Lovadhoz hívj lovas állatorvost – avagy a tévédoki-jelenség

Fogóval lecsípett lófogak, felületesen megvizsgált, félrekezelt vagy kezelés híján szenvedő állatok, megfelelő bódítás vagy fájdalomcsillapítás nélkül elvégzett kezelések, problémás higiénia – az egyik infotainment csatorna műsora nagyszerűen bemutatja, mire számíthatsz, ha lovadhoz és kutyádhoz nem a megfelelő állatorvost hívod.

.

Lovas állatorvosokkal karöltve évek óta hirdetem: lóhoz hívj lovas állatorvost, hiszen egy haszonállatokra vagy kisállatokra specializálódott doki sem a megfelelő tudással, sem a megfelelő felszereléssel nem rendelkezik lovad ellátásához. De így van ez kutyáddal és macskáddal is: számukra sem megoldás, ha a helyi haszonállatos doki próbálja kezelni őket.

Szerencsére egyre több a felelős, érdeklődő gazdi, aki megfogadja a tanácsot, egyre többen figyelnek állataik egészségmegőrzésére és egyre többen kíváncsiak az állatorvosok munkájára is. Utóbbi csoportot célozzák meg a különféle infotainment csatornák állatorvosi sorozatai, melyekből több már magyarul is látható. Van köztük olyan, ahol minőségi munkát, állatorvosi bravúrokat és követendő példát láthatnak a nézők és van olyan is, ami megdöbbentő, hogy egyáltalán adásba kerülhetett. Emellett pedig nehéz elmenni szó nélkül.

Képzeljük el, hogy adott egy vidéki állatorvosi praxis valahol messze-messze, egy távoli országban, ahol haszonállatokat, kisállatokat és lovakat egyaránt ellátnak. A hős pedig a jóságos, sokat látott, őszülő halántékú doktor, aki minden állaton segít és, akiről időről időre elhangzik, hogy úgymond a “régi idők” szülötte, tehát – tessék kapaszkodni! – ő még a tünetek alapján állapítja meg, mi baja az állatnak. Arra sajnos senki nem hívta fel sem a főhős, sem csapata, de még a műsorkészítő figyelmét sem, hogy, ezt bizony az „új generációs állatorvosok” is így csinálják.

Persze a “régi iskola” esetünkben azt is szavatolja, hogy gyakran szóba sem jönnek holmi csilli-villi módszerek és drága vizsgálatok (értsd: akár egy egyszerű vérvizsgálat vagy röntgen), hiába lenne indokolt. A néző pedig meghatottságtól könnyes szemmel azonnal a zsebkendője után nyúl, amikor kiderül, hogy a jóságos doktor akár ingyen is segít a rászorulóknak. A gazdik mosolyogva nyilatkoznak a kamerának, a néző pedig elolvad a kedves, kicsit morózus főhős láttán, hogy na tessék, így is lehet.

Amit viszont sem a mosolyogva nyilatkozó gazdik, sem a tévé előtt olvadozó nézők döntő többsége nem tud az, hogy ami a képernyőre kerül, nem minden esetben felel meg az állatorvos szakma irányelveinek. Tehát amit esetünkben a képernyőn lát, az a szakma állásfoglalása szerint nem képviseli azt a színvonalat, ami elvárható egy, a szakmáját gyakorló állatorvostól.

A kérdéses sorozat és az abban látható módszerek nem csak a műsor szülőhazájában, de hazai állatorvosi körökben is témát szolgáltattak, Amerikában pedig kifejezetten követelték dokik, hogy a szériát vegyék le műsorról.

A sterilitás hiánya, a szteroidok és antibiotikumok igencsak szabados kezelése, az anesztéziás és fájdalomcsillapító protokollok figyelmen kívül hagyása csak néhány kifogás azok közül, amit a szakma a kérdéses sorozat kapcsán felvetett. Ezek pedig nem egyszeri, elvétve előforduló esetek, sorra követik egymást a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb sztorik. Mindezt a magyar nézők nem teljesen megbízható magyar szinkronnal tetézve élvezhetik.

És az a szomorú, hogy még csak nem is beszélhetünk túlságosan bonyolult esetekről, hanem tényleg az alapokról: sterilitás, bódítás, fájdalomcsillapítás, alapos fizikális vizsgálat ésatöbbi…

A nézettség azonban úgy tűnik, felülír mindent. Hiába a szakma tiltakozása, a főhős afférjai a helyi szakmai felügyelettel és a bírósággal, a műsorkészítőknél még ez sem kongatta meg a vészharangot, és show futott tovább. Miért is tettek volna bármit, hiszen nagyszerű nézettségi adatokat produkált. Helyesebben valamit mégiscsak tettek: tíznél is több évadot forgattak le belőle. Valószínűleg a külföldi sikereknek köszönhetjük, hogy a kérdéses sorozat már magyarul is borzolja az állatok ellátásához valamit is értő nézők idegeit.

De ami miatt ez a sorozat más megítélés alá esik, mint egy gyenge vígjáték vagy szappanopera az az, hogy a televízió előtt ülő nézők jelentős része nincs is tisztában vele, hogy amit lát, az szakmailag teljesen helytelen. Sőt: nem is várható el a nézőtől, hogy rendelkezzen azzal a tudással, ami képessé teszi a műsorban bemutatott helyes és helytelen eljárások felismerésére. A műsor emiatt megtévesztő, és

aláássa mindazt a munkát, amit az állatorvosok és a hozzám hasonló cikkírók végeznek annak érdekében, hogy megértessék a gazdikkal, milyen fontos a megfelelő állatorvosi ellátás – még akkor is, ha ez olykor sok utánajárással, kivizsgálással és kiadással jár.

Mert szerintünk az állat jóléte az első.

Elgondolkoztató, hogy ez a sorozat idehaza is műsorra kerülhetett. Van egy mondásom erre az esetre: a média hatalom és felelősség – tessék helyesen élni vele.

Utóirat(ok):

  • Le kell szögeznem, hogy a haszonállatok egészségügyi ellátásához nem értek, így megdöbbenésem alapját a sorozatban bemutatott kutyás és lovas esetek képezik.
  • A “régi, jól bevált” módszerek, a “régi iskola” és az alacsony ár nem jelenthet vállalhatatlan színvonalat, a szakmai irányelveinek figyelmen kívül hagyását és azt sem, hogy az állat szenved.
  • Érdekel az állatorvosok munkája, és az állatorvoslás jövője? Nézd a Szuper állatorvost dr. Noel Fitzpatrickkal. Ló sajnos nem lesz benne.
  • Remélem, hogy egyszer láthatok egy sorozatot kiváló hazai állatorvosok főszereplésével. Már csak egy forgatócsoport kellene, akit érdekelne a téma.

Zárszó:

Nem a véletlen műve, hogy egyetlen videót sem ágyaztam be a cikkbe.

Forrás:

A fenti írás a rendelkezésemre álló információk alapján a véleményemet tükrözi.

Kapcsolódó írásaim:

Lovad van? Hívj lovas állatorvost >>

A legnagyobb konkurenciánk a tudatlanság >>

Jól nézd meg, kire bízod kutyád egészségét >>