Épp egy éve történt, hogy Terina egy igencsak szokatlan karácsonyi meglepetéssel állt elő. Olyasmivel, amiről akkor nem is gondoltam volna, hogy majd’ egy egész évig kitart majd. Nézzük csak, mi is történt egy éve…

.

2016 karácsonyán

Néhány nappal karácsony előtt mit sem sejtve mentem ki egyik délután a karámba a lovakat ellenőrizni, illetve összeszedni a trágyakupacokat. Az első, Romeonak tulajdonítható kupacnál arra lettem figyelmes, hogy az egyik félbetört golyóbis töréslapja piros. Vérfoltok mindenfelé, a földön és a trágyalabdacsokon. Úgy vélem, jogosan estem pánikba, hiszen ez top vészhelyzet, vér van a lovam trágyájában! De mielőtt még elküldtem volna a fotókat állatorvosomnak, dr. Pallós Andreának, vettem egy mély levegőt, elszámoltam tízig és megpróbáltam elővenni a józan paraszti eszemet.

Hiszen Romeo ott szálazgat békésen néhány méterrel arrébb, és nem úgy néz ki, mint aki épp elvérezni készülne és életveszélyes állapotban lenne. Gyanakvóan a másik oldalon ácsorgó Terinára pillantottam és mit láttam? Na mit? Hát, kérem, egészen pontosan ezt:

Szóval az történt, hogy az én édes, aranyos, egyetlen narkolepisziás öreg lovacskám a tutiszuper lábvédőt kijátszva ügyesen leverte a lábát, amikor elszenderedett, majd szépen végigtotyogott Romeo összes trágyakupacán azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy rám hozza a frászt.

Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még soha nem örültem ennyire, hogy Terina leverte a lábát, hiszen ez nagyságrendekkel jobb opció, mintha valóban vér lett volna valamelyikük trágyájában. Eddig akár még ismerős is lehet a történet. De nézzük, mi történt ez után!

Karácsony után jött a feketeleves

Az örömöm hamar ürömbe fordult. Terina ugyanis ezt a lábát ezen a helyen már többször is komolyan sebesítette az elmúlt évek folyamán, egyszer varrva is volt. Ennek köszönhető, hogy az a seb, ami karácsony előtt még csak ártatlan kis bibinek tűnt a mi gyakorlatunkban, egy-két hét alatt tekintélyes sebbé nőtte ki magát. Ahelyett, hogy gyógyult volna, egyre inkább kinyílt, és még kéthetesen is volt, hogy naponta kétszer cseréltem le a teljesen véráztatta kötést.

Ebben az időszakban napközben is kemény mínuszok voltak, ami nemcsak azt garantálta, hogy villámgyorsaságom ellenére is sírni tudtam volna, úgy fájt a kezem minden egyes kötéscserekor, de a sebgyógyulásnak sem tett épp jót, és ha esetleg nekifutottunk volna egy műtétnek, odafagytunk volna a ló mellé.

De nagyon szerencsés vagyok, hiszen nem voltam egyedül a problémával. Állatorvosom és barátnőm, dr. Pallós Andrea szinte naponta kapta tőlem a fotókat, folyamatosan egyeztettünk, állatkórházakkal konzultáltunk az esetleges kezelési lehetőségekről. De mivel a verdikt az volt, hogy a sérülés igencsak kényes elhelyezkedése és a kórelőzmények miatt a műtét után még jó ideig merev kötést kellene viselnie az öreglánynak, ezt az opciót elvetettük. Szembesülnünk kellett azzal, hogy ebben a szituációban nem volt jó megoldás.

Maradt a konzervatív módszer: a kötözés és a különféle sebkezelő készítmények. Meg kitartás, türelem és persze egy halom, kötszerre kiadott pénz. És persze rendszeres fényképezgetés, hogy legalább idővel lássam a változást.

2017 tavasza

Bár a kitartás lassacskán meghozta a gyümölcsét, tavasszal még mindig tekintélyes méretű nyílt seb tátongott Terina lábán.

És mivel mi vonzzuk a rendhagyó megoldásokat és dr. Pallós Andreának sem kell a szomszédba mennie találékonyságért, valami igazán különleges megoldással állt elő. Egy humán plasztikai sebészt kért fel ismeretségi köréből, hogy nézze meg Terina lábát. Nos, mi ez, ha nem különleges?

De nem csak különleges, hanem rendkívül hasznos látogatás is volt, doktorunk ugyanis megismertetett minket néhány újgenerációs kötszerrel, melyeket a humán gyógyászatban már rutinszerűen alkalmaznak (bár elsősorban nem az állami szektorban, hanem a magán praxisokban) és alakított egy kicsit a rendszeres sebtoaletten is.

És láss csodát, a seb egy hónap alatt többet javult, mint korábban 3 hónap alatt, mindössze néhány kisebb változtatásnak köszönhetően. Pedig már a terület vérellátása sem az igazi a halmozott sérülések miatt, az öreglány mégis gőzerővel gyógyult. A fotók persze továbbra is rendszeresen érkeztek, immár nem csak dr. Pallós Andreához, de plasztikai sebészünkhöz is.

Amikor kihoztuk a dologból, amit ki lehetett, és nem tapasztaltunk további javulást, jött a következő etap: egy kis kozmetikai műtét. Ekkor a változatosság kedvéért már javában tombolt a kánikula, és jó néhány napig nem is számíthattunk enyhülésre. Így ezúttal a 40 fokban műtöttünk. A cél nem az esztétikum, hanem a praktikum volt. A recept pedig a műtét után is változatlan volt: türelem, sebtisztítás, sebkötözés.

Végül novemberben, a sérülés keletkezése után majd’ egy évvel, magam is nehezen hittem el, de végre búcsút inthettünk a kötésnek és az öreglány visszatérhetett a lábvédő használatára.

Hogy mi ebből a tanulság?

Nos, van belőle több is:

1. Nagyon fontos a türelem, de tudnod kell, miért és mire vársz. Ebben az esetben a türelem volt az egyetlen szóba jöhető opció, de más esetekben, más sérüléseknél nincs idő várni, azonnal cselekedni kell. És hogy ki tudja megmondani, mikor mi a teendő? Hogy mikor légy türelmes és hogy mikor nincs elvesztegetni való idő? Egy jó lovas állatorvos.

2. A lótartás drága dolog, mert még egy hétköznapi sérülés ellátása is költséges tud lenni. Egy idős, vagy problémás ló esetében pedig igencsak magasra szökhetnek az egészségügyi kiadások.

3. Egy türelmes, megbízható, jól képzett lovas állatorvos igazi kincs.

4. Az idős, egészségügyi problémákkal küszködő lovak több, sőt gyakran egészen speciális odafigyelést, törődést igényelnek.

11 hónap… Nem volt egyszerű. De túl voltunk rajta. És szívből reméltem, hogy Terina ezúttal hagyja, hogy egy kicsit unatkozzak és beporosodjon a polcon a kötözős ládikám.

2017 karácsonyán

Terina ezúttal sem hagyott időt sem a pihenésre, sem a porosodásra: december 25-én este 9 és 10 óra között már ismét a lábai előtt hevertünk dr. Pallós Andreával. De ez már egy másik történet…

Kapcsolódó írásaim:

Vér van a lovam trágyájában?! Véres karácsonyi horrorparódia lovakkal >>