. Hiba lenne tehát azt gondolni, hogy az a ló, amelyik napja nagy részét ilyen legelőn tölti, nem igényel takarmánykiegészítést. Ilyen esetekben fontos, hogy a legelőre széna is ki legyen helyezve, amit a lovak igény szerint fogyaszthatnak.

Az, hogy milyen a legelő minősége, természetesen az adott földterület talajától és a klímától is függ, a hazai természeti viszonyok pedig nem kedveznek annak, hogy az angliaihoz vagy kentuckyhoz hasonló legelőkben dúskáljunk. A tudatos  legelőgazdálkodás és az átgondolt takarmányozás azonban nagyon sokat segíthet abban, hogy a meglévő adottságokból lovaink számára a lehető legjobbat hozzuk ki.

Kapcsolódó írásaim legelő témakörben:

A cikksorozat korábbi részei: