Amikor a sztorit az élet és a lótartó írja

Furcsa dolog ez a blogírás… Rengeteg szám és elemzés ad visszajelzést az ember munkájáról: ott vannak a látogatottsági adatok, vagy a Facebookon az elérések, lájkok, megosztások, hozzászólások száma. De az valami egészen más, amikor egy olvasótól, egy lótartótól kap levelet az ember. A minap épp ez történt velem.

.

Külön öröm, hogy levélíróm hozzájárult levele közléséhez, mert bizonyára sok hasonló cipőben járó lótartónak ad majd erőt Zsófi és lova története:

Fotó: Pixabay

„Kedves Dorottya!

Szeretném megköszönni az írásaidat, nagyon nagy segítség, hogy van egy ember, aki teljesen érthető, hétköznapi módon ír kézzelfogható dolgokról. A blogodat olvasva mindig meglátom “a fényt az alagút végén”

Hogy miért írom ezt? Mert nekem is van egy idős lovam, mert én is egy folyton aggódó, sokszor túlaggódó paraanyu vagyok…

Rengeteg cikk szól a fiatal lovak képzéséről, a csikók elindításáról, takarmányozásáról, de a szépkorú lovak valahogy elfelejtődnek… Hogy mi van, ha egy ló megöregszik? Ha nyugdíjba vonultatjuk, és “legelődíszként” él mellettünk… Hogy rájuk ugyanúgy, sőt jobban kell vigyázni, több és más törődést igényelnek… Rengeteg dilemma! Hogy ez az időszak már nem a gondtalan gazdák mindennapjairól szól, nem biztos, hogy amit reggel eltervezek a lóval, az mire kiérek az istállóba hozzá, úgy is lesz. Mert az ő igényeihez, állapotához kell igazodnom, sokkal jobban, mint eddig bármikor.

Az én lovamat 10 éve ismerem, szerelem volt első látásra. Egy lovasiskolában ismertem meg. Akkor gondolni sem mertem rá, hogy egyszer az enyém lesz. Sőt, egyre inkább féltem a felelősségtől, hogy nem tudnám megadni neki mindazt, amire szüksége van. Mert ugye tudjuk, hogy nem az alap ellátás a nehéz és költséges, hanem az “egyéb” kiadások, ami pedig mindig jön…

Most egy éve, hogy hivatalosan az enyém, 19 éves lovacska. Igyekszem kárpótolni a külön töltött évekért: nagy legelő éjjel-nappal, lótársaság, nyugalom, gyógygazok, tápok, gyógykovács RENDSZERESEN, gyógyszer az egészségügyi problémáira…

És itt jössz a képbe Te is, akinek a tanácsai sokat segítenek felelős lógazdának lenni. Tavaly ősszel a lólábkötözéses írásod segített nagyon sokat, aztán télen a teáztatás tipp, fogreszelés, majd most, hogy kezd az aggódásmérőm feljebb kúszni, beleástam magam a sovány, idős ló táplálásába, és ismét nálad lyukadtam ki. Rendeltem is három zsák szénapelletet a nyári legelőn kissé fogyásnak indult lovamnak.

Hiánypótló témák ezek, mert nagyon sokan csak az aktív, fiatal, felhőtlen lovas éveiket, képeiket, sikereiket teszik közzé, ami alapján a magamfajta stresszes gazda úgy érzi, totál egyedül van a problémáival, és így is elegen mondják, hogy hülye vagyok, amiért egy 19 éves, kisebb-nagyobb egészségügyi gondokkal küzdő lovat vettem a maga nyűgjeivel és költségeivel…

Szóval köszi, és várom a további blogbejegyzéseket, puszi Romeonak és Terinának!

Üdv, Zsófi”

Fotó: Pixabay

Mi mást is mondhatnék, minthogy: LÓ egészséget és még sok-sok boldog, együtt töltött évet kívánok Zsófinak és lovának!

És köszönöm neki a sok biztatást, hiszen épp ez a Racionál Horsemanship célja és mottója:

lótartás és lóegészség érthetően, emészthetően, szórakoztatóan

Kapcsolódó írásaim:

Öreg lovak topikja >>

Sovány a lovad? >>

Szénapellet: a modern lótakarmányozás csodája >>

Segítség sebkötözéshez >>