Németország: hatalmas az igény a lovas állatorvosokra

A Hanseklinik für Pferde Németország egy olyan különleges részén található, ami a német sportlótenyésztés fellegvára és ahonnan karnyújtásnyi távolságban vannak a világhírű lovas komplexumok  (pl. Verden, Luhmühlen). A klinikán végzett munkájáról és németországi tapasztalatairól egy fiatal magyar állatorvos, dr. Varga Bettina mesél.

.

Milyen a lótartók hozzáállása?

Dr. Varga Bettina: Az itt eltöltött idő alatt lehetőségem volt mindenféle lótartóval találkozni, kezdve a legnagyobb versenylovasoktól az első lovas hobbi lótartókig. A legnagyobb különbségnek azt találtam, hogy sokkal inkább tisztelték az állatorvosi szakmát. Baj esetén nem folyamodnak házi praktikákhoz, nem a szomszéd lótartót és a közelben lévő patkolókovácsot kérdezik meg, s esetleg ha már minden kötél szakad, hajlandóak felhívni az állatorvost. Persze azok sem ördögtől valók, de fontos megtalálni az arany középutat.

Egy példával szemléltetve: egy ugrólónál szívzörejt állapítottak meg a védőoltás beadásakor. Itt a tulajdonos kétség nélkül elviszi megultrahangoztatni. Sokszor a szív méretének megváltozásánál, visszaáramlásnál sem állapítható meg, hogy milyen gyorsan, mennyire fog súlyosbodni, az első félév mindig a legkritikusabb. Kézzel fogható kezelési tervet sem kapnak. Később a lóval ugyanúgy visszajárnak kontrollra, majd a találtaknak megfelelően engedélyezi az állatorvos a munkavégzést vagy kis százalékban nyugdíjazásra kerül a ló. Otthon sok esetben hogy zajlana ez le, tisztelet a kivételnek? Az esetek egy részében elvinnék a lovat az első ultrahangra, majd „mivel egy rakat pénz volt, gyógyszert se adott, és csak hebegtek-habogtak” a prognózist illetően, vissza se mennek, és később ha a ló a gyerekkel összeesik a pályán, mehet az ujjal mutogatás.

Ugyanúgy a német lótenyésztők is mindig sokallják az állatorvosi költségeket, ennek ellenére kevesebb „sumákolással” lehet találkozni.

Emellett nagyon jól képzettek a lovasok, a problémákat azonnal észlelik, és olyan pontossággal le tudják írni az állatorvosnak, ami mindenképp becsülendő. Ezzel nagyban segítik az állatorvos munkáját, a pontos diagnózis felállítását.

A legkisebb póniknál is igényesek a tenyésztési munkát, rendezett papírokat, kiképzést és tartást illetően. Németországban az egész lovassport sokkal professzionálisabb szinten működik, a ló vagy családi kedvenc vagy száz százalékosan anyagi alapokon nyugvó sporteszköz. Ezeket mind figyelembe kell venni akár a tulajdonossal való kommunikációban, akár a terápiás lehetőségek felállítását illetően is.

A lótenyésztés Németországban is sokszor szenvedély vagy játék az orosz rulettel,

mert ahhoz, hogy minimális nyereségük legyen a csikó megtervezésétől legalább hároméves koráig, mindennek tökéletesen kell zajlania. Márpedig számos olyan tényező közrejátszhat – maradandó sérülés, rizikós röntgenképek, le nem szállt herék, stb. – amit tudatos tenyésztői munka sem befolyásolhat.

TAnita Lovasboltja

Milyen az állatorvosok hozzáállása?

Dr. Varga Bettina: Szerencsére az itteni állatorvosok már rájöttek, hogy nem éri meg egymás ellen, széllel szemben harcolni. A lovassport az elmúlt 20 évben sokat fejlődött, nagyobb szaktudást és professzionalitást igényel, valamint a szakmai hiányosságok is nagyobb kockázatokkal és következményekkel járnak.

A lovaknak is csúcsteljesítményt kell nyújtaniuk és elvárás, hogy lehetőleg 20-25 éves korukig fittek maradjanak. Egy sportló ugyanolyan bánásmódot érdemel, akárcsak egy élsportoló. A lovak a teljesítményük maximumát 9-10 éves korban érik el, amit 4-5 évig jó lenne szinten tartani, majd pár évet tanítvánnyal versenyeztetni. 20 éves kora körül csikó mellé az első terepekre szeretnék használni és minél később nyugdíjazni. Azonban egyes problémák, foglalkozási betegségek már 8-10 éves korban már prediszponáltak, bizony ekkor megjelenhet a SPAT, pataízületi gyulladás és a szem állományának minősége is elkezd már romlani. Ahhoz hogy egy sportló extra teljesítményt tudjon nyújtani, ehhez a tulajdonosok, lovasok, orvosok, kovácsok és nyergesek szoros kooperációja szükséges.

A klinikánkról nem kerülhet ki egy röntgenkép se, anélkül, hogy többen ne látnák, mivel adott esetben egy fel nem fedezett képlet több tízezer eurós veszteségekkel is járhatna egy elit sportlónál.

Az teljesen rendben van, ha az ember nem ért valamihez, ma már lehetetlen minden területen belül naprakésznek lenni, de tudjon és merjen kérdezni a kollégáktól, főleg az adott problémában jártas specialistától.

Annak ellenére, hogy itt roppant nagy a nyomás és a verseny állatorvosi részről, elismeréssel és tisztelettel beszélnek egymásról. Ha a klinikánk főbb profilját, a szemműtéteket nézzük, mi sem tudnánk 1000-1200 szemet műteni évente jó kollegiális kapcsolat nélkül. Lesarkítva a saját példáinkat: a specialistához való küldés sok esetben megmentette már a lovak látását, vagy egy-egy időben felfedezett anomália a szívnél megakadályozta, hogy a ló a versenypályán essen össze. Egyszóval náluk már előrébb jár a házi állatorvos vs. specialista rendszere.

Ébresztőboksz - Fotó: Hanseklinik für Pferde
Ébresztőboksz – Fotó: Hanseklinik für Pferde

Milyen problémákkal szembesülnek az állatorvosok?

Dr. Varga Bettina: Németország ezen területén rengeteg ló van, hatalmas az igény a lovas állatorvosokra, amiből viszont kezd hiány lenni. Ez hatalmas stresszt jelent számunkra, nagy a nyomás.

Állatorvosként lehetsz bármilyen jól képzett, naprakész, elvégezheted jól a munkád, sokszor a tulajdonos mégis más szempontok szerint fog elbírálni, ami nem feltétlenül befolyásolható . Például hogy mennyit késtél, mennyire nyugodtan tűrte a ló a vizsgálatot, fel merted-e venni a telefonod egy fontos hívásnál vizsgálat közben… Tehát nagy a nyomás, hogy ha nem vagy elég jó, lesz helyetted másik.

A legnagyobb problémát azonban a szakma elnőiedesedése és az ügyeleti rendszer összeomlása jelenti.

Az egyetemen tanulók 90%-a nő, akik a későbbiekben inkább a kisállatpraxis felé tendálódnak, nem akarnak vidékre költözni. Emellett végzés után a kellő tapasztalat megszerzését követően mindössze 5-7 év marad olyan szaktudás megszerzésére, ami gyermekvállalás után a gördülékenyebb visszaállást segítené vagy marad a pályaelhagyás. Sajnos ez nem az a hivatás, ahol az óvoda bezárásakor biztosan oda fog érni az ember. Nemsokára észrevehetőbb lesz a tendencia, de egyre többen csak félállásban vagy heti 40 órát akarnak dolgozni ügyeleti rendszer nélkül. Ez munkaadói részről nagy problémát szül, mivel dupla annyi alkalmazott kell ugyanannyi munkára, ami az állatorvosi szolgáltatások rohamos drágulásához vezethet az elkövetkező években.

Ma már nem fordul elő, hogy éjszaka a kólikáshoz a kedvenc állatorvos megy ki. A túlórákat próbálják jobban leszabályozni, de

főleg kezdőként brutális mennyiségű munkát, túlórát és éjszakázást jelent ez a hivatás.

Bár sok lótulajdonos nem hinné el az állatorvosi számlát megpillantva, de egzisztenciálisan egyáltalán nem vonzó szakma.

Egy internshipes állatorvos fizetése még ma is egy lovász, belovagló, lóápoló bére alatt van, pláne ha a túlórákat is nézzük.

Ezzel szemben, ha naprakészek szeretnénk maradni, minden évben elmegy minimum egy havi fizetésünk a továbbképzésekre. Emellett a James Herriot-féle kalandos állatorvos élet sem reális már, ugyanúgy ahogy az egyszemélyes praxisok sem. Ma már a sima, általános tevékenységet végző utazós praxisból is nagyon nehéz kijönni nyereségesen. Csak oltásokból és kehes, kólikás lovakból nehéz megélni, aki pedig egy lépcsőfokkal nagyobb beruházásba fektet, annak számolni kell azzal, hogy egy jó minőségű röntgen csillagászati összegekbe kerül, az autót be kell rendezni, fenn kell tartani, tankolni, stb.

Egy shetland póni boksza jobbulást kívánó üdvözlőlapokkal - Fotó: Hanseklinik für Pferde
Egy shetland póni boksza jobbulást kívánó üdvözlőlapokkal – Fotó: Hanseklinik für Pferde

A hazaihoz képest milyen különbségeket tapasztaltál például a lótartás és takarmányozás terén?

Dr. Varga Bettina: Az első különbség, ami feltűnt, a fedeles lovardák gyakorisága. Ez nagyban segítette a munkánkat télen, így időjárástól függetlenül tudtunk optimálisan sántaságot puha talajon vizsgálni.

Az esős idő másik következménye, hogy hozzászoktatás után gyakori a szenázs etetése, amivel a tulajdonosoknak nagyon jó tapasztalatai vannak. Almolásra általában nem szalmát, hanem a forgácsok különféle változatait használják. A tartási módok mindegyike elterjedt, a lovardák gyakoriságának köszönhetően a tulajdonos szabadon választhat, melyiket preferálja.

Takarmánykiegészítőkből és müzlikből óriási a választék, de ezzel kapcsolatban a véleményem az, hogy a kevesebb néha több. Persze egyes betegségeknél, például légzőszervi problémáknál, krónikus mozgásszervi problémáknál mindenféleképp ajánlatos, csak győzzük megtalálni az ár-érték arányban a legmegfelelőbbet. Nagyon nagy gondot fordítanak a lovuk ápolására, védelmére és tisztaságára.

Emellett ugyanúgy problémák mutatkoznak a lovardákban a szervezett egészségügyi intézkedésekkel, mint például közös féreghajtás, azonos oltási protokolok elvárása, mint máshol.

A Hanseklinik für Pferde istállója
A Hanseklinik für Pferde istállója

Beszélhetünk divatról a lógyógyászattal, illetve lótartással kapcsolatban?

Dr. Varga Bettina: Az állatorvosi szakmán belül mindig is voltak és lesznek divatbetegségek, amik később csak több-kevesebb jelentőséggel bírnak. Ilyen volt a patahenger, majd a nyak problémái, jelenleg az iliosacralis eredetű betegségek.

Jó irányvonalnak tartom, hogy hatalmas hangsúlyt fektetnek a regenerációra.

Mivel a lótulajdonosok maguk is gyakran járnak fizióra, ezért természetesebb, hogy a lovuknál is előszeretettel alkalmazzák. Az itteni fizió, akupunktúra és chiro képzések – amik több ezer eurós tételt tesznek ki – nagyon részletesek, kezdve az anatómiai alapoktól a széleskörű gyakorlati képzésig mindent felölelnek. A tulajdonos jelzi az anomáliát, amit felfedezett, majd a fiziós tréningjavaslatokat ad, átmozgatja a ló befeszültebb testrészeit, azonban ha komolyabb problémát tapasztal, nem rest jelezni, hogy az állatorvossal is fel kellene venni a kapcsolatot.

Mi a helyzet a patkolókovács szakmával?

Dr. Varga Bettina: A patkolókovács szakma ugyanazt az utat járja be, mint az állatorvosok fognak pár év múlva: a hiány a kovácsok körében már erőteljesen érezhető. Nagyon jól képzettek, jó képzési rendszerrel rendelkeznek, elfogadják a szakmai utasításokat és nekik is számos ötletük van egy-egy patkolást illetően. Kiemelkedő az állatorvossal való együttműködésük, bár én úgy tapasztaltam, hogy ez otthon is remekül működik. Nagyon fontos itt is a konzultáció, mert számos esetben láttam már olyan sánta lovat, ahol mindkét oldali 90 fokos röntgenfelvétel alapján a patkolás megváltoztatása után a ló ismét tünetmentes. Bizonyos betegségeknél (laminitis, patahenger szindróma, pataízületi gyulladás) mindenféleképp ajánlatos mindkét fél véleményét meghallgatni.

Folytatása következik

Mennyi az annyi? Dr. Varga Bettina legközelebb betekintést ad abba, hogy mennyibe kerül a lóvásárlás, a lótartás, a lovak biztosítása, illetve állatorvosi kezelése Németországban.

Kapcsolódó cikkek:

Németország: ahol egy órán belül elérhető egy lóklinika >>

Egy lovas állatorvos mindennapjai Németországban >>