Miért nem lettem állatorvos?

doki250tMindig kilógok a sorból. Nem vagyok állatorvos, de előfordulok állatgyógyászati rendezvényeken, sürgős-életveszélyes lógyógyászati esetekben adok tanácsot, lógyógyászati témákról írok. És persze ott vagyok a patkolókovácsok rendezvényein, gyakran írok lovak patkolásáról, körmöléséről – pedig nem vagyok patkolókovács.

.

Közelebbi-távolabbi ismerőseim rendszeresen nekem szegezik a kérdést: Miért nem lettél te állatorvos? És hogy őszinte legyek: teljesen jogosan.

A magyarázat egyszerű: bár az állatok gyógyítása mindig is érdekelt, egyszerűen nem vagyok alkalmas arra, hogy nap mint nap szembesüljek azzal, hogy nem lehet mindenkin segíteni. Van, akin a természet nem engedi és van, ahol a gazdin múlik a dolog. Az állatorvos nem az élet bármi áron való védelmére esküszik fel, mint a humán orvosok. Hanem arra, hogy enyhíti, ha teheti megszünteti a fájdalmat, a szenvedést. Ha máshogy nem megy, akkor – ahogy egy állatorvos ismerősöm fogalmazott – az állattal együtt szünteti meg. Lehet, hogy ez keményen és megrázóan hangzik, de alapvetően én is az állatorvosok által képviselt állásponton vagyok.

doki790

Annak ellenére, hogy nagy ívben elkerültem az állatorvosi egyetemet valahogy egyre közelebb kerültem a témához. Nem lettem állatorvos, de a sors mégis arrafelé terelgetett. Mára megtanultam, hogy nem kell állatorvosként praktizálnom ahhoz, hogy a lovakon segítsek. Megtehetem ezt máshogy is, például a lótartók oktatásával. Persze ez közel sem ugyanaz.

Szakmai rendezvényeken azonban általában nem elégszenek meg ennyi magyarázattal újdonsült ismerőseim, jön is mindjárt a következő kérdés:  Aha. De mennyit értesz az elhangzottakból?

Erre azt szoktam felelni, hogy pont annyit, amennyire szükségem van ahhoz, hogy közelebb hozzam a lótartókhoz a lógyógyászati témákat, hogy az olvasói kérdésekből ki tudjam szűrni a sürgős-életveszélyes eseteket és megfelelő instrukcióval tudjam ellátni a kérdezőt, vagy felismerjem, ha a lova nem megfelelő kezelést kap. Rutinos lazasággal mondom már, hogy nem kell engem félteni: kihagytam az (állatorvosi) egyetemet és kapásból a továbbképzésekkel kezdtem. 🙂 De komolyra fordítva a szót: minden egyes továbbképzés minden egyes előadása kincs. Mert soha nem tudhatom, hogy másnap milyen olvasói kérdést találok a postafiókomban – vagy hogy a saját lovaim mit produkálnak.

2013-ban például a WEVA kongresszuson nézhettem végig sok nagyon érdekes angol nyelvű előadás között egy prezentációt a lovak szemészeti problémáiról. Természetesen azóta sem rázom ki a kisujjamból a különféle uveitiszek rejtelmeit, de megtanultam, hogyan néznek ki a veszélytelenebb és hogyan a veszélyesebb elváltozások, illetve hogy a kezelésük során mi a jól bevált protokoll. Ez az előadás tett képessé arra, hogy néhány nap múlva felismerjem, hogy ez a szem  – amiről a fotót egy olvasó küldte el nekem – súlyos veszélyben van:

loszem790

Ennek az előadásnak köszönhető, hogy bár a ló látását már nem, de a szemét még meg tudták menteni az üllői Lógyógyászati Tanszék és Klinika munkatársai. Olyasmiben tudtam segíteni a lótartónak, amiben a saját állatorvosa nem.

Persze nem csak a továbbképzéseken lehet tanulni. Szemezgetem a lovasvilág híreit, tanulok minden egyes olvasói kérdésből és állatorvosaink azokra adott válaszaiból. És tanulok az állatorvosoktól. Tanulok abból, ahogy az én lovaimat ellátják, és tanulok a történeteikből. Igyekszem minden egyes esetet elraktározni, amit megosztanak velem.

Nézzük, hogy kiktől – a teljesség és a véres komolyság igénye nélkül:

  • Dr. Pallós Andreától az alapokat. A sebellátástól kezdve az injekció beadásán át rengeteg hasznos dolgot a lovak sebészetéről és belgyógyászatáról, a lovasokat, lótartókat aktuálisan érintő problémákról, az aktuálisan terjedőben lévő szokásokról, tényekről és tévhitekről.
  • Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya a fertőző kevésvérűségtől kezdve a nyugat nílusi víruson, tetanuszon, veszettségen, tüdőgyulladásokon, atipikus miopátián és metabolikus panaszokon, petecs-, mirigy- és takonykóron át számtalan belgyógyászati kérdésben mutatott már irányt és mutatta meg, honnan érdemes tanulnom.
  • Dr. Túri Árpád a kólika diagnosztikájáról és konzervatív ellátásáról, különböző bravúros sebészeti esetekről tud mindig újat mondani.
  • Dr. Molnár Józseftől sikerült ellesnem egy kis ultrahang-anatómiát, rengeteg újdonságot lábvég problémáiról, a sántaságról, a sántaságdiagnosztikáról, és például olyan újdonságokról is, mint a nyaksántaság kezelése.
  • Dr. Bogár Orsolyától azt, hogy minden ló jó, ha szeretik. No meg a homeopátia alapjait.
  • Dr. Ozvald Istvántól azt, hogy mi keresnivalója van akár az egyszerű, hétköznapi gomboknak a sebszéleken.
  • Dr. Spitzner Ádámtól a párakötés elkészítését
  • Dr. Povázsai Ágnestől pedig azt, hogy az ügetősök és galopposok igenis vigyáznak lovaikra, és gyakorta többet költenek az egészségügyi problémák megelőzésére, kivizsgálására is, mint a hobbilovasok. Hát még a kezelésére.
Terina emlékezetes fejsérülése
Terina emlékezetes fejsérülése

De persze a lóegészség túlmutat a lógyógyászaton: a szakszerű patkolás és körmölés, a fizioterápia, az akupunktúra és oszteopátia, vagy akár a gyógynövények teszik teljessé a képet. A tanulást tehát soha nem érdemes abbahagyni.

Tény, hogy nem lettem állatorvos – de nem is bántam meg ezt a döntést. A sors viszont a maga furcsa módján mégis arrafelé terelget – én pedig igyekszem is megfelelni a kihívásoknak.

Kapcsolódó írásaim:

Overdose kólikája >>

Lovanként megváltani a világot >>

Lovad van? Hívj lovas állatorvost! >>