Ahol még egy denevér sem maradhat éhen: Racionál Batmanship

A hét eleji hűvösebb napokon lettünk figyelmesek arra, hogy egy denevér megjelenik az esti etetéskor, ott repdes körülöttünk és a lovak körül, még a bokszokba is bemegy. Pedig az ember mégsem így képzelne el egy denevért…

.

Azzal persze tisztában voltam, hogy a denevér védett és hogy ilyentájt kezdenek felébredni a téli álmukból, ezért még kicsit kótyagosak lehetnek. A hideg idő pedig megviseli őket, egyrészt mert kihűlhetnek, másrészt mert nem találnak elég táplálékot. Meg persze hogy a mesékkel ellentétben nem szívják senki vérét, rovarokkal táplálkoznak – legalábbis a hazai példányok.

TAnita Lovasboltja

A második este már furának találtam, hogy nem tágít. Azért mégsem jellemző ez egy denevérre. Feltételeztem, hogy nem nagyon talál táplálékot a hűvös idő miatt, és ezért az istálló körül próbálkozik. Kigugliztam hát, hogy mivel lehet kínálni őket, majd csalódottan konstatáltam, hogy bogarakat, lárvákat, kukacokat és macskatápszert sem tartok itthon. Így egy olyan állatorvoshoz fordultam, akiről tudtam, hogy ért a témához, számos süni is neki köszönheti az életét.

Dr. Márton Kinga megerősítette házidenevérünkkel kapcsolatos feltevéseimet, és még azt is felajánlotta, hogy kisegíti a kishavert néhány estére elegendő lisztkukaccal. Így ez elkövetkező hideg éjszakákon tálban várta a vacsi denevérünket.

Majd hét vége felé egy kellemesen meleg estén örömmel konstatáltam, hogy a denevér jól van, szép, határozottan rója a köröket az istálló felett. Azóta is estéről estére visszatér, köröz az istálló és a karám felett, de a bokszokba mostanában már nem repül be.

Talán furcsának, vagy akár viccesnek tűnhet ekkora hűhót csapni egy denevér miatt. Hiszen miért nem hagytam a természetre, végülis vadállat… Minek foglalkozni vele? Én viszont azt mondom, hogy ha tehetünk valamit, azt tegyük meg. Nem lehetek biztos benne, hogy az én kis denevérem megtalálta a neki kikészített kaját. De legalább megpróbáltuk. Megtettük, amit lehetett. Ő pedig boldogan repked. Szerintem megérte. Ezúton is köszönöm dr. Márton Kinga segítségét.

A felvételek minőségéért elnézést kérek. Sajnos hiába mondtam őkelmének, hogy jöjjön korábban, mert jelenése van… 😉

Kapcsolódó írásaim:

Egy kis kutyaetológia >>

Te jó ég, csipog a lovam! >>

Még hogy a lovaknak nincs humora?! >>

Lovaim és a pszichológiai hadviselés >>