A lovas karácsonyi horrorparódia folytatódik – avagy három praxis, egy eset

Lótartóként megtanulja az ember értékelni a hétköznapok szürkeségét, azt, amikor nem történik semmi. A legtökéletesebb ünnepi jókívánság, amit mi kaphatunk, ha valaki „eseménymentes” karácsonyt kíván. Hogy miért? Elég, ha annyit mondok: Terina karácsonyi sagája 2017-ben is folytatódott.

.

Ismételjük át röviden az előzményeket:

2015 karácsonyán

Szóval az történt, hogy az én édes, aranyos, egyetlen narkolepisziás öreg lovacskám a tutiszuper lábvédőt kijátszva leverte a lábát, amikor elszenderedett, majd szépen végigtotyogott Romeo összes trágyakupacán azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy rám hozza a frászt. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még soha nem örültem ennyire annak, hogy Terina leverte a lábát, hiszen ez nagyságrendekkel jobb opció, mintha valóban vér lett volna valamelyikük trágyájában.

Karácsony után jött a feketeleves

Örömöm hamar ürömbe fordult. Terina ugyanis ezt a lábát ezen a helyen már többször is sebesítette az elmúlt évek folyamán, egyszer varrni is kellett. Ennek köszönhető, hogy ami karácsonykor még csak ártatlan kis bibinek tűnt a mi gyakorlatunkban, gyógyulás helyett egyre inkább kinyílt, és még kéthetesen is volt, hogy naponta kétszer cseréltem le a teljesen véráztatta kötést. Javulás alig látszott: tavasszal még mindig tekintélyes méretű seb tátongott Terina lábán.

Végül novemberben magam is nehezen hittem el, hogy a sérülés keletkezése után majd’ egy évvel, sok munka, temérdek mennyiségű kötszer és egy kisebb műtét után búcsút inthettünk a kötésnek és az öreglány visszatérhetett a lábvédő használatára. Szívből reméltem, hogy Terina ezúttal hagyja, hogy egy kicsit unatkozzak és beporosodjon a polcon a kötözős ládikám.

Még ugyanezen bejegyzés utóirata 2017 karácsonyán

Terina ezúttal sem hagyott időt sem a pihenésre, sem a porosodásra: december 25-én este 9 és 10 óra között már ismét a lábai előtt hevertünk dr. Pallós Andreával.

TAnita Lovasboltja

Ez történt 2017 karácsonyán

Szóval az úgy volt, hogy 2017 karácsonyán épp csak elkészültem a 2017-es év kanosszajárását leíró bejegyzéssel, és mint aki jól végezte dolgát, kimentem ellenőrizni LÓszágaimat. Látszólag a béke szigetére. De ahogy alaposabban megnéztem Terinát, a jobb első lába be volt dagadva, a lábtőtől lefelé pedig mintha víz folyt volna végig rajta. Ahogy jobban megnéztem, kiderült, hogy az öreglány újabb meglepetést eszelt ki nekem karácsonyra: a lábtő elülső felén egy apró sérülésből átlátszó folyadék szivárgott. Menten kivert a hideg veríték, hiszen ha fennáll a lehetősége annak, hogy egy sérülés ízületet érint, az top vészhelyzet.

Gondolom, a gyakorlott Racionál Horsemanship és LóElsősegély olvasóknak mondanom sem kell, hogy ha fennáll az ízületi érintettség gyanúja, nem nyúlunk bele a sérülésbe, nem spriccelünk bele semmit, hanem csak megakadályozzuk a további szennyeződést, és azonnal állatorvost hívunk. A gyógypillantást nem lehet megúszni, mert ha az ízületbe hatol a sérülés, akkor abból nagy baj lehet. No de honnan szerezzek állatorvost december 25-én? Tegyem fel azonnal lószállítóra és irány a kórház?

Elsőként állatorvos barátnőmet, dr. Pallós Andreát próbáltam elérni telefonon. Neki azonban – nem elítélhető módon – jobb dolga is volt szent karácsony ünnepén, mint hogy a telefonját figyelje. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és szélnek eresztettem egy fotóval és videóval megspékelt körüzenetet állatorvos ismerőseimnek a Facebookon:

„Ezer és millió bocs a zavarásért, tudom, hogy ünnep van, de félek, hogy gond van. … Tudom, hogy ha ilyet látok, akkor nagyon óvatosnak kell lennem. … Szerintetek ez azonnali SOS vészhelyzet, vagy holnapig takarékra tehetem magamat? Megoldható itthon, vagy irány valamelyik kórház? Nagyon köszi és még egyszer nagyon bocsi…”

Nos ez az a szitu, amikor nem tudod, hogy sírj-e, vagy hisztérikusan nevess, hiszen bizonyára minden állatorvos ismerősöd tűkön ül december 25-én este, arra várva, hátha épp a te kedves lovaddal töltheti az ünnepi estét.

Dr. Tornyi Katalin szerencsémre néhány perc alatt a segítségemre sietett, és néhány ellenőrző kérdés után kimondta a verdiktet: ha nincs láza és terheli a lábát, akkor valószínűleg várhat reggelig, de akkor mindenképp lássa állatorvos.

Kicsit megnyugodva fogtam neki az esti etetésnek, amikor megcsörrent a telefonom: dr. Pallós Andrea hívott vissza, aki egy karácsonyi buliból hazafelé indulva látta, hogy kerestem. Minket ismerve tudta, hogy nyomós okom lehetett arra, hogy ilyenkor hívtam. Sőt, megkockáztatotm, hogy különösebben meg sem lepődött. Karácsony ide, buli oda, a doktornő határozott volt: ő ezzel a lóval bizony nem vár másnapig. Így történt, hogy 2017. december 25-én este 9 és 10 óra között meghitt karácsonyi hangulatban kucorogtunk Terina lába előtt.

Karácsonyra így végül az öreglány két hétre elegendő csinos kötést és szigorú bokszfogságot kapott. Én pedig azt, hogy a vizsgálat alapján a sérülés úgy tűnt, hogy csak valamelyik bőr alatti nyálkatömlőt érinti.

De mivel poénokért Terina soha nem megy a szomszédba, januárban még egyszer megviccelt minket. A sérülésből ugyanis folyamatosan szivárgott a folyadék. Ami egy ideig normális, de egy idő múlva már nem. Amikor január elején még mindig szivárgott, dr. Pallós Andrea kiadta a következő utasítást: műszeres vizsgálat dr. Molnár Józseffel, aki szintén jól ismeri már az öreglány ügyes-bajos dolgait. Egyeztettünk is egy időpontot Molnár doktorral, amikor valamiért nem jött össze a találkozó. Az aznapi kötéscserekor még jól látszott, hogy a seb még mindig szivárog. Majd amikor másnap reggel befutott Molnár doki és lekaptuk a kötést, láss csodát: semmi szivárgás. Mondhatnám, hogy már meg sem lepődtünk, pedig de.

No kérem, így tudja Terina egyszerre több ember karácsonyát is meghitté és boldoggá tenni évről-évre.

Kapcsolódó írásaim:

Karácsonyi történet lovakkal, vér és horror nélkül >>

Vér van a lovam trágyájában?! Véres karácsonyi horrorparódia lovakkal >>