A vadlovak patája

Ha már „a vadlovak” a téma, akkor nem maradhat ki egy nagyon fontos rész, mégpedig „a vadlovak patája” sem, amire oly gyakran hivatkoznak lovas körökben.

.

Az utóbbi ötven évben számos tanulmány született vad és visszavadult lovak patáinak tanulmányozásával:

  • Przewalski – Mongólia
  • Konyik – Lengyelország
  • Namíb lovak – Namíbia
  • Kaimanawa – Új-Zéland
  • Musztáng – USA
  • Brumby – Ausztrália

Ennek oka a puszta kíváncsiság mellett az, hogy ezek a kutatási eredmények hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy jobban megértsük a pata konformációját, megbetegedéseit, a sántaság okait a házi lovak esetében is.

TAnita Lovasboltja

A legutóbbi, Mennyi az annyi, avagy: mennyit mozognak a vadlovak? című cikk kapcsán már említett  Brian Hampson több mint négy évig tartó projektje a legnagyobb, legalaposabb, legátfogóbb kutatás a vad és visszavadult lovak lábát illetően, ami nagyon sok fontos tanulsággal szolgált nem csak az állatorvosok és patkolókovácsok, de a lovasok és lótartók számára is. Hampson és csapata főleg Ausztrália és Új-Zéland visszavadult lovait vizsgálta eltérő élőhelyeken a homokos sivatagtól kezdve egészen a hegyvidékekig. A projekt során 14 tanulmány született 12-100 közötti ló bevonásával. 

Hat földrajzilag egymástól teljesen elkülönülő lópopuláció patáinak vizsgálata során a kutatók mind a hat populációnál különböző patatípusokat találtak, emellett azt tapasztalták, hogy a pata egészsége erősen függött a környezettől, a talajtól. A patákat a lovak mozgása és a talajviszonyok függvényében ilyesféleképp osztották típusokra:

  • nagy távolság kemény talajon (high travel – hard substrate)
  • mérsékelt távolság puha talajon (moderate travel – soft substrate)
  • és így tovább

A paták számszerű értékelését 40 mérhető paraméter segítette.

A tanulmány átfogó következtetése és eredménye, hogy nem találtak egy általánosan jellemző, „természetes” pataformát,  a hat különböző populációnál hat „természetes” patatípust azonosítottak.

Barefoot: a lóbarát

Ezek közül a patatípusok közül a “sok mozgás kemény talajon” és “mérsékelt mozgás kemény talajon” besorolású, sokat és gyorsan kopó paták emlékeztettek leginkább a különböző természetes körmölési irányzatok által propagált pataformára. Csakhogy bár ezek a paták külsőre hasonlónak és egészségesnek tűntek, belső morfológiájukban is eltértek és nem voltak mentesek a kóros elváltozásoktól. Utóbbiak egyébként jóval gyakrabban fordultak elő, mint a a puha talajú élőhelyen megfigyelt, szemre kevésbé tetszetős  paták esetében, így a kutatás egyik általános következtetése az is, hogy a kemény talaj a pata egészségét károsan befolyásolhatja.

Hamspon kiemelte, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a “sok mozgás kemény talajon” és “mérsékelt mozgás kemény talajon” típusú pata lenne a követendő modell egy házi ló esetén, ami kevésbé extrém körülmények között él és dolgozik.

És jöjjön itt egy rendkívül találó idézet egy neves patkolókovácstól, Michael E Millertől, aki a negyedik amerikai patkolókovács, aki felvételt nyert az angol patkolókovácsok világszerte nagy elismeréssel emlegetett szakmai szervezetébe, a Fellowship of the Worshipful Company of Farriers-be:

“Theorists who idealise a single type of unshod foot ignore the effect of footing and the environment on the morphology of the foot, and ignore the adaptability of the hoof capsule to a wide range of environments and work or riding disciplines. The unitary, idealised foot is indeed a mirage. The pursuit of any mirage ultimately leads to frustration.”
(Michael E Miller, MD, CJF, FWCF: The mirage of the natural foot – Science and Snake Oil in the Barefoot Trimming Debate)

Brian Hampson és csapata visszavadult ausztrál lovakkal kipróbálták azt is, hogy mi történik, ha két teljesen különböző élőhely között kicserélik a lovakat. Tehát egy kemény talajú élőhelyről a víz és a legelő között hatalmas távolságokat megtenni kényszerülő lovakat áttelepítettek egy puha talajú területre, ahol a korábbinál rövidebb távolságokat  kellett megtenniük a víz és a legelő között. Egy csoport brumby pedig erről a kényelmesebb élőhelyről került át keményebb feltételek közé. Hogy mi történt? A lovak patái rövid időn belül megváltoztak.

Barefoot: a lóbarát

A pata ugyanis a környezet és a megtett távolság hatására változik. De ez nem azt jelenti, hogy a pata “okos” és ezért alkalmazkodik a környezethez, sokkal inkább azt, hogy a környezet hatásai alakítják. Apró, ámde fontos különbség. Tehát  például a “nagy távolság kemény talajon” típusú paták azért olyan rövidek és formásak, mert a kemény talaj és a kövek folyamatosan és intenzíven koptatják őket. A “mérsékelt mozgás puha talajon” besorolású lovak hosszabb, hullámos, ellaposodó patája sem feltétlenül előnyt jelent az adott környezetben, de a puha talajon és a kevesebb mozgás miatt a pata kevesebbet kopik, mint amennyit nő. (Az ilyen patáról a túlnőtt részek aztán nagyobb darabokban letöredeznek – gyakran védtelenül hagyva a fehérvonalat és olykor akár a patacsontot is, de “a vadlovak” és a pata egészségéről majd legközelebb lesz szó. 😉 )

Brian Hampson egy tanulmányában a Hortobágyon élő 2-13 év közötti Przewlaski lovak, egész pontosan 12 mén és 8 kanca lábait vizsgálta meg számos más paraméterrel egyetemben (pl. pulzus, testhőmérséklet, mozgás, legelési szokások, stb.) Ő és csapata számos különbséget talált a Przewalskiak és a visszavadult illetve házi lovak patái között (elülső lábak esetén):

  Przewalski
(vadló)
  Brumby
(visszavadult ló)*
  A hegyfal szögellése    57°   55°
  A sarokfal szögellése   42°   45°
  A pártaszél talajjal bezárt szöge   21°   21°
  A patacsont talajjal bezárt szöge   6,3°   5,7°

* 5 populációból származó 100 ló adatai alapján

A különbségek talán aprónak tűnhetnek, pedig döntően fontosak a pata alakja és szerkeze szempontjából.

Tehát

A sok-sok kutatás egyik legfontosabb tanulsága tehát az, hogy nincs olyan, hogy “a vadlovak patája”, mert a pata megjelenését, alakját, szerkezetét nagy mértékben meghatározza:

  • a környezet és talaj, ahol a ló él
  • a naponta megtett távolság, tehát a legelő és víz között megtett távolság

Brian Hampson emellett arra is figyelmeztet, hogy soha nem csupán egy patáról beszélünk, mert a pata az adott ló és az adott láb teljes biomechanikai múltjának mintegy összegzése.

Forrás:

Legközelebb

Az eddigi cikkekből talán kezd kirajzolódni, hogy a vad és visszavadult lovak élete sem csak játék és mese. De hogy vajon mennyire egészségesek ezek a lovak, vagy hogy mennyire egészségesek a patáik, arról legközelebb lesz szó.

TAnita Lovasboltja

Kapcsolódó cikkek:

Mennyi az annyi, avagy: mennyit mozognak a vadlovak? >>

Mi fán teremnek a vadlovak? >>

Mi az a “természetes”? >>

Patkó: a modern lósors átka? >>