Egy lótartó kalandjai: a lótartási hely bejelentése

fergus250-2Amikor 2013 októberében először írtam arról, hogy bejelentési köteles lett a lótartás, magam is úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs itt rendjén. Tölts le egy dokumentumot, nyomtasd ki, töltsd ki, küldd vissza. Kapsz egy számot. Tölts le még két nyomtatványt, nyomtasd ki, töltsd ki, hagyasd jóvá a hatósági állatorvosoddal, küldd vissza. Majd még egy doksit.

.

A folyamat eredménye nagyjából annyi, hogy eleget tettél törvényi kötelezettségednek és állami támogatást vehetsz igénybe a kötelező vérvizsgálatra. Számba véve az előzetes macerát, ez azért nem jelentett túl nagy vonzerőt. Őszinte leszek: A 21. században, az internet korában ezt az eljárást még egy hivatal sem gondolhatja komolyan… Legalábbis szerintem.

TerinaRomeo790

Ennek ellenére felelős lótartóként és törvénytisztelő állampolgárként hősiesen nekiveselkedtem a feladatnak. El is jutottam az első dokumentum postázásáig, amiért cserébe meg is kaptam jutalmamat, az MVH regisztrációs számot. Majd itt – igencsak elítélhető és egyáltalán nem követendő módon – feladtam a dolgot.

Azóta hivatalosan is a nevemre kerültek a lovak, az útlevelek átírása után küldött valami papírt a NÉBIH, amit kitöltve visszaküldtem, csak épp elfelejtettem előtte beszkennelni, vagy lemásolni. Voltak tehát a processznek bizonyos részei, melyeket sikeresen abszolváltam. Az volt csak a kérdés, hogy ez vajon elegendő-e.

Majd jött az a bizonyos dörgedelmes felszólítás a Pest Megyei Kormányhivataltól július végén. Miszerint a Pest megyei lótartók most már aztán kapják össze magukat, felelős lótartóként és jogkövető állampolgárként tegyenek eleget törvényben foglalt kötelességeiknek, mert a törvény nem ismerete nem mentesít a kemény, véres és drága következményektől. Hat oldalnyi szigor, ebből fél oldal nyomtatott nagybetűs szöveg. Innen is üzenném a közlemény készítőinek, hogy nem túl kedves és illendő dolog a lótartókkal fél oldalon keresztül kiabálni. Még a Kormányhivatal képviselőinek sem. De ez persze megint csak magánvélemény.

TerinaRomeo(1)790

Úgyhogy nekiveselkedtem ismét, mert amilyen az én szerencsém, nem lenne csoda, ha egy véletlenszerű ellenőrzés során pont a mi portánknál kopogtatnának a Hivatal munkatársai. Felhívtam a közleményben megadott hölgyet, hogy segítsen kideríteni, hol is állok én ebben bejelentősdi kalandjátékban. Ő nagyon kedvesen és segítőkészen megerősített, hogy csak az első próbatételen vagyok túl. Azt is elmondta, mit kell tennem: menjek fel az ENAR weboldalra, kattintsak itt erre az ikonra, majd baloldalt a menüben erre és töltsem le azt a doksit a kitöltési útmutatóval együtt.

Itt ismét megállnék egy szóra: Az a weboldal, ahol fel kell írni, mikor mire kattintsak, rossz. Az a nyomtatvány, aminél előre szólnak, hogy töltsem le a kitöltési útmutatóját, szintén rossz. A célja mindkettőnek az lenne, hogy a felhasználók használni tudják őket. Minden felhasználó. Az egyszerű hétköznapi emberek, akiknek törvényi kötelességük lenne lovaik bejelentése. Tudom, hogy a felhasználóbarát kialakítás nem jellemző, sőt nem szempont a hivatalos szerveknél, weboldalaknál, processzeknél. De talán itt lenne az ideje…

No de vissza a nagy kalandhoz. Szépen letöltöttem a hölgy által javasolt 2150-es dokumentumot, majd a biztonság kedvéért még egyet, a 2152-est, amire a korábbi cikk alapján emlékeztem. Nekiálltam kitölteni és kénytelen voltam nyugtázni, hogy valóban jól jön az a kitöltési útmutató. A 2150-est nagyjából kivégeztem, a 2152-es kitöltése viszont már az első mezőnél meghiúsult. A kért kód helyére ugyanis nem passzolt az én MVHs azonosítóm. De sebaj, ezt úgysem kérték, biztosan nem is lesz rá szükség – gondoltam én naivan.

TerinaRomeo(3)790

A kitöltés után jöhetett a következő feladat: vigyem be a dokumentumot Járási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztályára. Félfogadás hétfőn, szerdán és pénteken 9 és 12 óra között. Kézenfekvő és praktikus időpontok, azt meg kell hagyni.

A helyiségben két hölgy lézengett és láthatóan meglepődtek, amikor beléptem. Kétszer kellett elmondanom, miért is jöttem. Rendben, küldenek egy kollégát. Jön is egy fiatalember, aki kedvesen és elnézően mosolyog, amikor elmondom, hogy én lótartási helyet szeretnék bejelenteni. Próbálom menteni a menthetőt, mondom, hogy volt az a felhívás, hogy Pest megye, meg minden, mutatom a papírt. Hogy ez ki lett függesztve az önkormányzatnál? – kérdezi. Hát én azt nem tudom. Azt már nem teszem hozzá, hogy őszintén szégyellem, de nem járok az önkormányzathoz faliújságot olvasgatni. Bár ezek szerint bizonyára illene…

Az úriember átnézi a kitöltött 2150-es papíromat, majd közli, hogy kellene a másik is. Bingó. Gyorsan előhúzom, és a segítségével nekiállok a kitöltésnek. Hogy nem passzol a kód? Nem baj, az nekem nem kell. Hogy nem tudom, pontosan mióta tartunk lovat? Nem baj, írjak be valami dátumot, akár a mait is – szól az instrukció. Hogy mennyi az istálló hasznos területe? Írjak be valamit. Úgy éreztem magamat, mint egy butuska kisiskolás, akinek be kellett volna vágnia a leckét, de nem tette.

Papírok kitöltve, fellélegzek, hogy megtettem, amit megkövetelt a haza. Erre az úriember visszaadja a paksamétát, hogy akkor most postázzam az ENARnak. Tudom a címet? Természetesen nem. De akkor miért küldtek engem ide, kérdezem? Hogy én ezeket aláírjam – hangzik a válasz.

Tehát azért kellett elmennem egy hétfőn, szerdán és pénteken 9 és 12 óra között nyitva tartó hivatalba, hogy a papírjaimra kapjak egy aláírást és az aláíró kódszámát. Törvény, kötelesség, felelős lótartás ide, vagy oda, praktikus és gyakorlatias ember lévén ez azért kizökkentett egy kicsit a normális kerékvágásból.

A papírokat persze feladtam ajánlva, folytatása következik

Kapcsolódó írásaim:

Lóhivatal helyett sóhivatal >>

Hová lett a józan paraszti ész? >>