Fűthető itató lovaknak – házilag

Romeo+tea250Nem tagadom, hogy télidőben elég macerás folyamatosan kellemes hőmérsékletű vízzel ellátni két lovat. Egy német lovasújságban olvastam azonban egy ígéretesnek tűnő ötletet, ezt továbbfejlesztve készült el a mi saját, fűthető itatónk.

.

Szóval egy német lótartó arról számolt be, hogy készített egy alaposan leszigetelt fa ládát, a tetejére vágott egy akkora lyukat, hogy egy fém vödör alaposan belelógjon, de alatta maradjon még hely. A doboz elejére egy kis ajtó került, a vödör alá gyertya és már készen is volt a fűthető kültéri itató.

Romeo+tea

Bár a tűz sosem jó móka egy istálló közelében, mivel Romeo itatója megfelelő távolságban van mindenféle éghető anyagtól, ez megvalósítható ötletnek tűnt. No de láda? Meg fém vödör? Meg ajtó és szigetelés? Ha azt akarom, hogy el is készüljön, valami egyszerűbbre van szükségem!

És akkor eszembe jutott a régi üstház. Elővettem, kívül-belül alaposan lepucoltam. Az alsó rácsra, amin keresztül eredetileg a hamu kipotyogna, téglákat tettem. Majd újabb téglákkal leszűkítettem az üst alatti teret annyira, hogy csak egy nagyobbacska fém bögre férjen be, ezt pedig még körbevettem alufóliával és már készen is volt a saját kültéri fűthető itatónk.

Téglákkal leszűkítettem a tűzteret
Téglákkal leszűkítettem a tűzteret

A téglákra kerül egy nagyobbacska fém bögre, benne egy gyertyával, körülötte alufólia.
A téglákra kerül egy nagyobbacska fém bögre, benne egy gyertyával, körülötte alufólia.

Az üstbe – bár 50 liter férne – csak 10-15 liter vizet töltök, hogy a gyertyák fel tudják melegíteni. Két vastag gyertya elég, hogy egy fél napon át kellemes, a kéznek sem túl hideg hőmérsékletre melegítse a vizet, vagy ahhoz, hogy éjszaka -10 fok alatti hőmérsékletek mellett se fagyjon be a víz.

Bár az így elért hőmérséklet meg sem közelíti a házból kihordott meleg vízét, mivel az itató nem fagy be, kevesebb vizet kell kihordanom.

Első pillanatra drága mulatságnak tűnhet napi 4-6 vastag gyertya elfüstölése, de nem az. A trükk az újrahasznosítás. A megmaradó viaszt felolvasztom és műanyag poharakat formának használva egyszerű, olcsó háztartási gyertyák köré öntöm. Szóval egyetlen csepp viasz sem vész kárba. Sőt, így karácsony után érdemes a családtagoktól, ismerősöktől elkérni a feleslegessé vált gyertyákat. 🙂 Az ilyen kreatívkodás úgyis nagy divat manapság, ez azonban egyúttal egy praktikus hobbi is. 😉

Azt hivatali kötelességem elmondani, hogy az istálló, szálastakarmány és lovak közelében a tűz veszélyes megoldás, tehát mindenki csak saját felelősségére próbálja ki. Azt viszont beláttam, hogy az általam kialakított konstrukció (2-3 pici láng, fém edény, sok tégla, plusz a víz) viszonylag biztonságosan használható. Hiszen ha a szerkezet esetleg fel is dőlne, a gyertyák valószínűleg azonnal el is aludnának, ha pedig nem, a kiömlő víz megoldja a problémát. De persze így is csak akkor használjuk ezt az alkalmatosságot, ha itthon vagyunk.

Mivel azonban a tűztér szigetelésével nem vagyok teljesen megelégedve, a rendszer épp továbbfejlesztésre vár. 🙂

Kapcsolódó írásaim:

Itatás télidőben – avagy a lovaknak is jár egy kis melegség  >>

Romeo és az ivás – avagy variációk egy témára >>

Meleg vizet a lovaknak! >>

Romeo és a kamillatea >>