A legnagyobb konkurenciánk a tudatlanság

vet250Ismered azt az érzést, amikor egy kiváló szakmai rendezvény után hulla fáradtan, de mégis lelkesen, ötletekkel teli mész haza és majd szétvet a tettvágy? Pont így voltam én is az idei Lógyógyászati Kongresszus után.

.

December első hétvégéjén a Lógyógyászati Kongresszuson gyűltek össze a lovas állatorvosok – és voltam olyan szerencsés, hogy én is ott lehettem. A pódiumon ezúttal is kiváló szakemberek álltak – köztük néhányan évek óta külföldön dolgoznak. Mivel a rendezvényről több beszámolót is készítek, most csak néhány kiragadott gondolatot emeltem ki elöljáróban a külföldről érkezett előadóktól.

Dr. Nagy Annamária egy igazi élő legenda, Sue Dyson közvetlen munkatársa Angliában, a sántaság diagnosztikájával és kezelésével foglalkoznak. De mik vannak : mint elmondta, hozzá nagyon ritkán érkezik olyan ló, aki már láthatóan biccent, mert az ilyen „egyszerű”, egyértelmű eseteket a kinti praxisban dolgozó kollégák kezelik. A hátfájásról szóló előadásában elmondta azt is, hogy az oly lóbarátnak tekintett szőrén lovaglás sokkal kényelmetlenebb a lónak, mintha egy jól illeszkedő nyerget használna a lovas.

Fotó: Pixabay
Fotó: Pixabay

Prof. Dr. Tóth József, aki a kólika műtéti kezelésében és a lovak szemészeti ellátásában is maradandót alkotott, és akire szerintem minden állatorvos kollégája példaképként tekint, nemes egyszerűséggel így foglalta össze, mit is jelent neki a kólikás lovak műtéti kezelése: “életem nagy szerelme a hasűri sebészet”. Mint mondja, “a kólika egy sötétben száguldó gyorsvonat. Tudjuk, honnan indul és hogy mi a végállomás, de az állatorvos azt sosem tudja, hol száll be ebbe a vonatba.”

Dr. Jakab Szilárd már nem csak Zetelakán lát el lovakat, de itthon is egyre több ellátásra váró lófog várja. Mint kollégáinak elmondta, kulcsfontosságú a lótartók oktatása, mert “a legnagyobb konkurenciánk a tudatlanság”.

Dr. Tóth Tamás, az Uppasalai Állatorvostudományi Egyetem senior oktatója és klinikavezető lósebésze érdekességképp megemlítette, hogy nemrégiben készült el az egyetem az új épülete négy műtővel, négy ébresztőboksszal és “természetesen” CT-vel. Olyan fantasztikusan részletes háromdimenziós képeket hozott például a lovak koponyatöréseiről szóló előadásához, hogy ihaj. Ezek persze nem csak a látványos szemléltetést szolgálják, hanem ők ilyen, az adott ló sérüléseiről készített, minden irányban elforgatható képekkel készülnek fel a helyreállító műtétekre.

Dr. Nagy Annamária és dr. Tóth Tamás azt is elmondták, hogy mivel a lovak biztosítása országaikban általánosan elterjedt, a hozzájuk érkező állatok nagy része (akár 70-80% is!) biztosítva van, ami nagyban megkönnyíti a munkájukat. Ez persze nem azt jelenti, hogy a világ minden pénzét el tudják költeni egy-egy ló kivizsgálására. De fedezi azokat a vizsgálatokat és kezeléseket, amit szakmailag indokoltnak látnak.

Mint korábban is minden ilyen rendezvényen, én ezúttal is csodákat láttam. Igazi csodákat. Jövőbeni kezelési lehetőségeket. Követendő irányokat. És persze rengeteg kiváló szakemberrel találkoztam és rengeteget tanultam.

Ezek persze csak kiragadott gondolatok és pillanatok a nagy egészből. De ahogy visszatekintek erre a két napra, úgy gondolom, hogy ha ennyi kiváló szakember dolgozik nap mint nap azért, hogy a lovainknak jobb legyen, talán mégsem olyan rossz hely ez a világ. 🙂

Köszönöm a fotót Szabó Rékának (Polequi.hu) :)
Köszönöm a fotót Szabó Rékának (Polequi.hu) 🙂

És persze erről a Kongresszusról sem tértem haza kamarai pontok nélkül. 🙂

kamaraipont2016-790

Kapcsolódó írásaim:

Miért nem lettem állatorvos >>

Derült égből lógyógy cikkek >>

A Magyar Állatorvosi Kamara 20. születésnapjának margójára >>

Fertőző lóbetegségek – a lovas szakmai nap margójára >>