Romeo és az ónos eső

jeg250Az egyik reggel ónos eső esett. Ilyenkor mindig féltem a lovakat, hiszen a ló szinte minden terepen elközlekedik, kivéve a jégen. Ilyenkor az istálló előtti betont felszórjuk homokkal, vagy hamuval, a karám többi részét pedig leválasztjuk.

.

A lovak már javában ették az abrakot, mire kimentem. Míg felszórtunk, elfogyott az abrak, a kötél pedig nem volt beakasztva Romeo boksza előtt. Neki pedig – láss csodát – eszébe sem  jutott kijönni, hogy segítsen Terinának kinyalni az etetőjét.

Elkészült a szénaháló, beakasztottam Terina bokszába, de elmaradt a roham: Romeo még mindig jólnevelten ácsorgott a bokszában. Kis töprengés után biztosítottam arról, hogy biztonságos a terep, szép óvatosan kijött és átsétált a mamához.

jeg2

Szentimentális gazdához méltóan persze teljesen elérzékenyültem, hogy milyen okos az én kicsikém. Pedig minden bizonnyal csak annyi történt, hogy korábban már megcsúszott és konstatálta, hogy jobb lesz inkább vigyázni. De nem hülye a gyerek, no. 🙂

Fotók: Matthieu Paley

Kapcsolódó írásaim:

Fűthető itató lovaknak – házilag >>

A kíváncsi ló és a kutya vacsorája >>

Az egyszerű dolgok varázsa >>