Az egészséges pata a természet ajándéka?

„A vadlovak patájára” lovas körökben sokan és gyakran hivatkoznak az egészséges és tökéletes pata szinonimájaként. Hiszen a természet alkotta és tartja karban az ember helyett. De vajon valóban a természet a pata legjobb karbantartója? Tényleg egészségesebb lábakon élnek a vad és visszavadult lovak, mint háziasított társaik?

.

Legutóbb „a vadlovak” egészségi problémáit jártuk körül, de a lábaikról akkor még nem esett szó. Ez ugyanis egy olyan fontos és érdekes témakör, ami külön cikkbe kívánkozik.

Arról korábban volt már szó, hogy nincs olyan, hogy “a vadlovak patája”, mert a pata megjelenését, alakját, szerkezetét nagy mértékben meghatározza a környezet és talaj, ahol a ló él, valamint a naponta megtett távolság. De nézzük, hogy vajon mennyire egészségesek vad és visszavadult lovak lábai, illetve patái?

Fotó: Greg Westfall, Flickr
Fotó: Greg Westfall, Flickr

TAnita Lovasboltja

Mozgásszervi problémák

A sántaság kint a vadonban egyenlő lehet a halálos ítélettel. Ha egy lónak nagy távolságokat kell megtennie a táplálék és a víz között és erre nem képes, akkor azért. Ha pedig olyan területen él, ahol ragadozók prédája lehet, akkor azért.

A musztángok körében viszonylag gyakran előforduló probléma a bakpata a BLM (Bureau of Land Management) jelentései szerint – ami nem csoda, hiszen kialakulásában a takarmányozási anomáliáknak jelentős szerepe van.

Már az ősi lovak is szenvedtek tőle

Általánosan elterjedt feltételezés, sőt, sokan tényként kezelik, hogy a savós patairha-gyulladás (laminitisz) csak a modern, háziasított lovak problémája, kizárólag a modern lótartás és takarmányozás átka. (Ha felfrissítenéd a tudásodat a savós patairha-gyulladással, vagyis laminitisszel kapcsolatban, olvasd el a MAPE cikkét: Patairha-gyulladás: okok, tünetek, teendők >> )

A Floridai Egyetem egyik kutatója, Lane Wallett DVM ennek járt utána: 1119 darab 1-3,5 millió év közötti patacsontot vizsgált meg a laminitisz nyomai után kutatva. A vizsgált patacsontok 75,25%-a mutatott a laminitiszre utaló tüneteket, súlyos, krónikus laminitiszre utaló tüneteket pedig 6,08%. A vizsgált patacsontok harmadában jelentős csontátépülés is megfigyelhető volt.

Tehát a laminitisz nem a modern kor átka, hanem végigkísérte a ló történelmét, egy olyan kockázat és mellékhatás, ami bele van kódolva a lovakba. Sőt, mint látni fogjuk, a vad és visszavadult lovak is szenvednek tőle.

Puha, homokos talajon élő ló patái - Fotó: Sable Island Expedition
Puha, homokos talajon élő ló patái – Fotó: Sable Island Expedition

Vadló = egészséges pata?

Brian Hampson munkássága úttörő a vad és visszavadult lovak életét, egészségét, valamint patáit illetően. Tanulmányozta az ausztrál brumbykat, az új-zélandi kaimanawa lovakat és a Hortobágyon élő Przewalskiakat is.

Kaimanawa lovak - Fotó: Wikimedia Commons
Kaimanawa lovak – Fotó: Wikimedia Commons

Barefoot: a lóbarát

Ausztrália és Új-Zéland

A Hampson által vizsgált mind a hat ausztrál, illetve új-zélandi visszavadult lóállomány esetében fordultak elő pataproblémák, öt populációban erős volt  a krónikus laminitisz gyakori előfordulásának gyanúja.

Hampson öt populációból 100 bal első láb patáját vizsgálta patánként 40 mérhető paraméter figyelembe vételével és összesen 377 abnormalitást jegyzett fel. A 100 értékelt láb közül csak három volt elváltozásoktól mentes.

A kemény talajon mozgó lovak esetében jellemzően inkább a súlyosabb elváltozások voltak gyakoriak:

  • a patacsont szarutokon belüli helyzetének megváltozása
  • a patacsont elváltozásai, rendellenességei
  • az irha és a szaru jelentős megvastagodása
  • a pataporc jelentős elcsontosodása

A kemény talajon élő és mozgó lovak esetében a pata talpa és szarufala is rendkívül megvastagszik, ezáltal kemény, dobozszerű, nehéz pata jön létre, ami nem rugalmas.

A puha talajon élő és mozgó lovak esetében a kevésbé súlyos elváltozások voltak jellemzőek:

  • szarucsorba
  • gyűrűzött vagy hullámos patafal
  • beszűkült vagy nem egyforma sarkak
  • fehérvonal-problémák
  • túl hosszú patafal

Három különböző populációból származó 15-15 brumby patairhájának vizsgálata alapján a krónikus laminitisz előfordulási gyakorisága 40-93% között volt. A legmeglepőbb felfedezés, hogy a kemény talajon sokat mozgó populáció 67%-ánál fordult elő krónikus, trauma okozta laminitisz. A kemény talajon mérsékelt távolságokat vándorló lovak patáinak 70%-ánál volt megfigyelhető a pataporc csontosodása.

Új-Zélandon sem volt jobb a helyzet: 56 Kaimanawa ló majdnem felének (45%) volt krónikus laminitisze. Az ok esetükben azonban nem a kemény, köves talaj okozta trauma, hanem sokkal inkább a bőségesen rendelkezésre álló legelő, valamint a Kaminawa lovak esetében viszonylag gyakori inzulin-rezisztancia és hiperinzulinémia.

Egy másik tanulmányban, ahol 20 Kaimanawa ló lábát vizsgálták, számos más elváltozás mellett a lovak 75%-ánál találtak patacsontelváltozást, és a krónikus laminitisz gyanúja is felmerült a lovak nagy részénél.

Ausztrál brumbyk - Fotó: yaruman5, Flickr
Ausztrál brumbyk – Fotó: yaruman5, Flickr

TAnita Lovasboltja

Hortobágy

A fenti eredményekből egyenesen következik a kérdés, hogy vajon a vadlovak is szenvednek hasonló problémáktól? Brian Hampson a Hortobágyon élő Przewalski lovak vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy igen.

10 olyan, 2-13 év közötti Przewalski ló bal elülső lábát vizsgálta meg, akiket sérülésük, betegségük vagy más egyéb ok miatt lőttek ki. A vizsgált állományban nyolc mén és két kanca volt, patáikról röntgenfelvételek, fotók és szövettani vizsgálatok készültek. A vadlovak patája hasonló volt, mint a puha talajon élő visszavadult lovaké: a paták túlnőttek, töredeztek, a szarufal a külső oldalon hullámos volt, a pata talpi nézete nem mutatott szimmetriát.

A megfigyelt elváltozásokról készült statisztika:

  • Hullámos szarufal 9 ló esetében
  • Patarepedés 3 lónál
  • Gyűrűzött szarufal 10 lónál
  • Aláfutó sarokfalak 7 lónál
  • Fehérvonal-probléma 1 lónál
  • Madio-laterális egyensúly hiánya: 6 lónál
  • Túlnőtt szarufal: 8 lónál
  • Bakpata: 1 lónál
  • Gyűrűtetem (a pártaízület krónikus gyulladása): 1 lónál
  • Patacsont leépülése vagy csontátépülés: 4 lónál
  • Laminitisz: 1 nyilvánvaló eset, melyet a szövettani vizsgálat is megerősített, további tünetek alapján (patacsont elváltozásai, gyűrűzött szarufal) további feltételezhető esetek
  • Hiperinzulinémiára utaló tünetek: 5 lónál
  • Egészséges, elváltozásoktól mentes pata 2 lónál

Hampson a vizsgálat eredményeiből arra következtetett, hogy a problémákat részben az okozhatja, hogy a Hortobágy kevésbé extrém körülményeket támasztó élőhely, mint a Góbi, ahonnan a Przewalski lovak származnak. A lovak itt szénhidrátban gazdag legelőn élnek, ami miatt anyagcsere-betegségeik alakulnak ki, melyek laminitiszhez vezethetnek. Az itthoni környezetben a patáik nem kopnak eleget, ezért túlnőnek. Teljesen természetes körülmények, eredeti élőhelyükön a nagyragadozók prédájaként végzik a sánta lovak, ez segíti a természetes szelekciót, hiszen azok a lovak élnek túl, amelyek kevésbé hajlamosak a laminitiszre. De a Hortobágyon élő vadlovaknak nincsenek természetes ellenségeik.

A hortobágyi lovakon végzett vizsgálat megerősítette a korábbi ausztrál és új-zélandi megfigyeléseket, miszerint a vad és visszavadult lovak épp ugyanannyira hajlamosak patabetegségekre (köztök savós patairha-gyulladásra is), mint háziasított rokonaik.

Przewalski lovak a Hortobágyon - Fotó: Haga Zsuzsanna Equine Photography, http://www.hagazsuzsi.hu/
Przewalski lovak a Hortobágyon – Fotó: Haga Zsuzsanna Equine Photography, http://www.hagazsuzsi.hu/

Barefoot: a lóbarát

Lektorálta

Dr. Kutasi Orsolya PhD. egyetemi adjunktus, az európai kollégium lóbelgyógyász specialistája, lóegészségügyi szakállatorvos

Forrás:

Kapcsolódó írásaim:

A vadlovak egészsége >>

A vadlovak patája >>

Mennyi az annyi, avagy: mennyit mozognak a vadlovak? >>

Mi fán teremnek a vadlovak? >>

Mi az a “természetes”? >>

Patkó: a modern lósors átka? >>